FILMKRITIKA – Plymouth, Massachusetts. Amikor a helyi szupermarket Black Friday rendezvénye tragédiába torkollik, egy évvel később egy zarándokmaszkos mészáros bukkan fel, és mészárolni kezdi a városlakókat. Miközben a holttestek száma egyre nő, és a bűnöző gúnyolódik a hatóságokkal, vajon Eric Newlon seriff (Patrick Dempsey) meg tudja-e állítani az ámokfutást, mielőtt még több ember hal meg kreatívan ünnepi módon?

 

 

Eli Roth a Motel grindhouse horrorfilmjeivel vált leginkább ismertté, így nem meglepő, hogy bár tett némi kitérőt más műfajokba is (ilyen például az akció-sci-fi-é, a hamarosan megjelenő Borderlands videójátékos adaptációja révén) illetve tett egy kitérőt a családbarátabb filmek felé, de a Roth kedvenc műfaja mégis csak a slasher horror.

 

 

A Sikoly és a Halloween keveréke

 

Emiatt sem meglepő, hogy legújabb, filmje a Hálaadás, a Halloween és a Scream egyfajta szatirikus keverékeként aposztrofálható. A gyilkosságok szórakoztatóak, véresek és mind nagyon is illenek a pulykazabálás amerikai ünnepéhez – kukoricakukorica-tartók, kemencék és egy elektromos szeletelő kés is szerepet kap -, de maga a film valójában csak arról szól, hogy Roth ismét jól szórakozik a megszokott területen. Egy kicsit kevésbé szadista, mint a korábbi munkái, és egy egészségesebb adag humorral ellensúlyozza a sok kegyetlen vérengzést.

Ez a film nagyjából a 2007-es Quentin Tarantino és Robert Rodriguez Grindhouse című filmjéhez készített áltrailerből született, és természetesen több van benne, de azért nem túl sokkal. Annyit kell tudni, hogy egy csapat meglehetősen szörnyű ember – kapatos felnőttek, önző, gonosz lányok és nagyképű, arrogáns sportolók – vagy holtan végzi, vagy elrabolják őket a gonosztevő sorozatgyilkos bosszúszomjas terve során.

Jeff Rendell forgatókönyvíró az eredeti kamu trailert tekinti viszonyítási pontnak, nem pedig útmutatónak a nagyjátékfilmes bővítéshez. A felállás fantasztikus. Egy helyi tulajdonú, Walmart-típusú nagyáruházban, a massachusettsi Plymouthban egy hálaadás éjszakáján a Black Friday vásárlók kint tombolnak a dühtől a hidegben, kétségbeesetten próbálnak átjutni a biztonsági őrökön. Eközben a bolt tulajdonosának lánya, Jessica (Nell Verlaque, nagy szemek, csinos arc, átlagos színészi teljesítmény) és középiskolás barátai odabent téblábolnak, és az üveg túloldalán gúnyolják és hergelik az őrjöngő vásárlókat.

 

 

Vérengzés és a következménye: egy sorozatgyilkos

 

Az ezt követő közelharcban legalább hárman meghalnak, és a nyitójelenet fokozódó őrületében a véres fekete komédia és a furcsán hihető izgalmak között váltakozik. Egy évvel később egy hálaadási gyilkos garázdálkodik, aki nyilvánvalóan neheztel Jessica-ra és társaira. Rendell forgatókönyvíró a lehetséges gyanúsítottak büféjét rakja ki, valószínűleg a szűk közösség minden egyes holttesttel egy kicsit jobban kibogozható lakóit.

Patrick Dempsey a kedves seriff; Jalen Thomas Brooks és Milo Manheim mocskos pillantásokat cserélnek Jessica versengő, féltékeny romantikus érdeklődési köreként. A film utolsó harmada egyre rutinosabbnak tűnik, ekkorra már rengeteg belsőséget és élveboncolást (egyet kukafedéllel) láttunk. De Rothnak sikerül eljutnia odáig, hogy a tempó és a vidáman szadista hangulat a jobb „Sikoly” filmeket idézi, valamint egy méltó főszereplőt, aki elhatározza, hogy nem fog meghalni.

 

 

Tipikus B-mozi horror, klisékkel, áthalásokkal, de szórakoztató

 

A legtöbb figyelmet itt Nell Verlaque által alakított Jessica Wrightra, a Right Mart tulajdonos Thomas Wright (a Suits-os Rick Hoffman) lányára fordítjuk, akinek meg kell próbálnia túlélni, amikor a célpontok között találja magát. Ő azon kevés karakterek egyike, akiknek valóban van megfelelő háttértörténete (bár a halott anya múltját a Sikoly Sidney Prescottjától és egy csomó más létező karakterről koppintották), és Verlaque eléggé szimpatikussá teszi őt, mire valódi veszélybe kerül. A többi karakter? Nagyrészt klisészerű, felesleges, és tipikusan a lehetséges áldozatoknak valók, beleértve Patrick Dempsey-t a törvény embereként.

Roth ért a díszletekhez, és Jeff Rendell társ-forgatókönyvíróval közösen egy szolid, gyilkos akciósorozatot állítottak össze. Igen, ez a tipikusa B-mozis, üres tucatslasher, de még így is egész szórakoztató, amíg nézed, utána pedig gyorsan el fogod felejteni – egészen addig, amig nem jön az elkerülhetetlen folytatás. Mert „franchise lesz ebből, mindenki meglássa!”

-Herpai Gergely (BadSector)-