FILMKRITIKA – A visszahúzódó, introvertált alakítások koronázatlan királya, Anthony Hopkins most Nicholas Wintont, a 669 gyermek életét megmentő hős alakját ölti magára, aki a náci invázió előtt vonatoztatta őket biztonságba Csehszlovákiából. Hopkins művészi hitelessége és a történet súlyossága kéz a kézben halad ebben a rendkívüli életrajzi filmben. Ez az alkotás egy mélyen megindító, valós eseményeken alapuló történet, amely szokatlan úton került a mozivásznakra, de annál nagyobb hatást gyakorol a nézőre.

 

Ez a szívhez szóló, bár helyenként kissé sablonos valós történet egy rendhagyó úton jutott el a mozik nagyvásznára. Aligha létezne az Egy élet film egy 1988-as, a BBC „That’s Life” című műsorában megjelent szegmens nélkül, ami a YouTube-on nagy nézettséget kapott, és amelyben Nicholas Wintont, egy idősebb londoni tőzsdeügynököt hívtak meg, hogy beszéljen 669 veszélyeztetett, többségében zsidó gyermek megmentéséről Csehszlovákiából a náci invázió előtt. Winton számára teljesen váratlanul derült ki, hogy a közönség soraiban a túlélők foglaltak helyet, akik egyesével álltak fel, hogy köszönetet mondjanak megmentőjüknek.

 

 

A múlt árnyékában

 

James Hawes drámáját, melyet a BBC Films közreműködésével hoztak létre, óvatos léptekkel vezeti be ezt a szívmelengető történetet. Samantha Spiro Esther Rantzen szerepét vállalta, aki a That’s Life című BBC műsorban volt műsorvezető. Hogy egy kicsit jobban képben legyünk ezzel a brit műsorral: a „That’s Life!” című műsor a BBC-n futott 1973 és 1994 között, és a fogyasztóvédelemmel foglalkozó szatirikus magazinműsorként vált ismertté. A műsorban rendszeresen szerepeltek humoros elemek is, például különleges alakú zöldségek, humoros versek, újsághibák és előadó háziállatok, mint például a „beszélő” kutyák, akik ki tudták ejteni a „kolbász” szót. Az említett műsor szegmens, amely a film alapját adta, tehát erősen elütött a műsor szokásos stílusától.

Anthony Hopkins a főszereplő Wintont alakítja, aki – korábban visszafogott érdeklődéssel szemlélve a helyenként kicsit ostoba, és nem mindig a humora miatt nevetséges műsort – most szembesül annak mély érzelmi hatásával. Winton, aki 2015-ben, 106 éves korában távozott el közülünk, anélkül maradhatott volna az elővárosi anonimitás homályában, hogy valaha is kiderült volna a nagyvilág számára, milyen rendkívüli tettet hajtott végre.

Az Egy élet című film története két különböző időszakot ölel fel: bemutatja Winton nyugdíjas éveit, valamint azt az időszakot, amikor a második világháború előestéjén Prágában menekülteket segített. A korábbi eseményeket tiszta, egyszerű stílusban ábrázolják, elkerülve a túlzott realizmust, amit a körülmények súlyossága indokol. Johnny Flynn alakítja a fiatal Wintont, mint egy kezdetben zavart, de elkötelezetten szocialista beállítottságú embert, aki később ráébred a helyzet komolyságára, és nagy szervezőkészséggel vág neki a bürokrácia legyőzésének. Romola Garai játssza Doreen Warrinert, mint egy határozott, céltudatos nőt, aki szintén lelkiismeretesen vesz részt a menekültek segítésében. Helena Bonham Carter pedig Winton támogató anyját formálja meg, aki a középkorú nők megformálásának mestere. Egy jelenetben, amikor egy külügyi tisztviselő megkérdi tőle, honnan jött, német akcentusa miatt, ő határozottan „Hampstead!”-et válaszol – ez a válasz egyfajta önazonosságot és büszkeséget is tükröz, amely a karakter erős karakterét és öntudatát mutatja.

 

 

Karakter és mélység az időtlen Anthony Hopkins-tól

 

A film minden jelenetét egy túlzottan stilizált, elegáns világítás ural, ami különösen a sárosan, koszosan ábrázolt gyerekeknél tűnik fel, de az intelligensebb nézők elég éleslátóak ahhoz, hogy észrevegyék és értelmezzék a nem kimondott részleteket is. Ezáltal újra és újra szembesülünk azzal, hogy Európa számos lakója milyen feszültséggel várta a közelgő katasztrófát az 1930-as évek végén. A történet magával ragadó, még ha a kimenetelét előre is tudjuk.

Az Egy élet azonban különösen a későbbi jelenetekben ragyog igazán. Kevesek képesek arra, hogy karrierjük ezen szakaszában is ilyen kiemelkedő teljesítményt nyújtsanak, mint Hopkins. Nyolcvanhat évesen, még mindig ő az a színész, aki mestere a szubtilis, visszafogott játéknak – láthatóan elmerülve a gondolataiban, akár csak egy érdekes dolgot szemlélne a cipője orrán. Jelenleg egy robot szerepét alakítja Zack Snyder Rebel Moon című filmjében, és hamarosan Sigmund Freudot formálja meg Az utolsó ülésben. Itt azonban egy mélyen brit, egyszerű becsületességet vizsgál. A történet kezdetén, miközben az egykori City of London-i bankár éppen jótékonysági gyűjtődobozok apróját számolgatja, és híreket hall az 1987-es tőzsdei összeomlásról, csak halkan mormolja: „dereguláció!”, mintha csak saját magával szemben kritikus lenne.

Ezek a részletek egyrészt a karakterek mélységét és összetettségét hivatottak bemutatni, másrészt pedig rávilágítanak a történelmi és társadalmi kontextusra, amelyben a történet játszódik. Az ilyen finom utalások és a karakterek ábrázolása segítik a nézőt abban, hogy jobban megértsék az adott kor szellemiségét, valamint a személyes és közösségi válaszok sokféleségét a történelmi eseményekre.

 

 

Történelmi lelkiismeret

 

A film elején Wintont rendet teremt egy zűrzavaros irodában és azon töpreng, mit kezdjen egy albummal, amely az evakuáció részleteit tartalmazza. Egy találkozó után Robert Maxwell özvegyével – a hamarosan meggyalázott Mirror tulajdonos, aki szintén cseh emigráns volt – az iratok a That’s Life kezébe kerülnek, ezzel biztosítva Winton késői hírnevét. Amit a film a hétköznapi tévéfilmektől megkülönböztet, az Winton erőfeszítései, hogy szembenézzen azokkal a hosszan elnyomott traumákkal, amelyeket azokban a prágai hónapokban élt át. Ki maradt hátra? Mennyit lehetett volna még tenni? A forgatókönyv kevés ilyen elemet tartalmaz, de Hopkins minden mozdulatával, lesütött tekintetével és tétovázó hezitálásával közvetíti ezt.

Lena Olin is szolid alakítást nyújt, mint a támogató feleség. Jonathan Pryce-nek is jelentős szerepe van, mint az egyik kevés túlélő kolléga a mentésből.

Az Egy élet ugyan nem hoz forradalmi újításokat a filmkészítés terén, viszont egy megható, felkavaró történetet mesél el. Egyben lehetőséget biztosít egy vitathatatlanul nagy művésznek, hogy ismét megmutassa, mire képes.

-Herpai Gergely (BadSector)-