SOROZATKRITIKA – Az Apple TV+ Manhunt sorozata mintha csak nekem íródott volna. Olyan történelmi pillanatot vesz górcső alá, amely tökéletes táptalajt nyújt a drámának: Abraham Lincoln (Hamish Linklater) elnök meggyilkolásának következményeit tárja elénk. A cselekmény középpontjában Tobias Menzies áll, mint egy elkötelezett kabinettag, aki egy gyilkossági ügy mellett az ország újjáépítésének terhét is cipel. Anthony Boyle pedig a „Plot Against America” és a „Masters of the Air” után ismét brillírozik, ezúttal a valóságban színésznek és gyilkosnak is nevezett John Wilkes Booth szerepében. És mindez nem lenne teljes egy Laura Marling dal nélkül! Egyszerűen úgy érzem, mintha csak rám gondoltak volna, amikor megalkották!

 

A Manhunt egy tipikusan olyan sorozat, amely egy igazi minőségbeli hullámvasút: a lenyűgöző és torokszorítóan izgalmas jelenetektől az álmosítóan unalmas pillanatokig terjed. Az Apple TV+ sorozatának gyenge pontja, hogy igyekszik minél több történelmi részletet belesűríteni a történetbe. Ahelyett, hogy a két főszereplő, Menzies és Boyle karaktereire koncentrálna, gyakran eltéved a történelem apró részleteiben, ami eltereli a figyelmet a kezdetben ígért izgalmas cselekménytől. A Manhunt akkor mutatja meg igazán az erejét, amikor Tobias Menzies és Anthony Boyle karakterei veszik át az irányítást; viszont a sorozat legnagyobb hibája, hogy nem marad elég hosszú ideig ezeknél a karizmatikus szereplőknél.

 

 

A főszerepben az elszánt hadügyminiszter

 

A Monica Beletsky által életre keltett Manhunt, mely James L. Swanson bestseller, valós eseményeken alapuló könyvéből merít, Edwin Stanton hadügyminiszter küldetésének történetét meséli el, amint az elnök gyilkosai után nyomoz. A Manhunt sorozatban, akárcsak a könyvben, Stanton keresését követhetjük nyomon, ami jóval több, mint csak John Wilkes Booth felkutatása. Az első rész leleplezi, hogy Lincoln elnök megöletése csupán egyike volt aznap este tervezett több merényletnek. Stantonra hárul a feladat, hogy kibogozza a szövevényes összeesküvés szálait: meddig érnek a konspiráció gyökerei? Vajon a Konföderáció sötét árnyai aláássák-e a polgárháborúban diadalmaskodó Uniót?

Ha ez olyan alapötletnek tűnik, amely zseniálisan ötvözi a krimik izgalmát a történelem sötét, mégis – valahol napjainkban is aktuális – lapjaival, akkor pontosan ezt tartogatja a Manhunt. A sorozat első epizódjai igen jók, ám ezt elsősorban a kiemelkedő főszereplőknek köszönhetik.

 

 

Asztmás hős és agresszív antihős egy személyben

 

Tobias Menzies által megformált Edwin Stanton a megtestesült ellentmondás, egy asztmás hős, aki Lincoln egyenlőbb uniójáért ég, de emberileg távol áll a tökéletességtől. Könnyen kihozza környezetéből a legrosszabbat, beleértve saját feleségét is, Anne Dudeket, aki csupán azt kívánja, bárcsak férje képes lenne megállni egy pillanatra, és meggyászolni életük során ért veszteségeket. (Általában Mrs. Stanton oldalán állnék, de tekintettel arra, hogy a férj Lincoln gyilkosainak üldözésével, az afroamerikaiak szabadságának megőrzésével, és egy széleskörű összeesküvés feltárásával van elfoglalva, talán érthető a helyzet.) Stanton kitartása és baráti szeretete Lincoln iránt hősiessé avatja ezt a történelmi alakot.

A spektrum másik oldalán John Wilkes Booth áll, akit Anthony Boyle formál meg. Boyle egy ördögi mosollyal és kontrollálhatatlan egóval ruházza fel az elnökgyilkost. Meggyőzően ábrázolja, hogyan lehetséges, hogy a nők odavannak érte a színpadon, és hogyan tudja a körülötte lévő gyengébbeket saját akarata szerint irányítani. Azonban Booth magabiztos kisugárzása mögött egy bizonytalan, vesztes személyiség lakozik, aki sértettségében a Konföderáció ideológiájához fordul. Megtudjuk, hogy Booth, bár mint jóképű mellékszereplő ismert, valójában irigyli bátyját, a Szövetségnek hűséges országosan elismert sztárszínészt. Számára bátyja sikeressége, a Szövetség győzelme, és a rabszolgák felszabadulása csapás. Booth úgy gondolja, hogy őt istenként fogják ünnepelni, ám nem sejti, hogy Richmond már csak romokban hever, és ő maga is inkább a történelem gazemberei között fog helyet kapni.

 

 

Két egymás ellen harcoló ellenpólus, akik a történetben kiegészítik egymást

 

Stanton és Booth kétségtelenül a sorozat két legmarkánsabb és legösszetettebb személyisége, ami nagyban köszönhető annak, hogy karaktereik tökéletes ellentétei egymásnak, élesen kirajzolva azt az üzenetet, hogy a jelenkor erkölcsi és politikai küzdelmei gyakorlatilag megegyeznek a múltbéliekkel. Edwin Stanton nem csupán egy elkötelezett rabszolgaság-ellenes harcos, hanem egy olyan figura is, aki mint hadügyminiszter, a technológiai újításokra támaszkodott. Egy telegráfi irodát alapított, hogy az egész országban szemmel tarthassa az eseményeket még az analóg korban is. Ő testesíti meg azt az ideált, amit ma a liberálisok jövőképének nevezhetnénk. Ezzel szemben Booth a sovinizmus és rasszizmus minden vonását magán hordozza, hozzáadva egy régi vágású karizmát. Időnként úgy tűnik, mintha napjaink alt-right személyiségeinek mondanivalóját tenné magáévá.

A lényeg, hogy a sorozatnak igazán Stantonra és Boothra kellene összpontosítania, mivel Tobias Menzies és Anthony Boyle játéka egyszerűen lenyűgöző. Rendben, újraformálom a mondatot, hogy még inkább illeszkedjen a magyar nyelvhasználathoz.

Sajnos Beletsky néha mellékvágányokra tereli a történetet, mint például egy összetett nyomozásra Montrealban, Lincoln emlékezeteire beteg fiáról, vagy egy történelmileg nem pontos melléktörténetre, amiben Mary Simms (Lovie Simone) karaktere kerül Dr. Samuel Mudd (Matt Walsh) kezei közé, miközben a történetnek Lincoln gyilkosa utáni hajszára kellene koncentrálnia.(Simms valóban Mudd rabszolgája volt, de már jóval Booth megjelenése előtt otthagyta gazdáját.)

A Manhunt egy kétségtelenül jó sorozat, ám néha a történet túlzott mellékvágányokra való elburjánzása miatt nehezen követhető. Ennek ellenére meg vagyok győződve róla, hogy idővel a Manhunt kiérdemli majd a helyét az emlékezetünkben mint egy korrekt történelmi thriller sorozat. A sorozat világosan megmutatja Anthony Boyle lenyűgöző tehetségét, aki most tűnik fel igazán a színen, a színész karizmája és tehetsége pedig mindenkit maga mögé utasít. Az eredeti John Wilkes Booth – aki ugye magas is színész volt – valószínűleg nagyon is irigyelné őt.

-Herpai Gergely (BadSector)-