The Last Guardian – „Így neveld az … állatod!”

Előzetesek 2015. június 24. szerda

0 2483 Views

ELŐZETES – Újra megjelenési évet kapott a 2007 óta készülő The Last Guardian. Anno 2009-re ígérték, ám a játék rengeteg akadályba ütközött: a PS3-ra való nehéz programozhatóság, üzleti stratégia, önbizalomhiány. Reméljük, nem jut a Duke Nukem Forever sorsára, mivel egy nagyon ígéretes, igazi AAA-s címmel állunk szemben.

Az Ico és a Shadow of The Colossus után Fumito Ueda folytatni szerette volna a sorozatot a The Last Guardian-nal. Ismét egy zseniális, szívszorító történetet mesélni egy névtelen, fiatal hőssel és egy elsőre félelmetes, de mondjuk ki, aranyos szörnnyel. Ahogy a fentebb említett két játékban, úgy itt is hasonló alapokon akarta kifejezni a szeretetet, a féltést, az összetartozást és az együttműködést egy cél érdekében.

Viszont maga a játék hatalmasat csúszott, sőt, majdnem le is állt. A Sony és Ueda szinte a végzet kaszája alól húzta ki ezt a mesét, lehelt bele újra életet és ha minden igaz, 2016-ban már mi, PlayStation 4 tulajok is láthatjuk, hogy érdemes volt-e megmenteni a Guardian-t vagy sem.

Miért késett ennyit? Mik voltak a buktatók?

Először is, amit már eddig is tudtunk, sok programozó és játékokon dolgozó egyéb személy panaszkodott, hogy nehéz programozni a PS3-ra. Ez nem újdonság, nem egy játék csúszott emiatt régebben. A másik oldala az érmének az üzleti stratégia de ezt akár össze is vonhatjuk az önbizalomhiánnyal.

Az akkori videojáték piacon egy hasonló stílusú cím sem volt, ellenben mindent elárasztottak a különböző akciódús adrenalin bombák, mint a F.E.A.R. 2 , Burnout Paradise, Resident Evil 5, Batman: Arkham Asylum, Tekken 6 és a többi. Az ipar nem a The Last Guardian-féle címek felé húzott, így sokáig bizonytalan volt a Sony abban, hogy a játék megállná-e a helyét ebben a felhozatalban. Halkan jegyzem meg, hogy szerintem ez egy rémesen buta hozzáállás, mivel lehetetlen összehasonlítani egy énekest és egy táncost. Mindketten előadók, ennél több összefüggés nincs, mindketten kiemelkedők lehetnek.

Szóval van a Fiú és van Trico

Végül tényleg ideérnek? Egymásra lesznek utalva annyira, mint Ico és Yorda? Lesz köztük olyan kapocs, amilyen Wander és Agro közt volt a Shadow of the Colossus-ban? Egyelőre úgy tűnik, hogy igen. Trico, egy kezdetben rettegett szörny lesz a Fiú szemében. Nagy méret, tollas, kutya-macska-patkány-szerű lény, matt, élettelen szemekkel, a furcsa kinövéssel a fején nyilván nem ő lesz elsőre minden kisgyerek kedvenc háziállata.

Viszont a Fiú megismeri és megszereti ezt a bestiát, valamint Trico is gazdájaként kezdi kezelni az őt etető és ápoló fiút. Ugyanis az első közelebbi találkozás alkalmával a Fiú ételt visz Trico-nak és kiszedi a testéből az oda nem illő dárdákat és nyilakat. Honnan jöttek ezek? A világban élő páncélozott katonák nyomai. Velük lesz tele az egész játék, előlük menekül a két főhős és mivel a Fiúnak nincs fegyvere, így szegény Trico-ra marad minden harc.

Macseb

Igazából a The Last Guardian legfőbb szála az lesz, hogy a Fiúval hogyan idomítsuk be Trico-t, mikor és hogy segítsen, vagy mikor maradjon nyugton a háttérben. Talán ezért is alakulhat ki egy mély kapcsolat a Fiú, azaz a játékos és Trico közt már a sztori korai fázisában. Ez a szörny, számomra nem is szörny, csupán egy furcsa, de nagyon kedves és ragaszkodó lény.

Akinek valaha volt vagy van háziállata, az tudja, miről beszélek. Nincs annál szívmelengetőbb érzés, amikor egy állat meghálálja a törődést és odabújik hozzá, miután enni kapott vagy meg lett tisztítva a bundája. Nincs annál kétségbeesettebb tekintet, amikor egy állat azt hiszi, hogy a gazdája elhagyja. Ezek a vonások pedig 100%-ban megvannak Trico-ban, egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen szinten sikerült kivitelezni egy-egy féltő tekintetet és hasonló apróságokat.

Elő a zsepikkel

Egyetlen félelmem, hogy egy ekkora összetartozás általában katasztrófával végződik. Emlékszünk még, amikor Argo beleesett a szakadékba? Őszintén szólva, én akkor majdnem meg is könnyeztem azt a jelenetet. Fájt látni, ahogy az egyetlen társam eltűnt a mélységben én pedig ott maradtam reményvesztetten, szemben az utolsó kolosszussal.

Nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen jelenetet jósol a Guardian-nak, persze az utolsó összecsapás után Argo visszasántikált a képbe de az a pillanat és maga az egész játék beleégett az agyamba. Ha minden jól megy, 2016-ban ismét találkozhatunk egy olyan nívós játékkal, mint amilyen a Colossus volt, csak ezúttal a The Last Guardian névre fog hallgatni.

-Dazo911-