SOROZATKRITIKA – Az Antracitot illetően két fontos dolgot érdemes előre tudni. Az első, hogy furcsa – egyenesen bizarrá válik olyan mértékben, mintha muszáj lenne. A második, hogy thriller létére sokszor horrorisztikus, olyan sötét zegzugokba vezet el, amelyekre a) nem számítanál, és b) inkább elkerülnéd. Ezek nem feltétlen negatívumok, csak legyél rá felkészülve, ha a Netflix francia sorozatába beleveted magad.

 

Ha a megfelelő elvárásokkal közelítünk az Antracithoz, akkor egy lenyűgözően magával ragadó francia Netflix-thriller tárul elénk, amely ritkán tapasztalható módon szinte minden szinten kiszámíthatatlan. A sorozat elején még látható vizuális stílusbeli elegancia és rendezési bravúrok hamarosan átadják helyüket sötét, fordulatos cselekményeknek, amelyek komoly kihívások elé állítják a tehetséges színészgárdát. Valószínűleg a sorozat végére nem leszünk teljesen biztosak abban, hogy mit is láttunk, de az biztos, hogy valami maradandót.

Hogy ne spoilerezzek, csak az alaptörténetet vázolom fel. Lényegében minden egy francia-Alpokbeli falu, Levionna kultuszára összpontosul, Caleb Johansson karizmatikus vezetőjével (Stefano Cassetti), aki egy tömeges öngyilkosság egyetlen túlélője.

 

 

Egy eltűnt újságíró nyomában

 

Három évtizeddel később a helyszínen egykor nyomozó újságíró, Solal Heilman (Jean-Marc Barr) visszatér Levionnába, de rejtélyes körülmények között eltűnik. Az internetes nyomozásokban jártas lánya, Ida (Noémie Schmidt) az apja nyomába ered, és találkozik Jaro-val (Hatik alakítja, kissé bárgyún, aki egy Franciarországban népszerű rapper), a síközpont egyik alkalmazottjával, aki Solal számára bizonyos, titokzatos okokból fontos személynek tűnt.

Nem sokkal később Jaro belekeveredik egy gyilkosságba, amely szörnyű módon emlékeztet egy korábbi, Caleb által elkövetett esetre. A helyi rendőrnő, Giovanna (Camille Lou), aki éppen egy mentális összeomlásból próbál felépülni, szembesül a felmerülő problémákkal.

Itt azonban álljunk meg a történet ecsetelésében. Nem szeretnék túlzásokba esni vagy akár közvetve is spoilereket osztogatni. Annyit azonban elmondhatok, hogy a történet, amit eddig ismertettünk, csupán a jéghegy csúcsa. Az igazi izgalmat az jelenti, hogy figyelemmel kísérhetjük, hová vezetnek a sorozat minden egyes váratlan fordulata.

 

 

Hangulat- és stílusváltások

 

Fontos megjegyezni, hogy a sorozat kezdeti epizódjaiban tapasztalható, kissé bohókás hangulat hamarosan eltűnik. A történet gyorsan túlságosan komollyá válik ahhoz, hogy Ida másokkal való kommunikációs és társasági ügyetlensége és az állandóan online lévő detektívcsoportja meghatározhassa a cselekményt. Ehelyett a bátrabb, merészebb cselekményfordulatok veszik át a vezető szerepet, minden poénkodást maguk mögé utasítva.

Nem sok sorozatról mondanám, de az Antracit sokak számára egyszerűen túl sok lesz. Nem abban az értelemben túl sok, hogy nehéz lenne nézni vagy túlságosan elborzasztó, hanem objektíve túl sok a rengeteg fordulat, leleplezés és váratlan csavar, amit egy átlagos nézőnek nehéz követni. Időnként úgy tűnhet, mintha a legmerészebb jelenetek öncélúak lennének, és mintha a sokkoló tartalmak és váratlan fordulatok kerülnének előtérbe a mélyebb cselekmény kárára.

A sorozat maga sem tűnik biztosnak abban, hogy pontosan milyen témáról szeretne szólni. A történet szektásokat, webes nyomozókat és a nagyvállalatok által kizsákmányolt, dühöngő kisvárosi lakosokat vonultat fel, de mindezek inkább csak egymást követő események láncolataként jelennek meg.

A műfaji keveredés szintén jellemző a sorozatra. Coming-of-age elemek, tinédzser románcok, rendőrségi drámák és természetfeletti thrillerek keverednek, olykor mindez egyetlen jeleneten belül tárul elénk.

 

 

Nem egy szokványos Netflix-thriller

 

El kell ismerni, hogy ezek a pontok valójában csak apró részletek. A teljes történetet átszövő rejtély izgalmas hátteret teremt, a színészek pedig dinamikus és emlékezetes alakítást nyújtanak. Az Alpok lenyűgöző látványa önmagáért beszél, és ha a sokkoló tartalmat előnyként értékeljük, az Antracit kétségtelenül nem okoz csalódást – ebben a tekintetben biztosan bővelkedik.

Nagy érdeklődéssel várom, milyen fogadtatásban részesül az Antracit a következő hetekben, mivel minden jel arra mutat, hogy a sorozat megosztó lesz. Érdekes lesz megfigyelni, hogyan reagálnak a nézők a történet során felvállalt nagyobb kockázatokra. Ezt a sorozatot bizonyos fenntartásokkal ajánlom, így érdemes óvatosan kezelni a hozzá fűzött várakozásokat.

-Herpai Gergely (BadSector)-