TESZT” – A Daedalic Entertainment (első?) Deponia-trilógiájának megjelent a PlayStation 4 portja, közel öt és fél évvel az eredeti PC-s megjelenés után. Most már konzolon is van lehetőség játszani a 2013-ban megjelent felvonással…

 

Ez a trailer ne tévesszen senkit sem meg. Tény, a vizuális stílus pontosan olyan, amit a videóban látunk, de a játékmenet ettől eléggé eltérő: point-and-click témában tessék gondolkodni, amit például a LucasArts játékok is erősen használtak a kilencvenes években.

Elysium

A probléma itt az kérem, hogy a játékot tényleg kifejezetten csendben tolta ki a Daedalic a hónap végén PlayStation 4-re. Nem kapott nagy hírverést a Sony PlayStation YouTube-csatornáján túl, de ott is láttunk már igencsak megkérdőjelezhető trailereket (Life of Black Tiger anyone?).

Mindegy, azért belemennék a technikai részletekbe, mert van egy pár eltérés a PC-s és a konzolos kiadás között… úgy tűnik nekem, hogy a frame rate nem olyan nagy, ami egy rajzolt stílusú point and click játék esetében meglepően furcsa elhatározás. Ez a játékmenetre nem hat ki, és a vizualitás is korrekt módon át lett cipelve a Sony konzoljára.

Egyszerűen lehetetlen másképp bemutatni a konzolos eltéréseket (azért egy gratuláció jár a feltöltőnek a fél órán át történő egy helyben állásért), hiszen mondhatnám, hogy a D-Pad, a háromszög és az X gombok kapnak szerepet, de azért prezentálni is kellene, azt pedig képek és/vagy videó nélkül nem éppen lehetséges. Mondhatná az olvasó, hogy így spórolok meg párszáz karaktert, és bár igaza is van, azért egy PC-ről konzolra port esetében így is meg kell közelíteni az eseményeket.

Azért ha már itt vagyok, gyorsan megemlítem a kb. 10 órás játék történetét (és ugye a trilógiában van előtte még két rész, amik már megjelentek PS4-re): Rufus, a főszereplő, továbbra is azon dolgozik, hogy elmeneküljön a Deponia nevű, roncstelepnek kinéző bolygóról, hogy aztán az Elysium névre hallgató repülő város lakója legyen.

Mintha a németeknél lenne egy kis point-and-click reneszánsz, vagy legalábbis nem úgy tűnik, hogy valaha is maguk mögött hagyták volna a műfajt. A Deponia-játékokon túl ugyanis a Leisure Suit Larry-feltámasztást is német fejlesztők hoztak össze (és az eléggé korrekt eredményű lett!). A Visionaire Studio engine remekül szuperál mindhárom Deponia-játékban (talán a 2016-os, negyedik felvonás is ezt alkalmazná?).

Rufus

Kérdéses, hogy hatezer forintért vállaljuk-e a kalandot. Ha igen, akkor ne ezzel kezdjük, hanem az első résszel, aminek simán Deponia a neve. Egyenként hatezer forintot kérnek a PlayStation Store-on a kalandokért, és szerintem idén még megejti a fejlesztő/kiadó, hogy a négy játékot kiadják pl. Deponia Doomsday Collection címen (a negyedik címe pont Deponia Doomsday) lemezes kiadásban. Annak lenne értelme.

Amúgy az a nagy harci helyzet feleim, hogy ez egy rétegjáték, ami bár az értékelésre nem hat (szerintem lazán érdemel egy 8-ast a Goodbye Deponia), de eladások tekintetében úgy gondolom, hogy nem fog olyan jól szuperálni. Támogassuk a Daedelicet egy vétellel, ha például a LucasArtsos címek (Full Throttle, Grim Fandango, ilyesmi, tudom, hogy a Double Fine remasterelte őket, de Tim Schafer nevéhez kötődnek a projektek…) bejönnek, akkor legalább a második, igaz, német nyelvű videót érdemes megsasolni. Nem akar a Deponia-sorozat technikai forradalmat kínálni, csak egy nyugodt, csendes, múltba révedő kalandot, amit sokan nem fognak értékelni, de a műfaj kedvelői igen.

És pont ezért adok neki egy 8-ast. Korrekt alkotás, és bár első látásra gyerekesnek tűnhet a grafika, úgy vélem, megszokható pillanatokon belül.

Itt nem szabad a könyv borítója, sőt, a PS4-es trailer alapján sem értékelni. Az az egyetlen problémám a Goodbye Deponiával, hogy szó szerint pult alatt adták ki, csendben. Ennél pedig többre méltó a franchise, ugyanis pont a Goodbye Deponia az a rész a jelenlegi kvartettből, ami mer humoros lenni, de nem olyan kínos stílusban/szinten, ami után csak lefejeljük az 1400 forintos billentyűzetünket. Ha 3-4 ezer forint környékén akciózik a sorozattal a PlayStation Store, akkor egy Szent Istvánért tényleg érdemes behúzni. Tízezer forintból bár lehetne venni más, igényes egyjátékos címet, de egyrészt a változatosság gyönyörködtet, másrészt pedig ne mindig azt vegyünk, ami divatos. A német kalandjátékok királya alkotott.

-V-

---

Kiadó: Daedelic Entertainment

Fejlesztő: Daedelic Entertainment

Stílus: point-and-click

Megjelenés: 2019. január 30. (PS4), 2013. október 15. (PC/Mac/Linux)