Menu

Disco Elysium – Revacholi ravioli

TESZT – Vajon sikerül-e ezt a karaktermennyiséget összehozni, mielőtt a PlayStation Plus novemberi játékait bejelenti-e a Sony? Nem, de addig is itt egy játék a Disco Elysium, ami jó. Főleg azoknak jó, akik szeretik az RPG-ket, meg a nyomozósdit. Akinek a Planescape: Torment bejött, ez is tetszeni fog.

 

Tipikus: másnapos magunkhoz térés egy hotelszobában, megfejelve egy amnéziával. Így természetesen teljesen rajtunk múlik a Disco Elysium mély RPG során – beleértve a Planescape párbeszédrendszeréhez hasonló komplexitással rendelkező dialógusokat -, hogy mit formálunk hősünkből, és bizony itt is az van, hogy amit mondunk és amit teszünk, az hatással lesz a cselekményre.

Disco

A párbeszéden túl a karakterünk képességei is számítanak, ugyanis belőle nem kevesebb mint huszonnégy van, és eléggé széles skálát lefednek (logikától a fennhatóságig – fizikai, mentális van egyaránt), és mivel az intró bekezdésben a nyomozás kifejezés nem volt véletlen, bizony vannak olyan képességek, amik itt-ott kifejezetten kapóra jöhetnek (például a nagyobb logikával könnyen átlátható a bűneset), de hátrányként kimaradhatnak olyan tényezők, amiket amúgy jobb érzékeléssel (újabb skill) láthatunk. És akkor még nem volt szó arról sem, ahogy a karakterünk alkotásakor a skillek az alap statjaink révén jönnek össze (értelem, testalkat, mozgás és psziché), és mivel RPG-ről van szó, a szintlépések sem maradnak el, amivel lehet a skilleket tuningolni. Aztán ezeken túl a gondolatok is megemlítendőek; ezek (eleinte maximum három) a másokkal való beszélgetések során kerülhetnek a fejünkbe, és idővel buffolhatják a statjainkat, és a lelki állapotunk is módosulhat rajtuk keresztül. Ennek a bekezdésnek lényegében az a célja, hogy kihangsúlyozza: elképesztően eltérő élményben lehet részünk két végigjátszás között.

És ezt alátámasztja a Revachol városában játszódó történet is, ami szerintem egészen korrekt módon lett megírva, még úgy is, hogy sokszor a város Martinaise (nem nagyon fogyasztok alkoholt, de mégis először Martiniase-t írtam – ejj!) körzetében fogunk tartózkodni. A karakterek nem fogják vissza magukat. Számomra szórakoztató volt a már-már anarchikusan mocskos megnyilvánulások tömkelege, s ennek révén a hangulat nagyon is kiemelkedő. És bárhová megyünk (mert erősen szabadságra törekedtek a fejlesztők), megmarad ez a sötét, elvont stílus, ami legtöbbször csak írásban fog kitárulni előttünk, mivel nincsen teljes szinkron a Disco Elysiumban, aminek talán ez a legnagyobb hibája, ugyanis lényegében az ősi, reptilián agyunkat, továbbá Kitsuragit, a partnerünket halljuk megszólalni – ám ezeket sikerült eltalálni. A többi nem olyan jó.

Elysium

És úgy oldjuk meg az ügyet, ahogy tudjuk, vagy inkább ahogy akarjuk. Pontosan emiatt lehet rávágni a játékra, hogy az újrajátszhatóság miatt felhúzta az értékelést, mert pont ez a cím az, amiről lehet beszélni és tapasztalatokat megosztani, hiszen nekem lehet, hogy X élményem volt, de másnak meg inkább Y, vagy esetleg Z tapasztalata volt X helyett. És mindez ott bontakozik ki, hogy a képességeink nem fognak erős mértékben megállítani, hanem azok révén máshogy is megközelíthetjük a feladatokat, szóval itt is variáció van, nem kevés. Csak túl kell tenni magunkat a vizualitáson, ugyanis véleményem szerint pont ebben az aspektusban gyengusz egy picit a Disco Elysium, úgyhogy a grafikahuszárok valószínűleg két screenshot után lehordják, holott lehet, hogy pont bakot lőnek, hiszen nem túlzás: ez a játék az év egyik legdurvább meglepetése PC-n. Csak PC-n, mivel a Steam és GOG párosán túl másutt még nem találjuk meg az igencsak furcsa nevű csapat, a ZA/UM játékát.

Szóval a grafika lehet talán a játék másik gyenge pontja, de itt ki kell még emelnem azt, hogy a fejlesztők a CRPG-k stílusát tökéletesen átemelték, és név szerint az Infinity Engine-t hozták fel. BioWare? BioWare. De nem a mai, már-már, és bocsánat, de ez az igazság, elkurvult BioWare, hanem az, ami akkoriban a kőkemény Baldur’s Gate-et és az Icewind Dale-t összerakta. Aztán aki esetleg az asztali RPG-ket szereti (és szerintem az ezekből készülő játékadaptációk mintha ismét erősen fellendülőben lennének, lásd Werewolf és Vampire – The Masquerade…), szintén otthon fogja érezni magát. Még úgy is, hogy itt nincs harcolás.

Number 9, Number 9, Number 9, Number 9…

A Disco Elysiumra dobok egy kilencest, mert ez a játék tesz a divatra, tesz a jelenre, és inkább úgy mutat fel egy korrekt CRPG alkotást, ahogy az manapság illik. Ha egy kicsivel jobb látványa, illetve bővebb audiója lett volna, akkor ez őszintén 9,5 lenne, és én általában nem dobálok nagy pontszámokat (meg írásokat sem, mert felesleges…), és szerintem a következő iromány (mert a szokásos egymásra pakoljuk, hogy ezt és ezt megírni, motiváció zéró rá) esetében se legyen meglepő, ha az megint a 6-os környékén lesz. Szóval egy korrekt történet, remek játékélmény, tökéletes hangulat – bátran tudom ajánlani, és a gépigény is eléggé korrekt, úgyhogy egy mikrohullámú sütőn is elfutna.

-V-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

Pro:

+ Tökéletes hangulat
+ Nagyon jól meg van írva
+ Újrajátszhatóság, NAGY BETŰKKEL

Kontra:

– Talán az audio nem olyan húdejó
– A látványa valamivel lehetne jobb is
– 3-at nem írok, nem véletlenül 9-es az értékelés


Kiadó: ZA/UM

Fejlesztő: ZA/UM

Stílus: CRPG

Megjelenés: 2019. október 15.

Disco Elysium

Játékmenet - 10
Grafika - 7.6
Történet - 10
Zene/Audio - 7.8
Hangulat - 10

9.1

SZÉDÜLETES

CRPG-trón

User Rating: Be the first one !

Spread the love

No comments

Vélemény, hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu

https://smallseotools.com/