TESZT – A Graven (már megint a csak nagybetűzés, mikor állnak le ezzel?) nem a kezdőknek ajánlott, és ebből következik a címben a felettébb dilettáns, ám a játék nehézségét látva mégis érthető referencia, így ezt a belső nézetes kalandot nem lehet mindenkinek ajánlani. Hiába viszonylag rövid a Slipgate Ironworks alkotása, ennek kétszeresét, háromszorosát is bele lehet ölni a Gravenbe.

 

Akció, rejtély és a megváltás esélye vár rád a Graven című, első személyű akció-kalandjátékban. Fedezz fel egy sötét fantáziavilágot egy tévesen elítélt hitszónokként. Küzdj meg az emberiség, a vadon és azon túl az emberiség borzalmaival a fegyverek, a mágia és a környezet segítségével.

 

 

Erőforrástalanság

 

Nem lehet pazarolni a játékban. Nem lesz sok erőforrás, és azt is alaposan be kell osztani, és emellé a harcokat is stratégiában kell megközelíteni. Ebből fakadóan a belépő szint sem olyan könnyedén megugorható, ámbátor fel kell tenni azt a kérdést, hogy van-e igény erre a játékra. A nehézség leküzdése után szórakoztató lehet, de azért nem mindenki vevő erre az élményre, amelyben a halál földjén kell átgázolni a lehető legkisebb remény utáni hajszában. Ha eközben nem sajátítjuk el a mágia megfelelő alkalmazását, megnézhetjük magunkat. A játék direkt nehézre lett tervezve. Ritkán gyógyíthatjuk magunkat, miközben ellenfelekből sosincs hiány, így nem túlzás, de egy hiba is egyenlő lehet a halállal. Ehhez sajnos hozzá lehet tenni a térkép hiányát is, hogy még csak egy pirinyót sem érezhesse a játékos nyeregben magát. Ja, a történet annyi, hogy a pap elveszti a lányát, majd hall arról, hogy lehetséges, hogy túlélt mindent, ezért egy kisvárosba utazik, ami tele van élőhalottakkal. Aztán a többit az itt-ott elhintett jegyzetekből lehet megtalálni, de a történet nem nyom sokat a latban, és el is lehet felejteni. A többi karaktert sem lehet emlékezetesnek mondani. Tőlük megtudjuk, hogy merrefelé kell menni, és kb. ennyiben ki is merül az egész.

A játékmenetről korábban már említve lett, hogy belső nézetes, és a gyilkolászáson túl eszközkeresés és puzzlemegoldás is van. Ahogy halad előre a játékos a történetben, úgy válnak egyre termetesebbé az ellenfelek, az arzenálunk pedig tűzzel, villámmal bővül (mert a mágia sem véletlenül lett korábban megemlítve), nem beszélve a környezetben elhelyezett robbanékony hordókról vagy akadályokról, amiket ki kell használni. A játék talán ott akar erős lenni, hogy kreativitásunkat szeretné előhozni a mélyből. Ezzel akar kimagaslani a túl sok játékból (a Nacon embere nem tévedett, amikor nemrég ilyet nyilatkozott). Fel kell mérni a terepet és a lehetőségeket, mert eszközkészletünk fogyóban van (az erőforrásainkat sem lehet grindolni…), és ha elpuskázzuk a lehetőséget, kezdhetjük újra. És újra. És újra. És újra. De cserébe aki kellően kitartó, azt a játék meg fogja jutalmazni.

 

 

Kilátástalanság

 

A Graven nyíltan kimondja, hogy az ellenfelekkel való küzdelem nem megbízható módja az erőforrások beszerzésének. Ezért is kell mondani, hogy a játék nehéz. Nem kapjuk vissza az életerőt feltöltő potikat. Pénzt bukunk, ha meghalunk (és ez felettébb gyakori lesz, mert az ellenfelek elég erősen megsebeznek). Gyorsan zsákutcában találhatjuk magunkat, ahonnan kijönni vagy teljesen lehetetlen, vagy olyan tökéletesség szükséges, amit egy a millióhoz eséllyel tudunk csak elérni. A játékmenet alapjaiban korrekt, de nem megbocsátó, könnyebb szinten pedig a ló túloldalára átesve akár túl könnyű is lehet, de abban sincs sok köszönet. Itt ismét a térkép hiányára kell kitérni: legalább ennek ott kellene lennie, hogy legalább ilyen referencia legyen arra, merrefelé ne próbálkozzunk, és hol nem voltunk még.

De nincsen, és még inkább frusztráló, ahogy egyre több időt pazarolhatunk el azzal, hogy megtaláljuk, merre kell menni, és eközben próbálkoznunk kell, hogy túléljük az előttünk álló konfliktusokat. Így az 5-6 órányi végigjátszás bőven felmehet 20 óra fölé, és ehhez már komolyabb türelem és acélidegek szükségesek, ezek pedig nincsenek ott mindenkiben. A hangeffektek minimálisak (főleg az ellenfelek nyögdécselnek), a grafika pedig átlagos, és ennél többet nem is nagyon lehet elmondani róla. Így egy olyan RPG-t kapunk, ahol két lábbal taposnak belénk, és bár többféleképpene legyőzhetjük az ellenfeleket, ahhoz ki kell találnunk, hogy miképp és hogyan tehetjük meg azt az adott környezetben anélkül, hogy túlzásokba esnénk.

 

 

Reménytelenség

 

A Graven egy hatésfelest kap. Többet nem, mert a térkép hiánya lerúgta arról a hetesről, amit amúgy megérdemelt volna. Jó, hogy igyekszik a játékosokból kihozni az ötletelést, és ezzel ki tud tűnni a játékkínálatból, de túl könnyen lehet kilátástalan helyzetbe jutni, ami magát a játékot is esetleg degradálja egy kisebb mértékben. Ebből kifolyólag ez egy korrekt játék, de nem több, és nincs sok értelme vele foglalkozni. Hónapokon belül eltűnik, mindenki elfelejti, pont. Lehet, hogy túlzottan nyers ez a megfogalmazás, de ez a termék nem maradandó.

-V-

---

Kiadó: 3D Realms, Fulqrum Publishing

Fejlesztő: Slipgate Ironworks

Stílus: belső nézetes RPG

Megjelenés: 2024. január 23.