Menu

Jojo Nyuszi – Karcos humor és sokkoló dráma: felrázva, nem keverve

FILMKRITIKA – Taika Waititi „anti-gyűlölet” szatírája a második világháborúba, Németországba kalauzol el minket a Jojo nyuszi, amikor egy megvezetett, agymosott, a rajongásig náci, ugyanakkor alapvetően ártatlan kisfiú képzelt barátja maga Adolf Hitler és egy bújtatott zsidó kislánnyal találkozik. Karcos, groteszk, fanyar humor és megindító, drámai cselekmény egyaránt a film legfőbb jellemzői közé tartozik, kérdés, hogy a sokféle kihívásnak mennyire tudott megfelelni a Jojo nyuszi?

 

Mert hát Taika Waititinek nem volt könnyű dolga… Hitler szatíráját már nem először láthattuk, elég csak Charles Chaplin klasszikus Diktátorára visszaemlékeznünk. Igaz, itt azzal a csavarral láthatjuk a volt német diktátort – akit maga Taika Waititi alakít – hogy csupán a kisfiú képzeletében jelenik meg és kommentálja az eseményeket, ahhoz hasonlóan, ahogy Humphrey Bogart jön elő Woody Allen képzeletében a Játszd újra Samben.

Másrészről humort és drámát nagyon nehéz megfelelő stílusarányban keverni, különösen egy ilyen témában, amely napjainkban is az egyik legérzékenyebb történelmi katasztrófa oly sokak számára.

A „dick”tator

Taika Waititi rendezőként saját magára osztotta ki a legnehezebb szerepet, hiszen egyaránt kellett megfelelnie Hitlernek, a szatírájának, illetve egy olyan karakternek is, aki csak egy kisfiú képzeletében él. Hitler tulajdonképpen Jojo „rosszabbik énje”, ostoba, arrogáns és nevetséges, Waititi pedig általában jól hozza ezt a különös karaktert. Egy-két jelenetnél, nagy ritkán „lóg csak ki a lóláb”, ahol a rendező-színész játéka már kicsit átmegy ripacskodásba.

A többi színészre is általában véve az igazi profizmus jellemző: Roman Griffin Davis fiatal kora ellenére elképesztően nagyot játszott, talán az egyik legjobb gyermekszínész, akit valaha is láttam. A Ne hagyj nyomot! című filmből is ismerős Thomasin McKenzie-ről is hasonló jókat mondhatunk el, még akkor is, ha a forgatókönyv helyenként kicsit buta reakciókra készteti. Sam Rockwell óriási tehetségéről a Három óriásplakát Ebbing határában óta nem kell bizonyíték és itt is nagyot alakított a háborús veterán és Hitlerjugend fiatalok kiképzője: Klenzendorf kapitány szerepében. Scarlett Johansson alakítása megosztotta a kritikusokat: voltak, akik szerint a szép színésznő ezúttal a rossz rendezői irányítás hatására nem találta el szerepét, mások szerint zseniális volt és a film legerősebb karakterét hozta. Szerintem valahol a kettő között van az igazság: egy-két jelenetben furcsán és érzelemmentesen játszott, máshol viszont egyszerre volt hol vicces, hol pedig megrázó és szívmelengető, ahogy a fiának bohóckodott, vagy az apját utánozta. Az kétségtelen, hogy nem egy szokványos anya-alakítást láthatunk tőle.

Humor és tragédia: nem mindig megfelelő arányban

A Jojo nyuszi egyszerre próbál kacagtató és megrázó is lenni – ennek az arányát nem mindig sikerült eltalálni Taika Waititinek, illetve egy-két jelenet teljesen váratlanul sokkolja az embert, az egyiknél (aki látta a filmet, biztos tudja, melyikre gondolok) nem akartam hinni a szememnek, annyira kegyetlen képsorokat láthattunk.

Furcsa érzésekkel jöttem el a sajtóvetítésről… Filmvígjátékra számítottam, a film groteszk, helyenként „Grand Guignol” humora sokszor jól működött, máskor kissé mellément, illetve nem minden esetben illeszkedett egészen jól a tragikus jelenetekhez. A drámai események pedig időnként kicsit suták voltak, Elsa karaktere például egy nem minden megnyilvánulásában ügyes Anna Frank-másolat, helyenként kicsit bugyuta párbeszédekkel vagy történésekkel.

Kicsit merészebben állítottam volna párhuzamot korunk diktátorai (melyek között egyet nekünk, magyaroknak is el kell szenvednünk, a másik pedig a filmkészítők hazájában „uralkodik”) és Hitler között, ha már erre a filmre amúgy sem jellemző minden tekintetben korrekt történelmi, vagy Hitler-ábrázolás. A Hitlerek köztünk élnek, egyesek hatalmon vannak, mások közel állnak hozzá és a nevetségesen primitív és megvetendően álságos propaganda is sajnos mindennapjaink része – nemcsak az USA-ban, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte egyaránt. Talán, ha a Jojo nyuszi ezt a mondanivalót jobban kidomborítja, kicsit növelhette volna a film – azért így is igen magas – értékét…

-BadSector-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

FILMKRITIKA - Taika Waititi „anti-gyűlölet” szatírája a második világháborúba, Németországba kalauzol el minket a Jojo nyuszi, amikor egy megvezetett, agymosott, a rajongásig náci, ugyanakkor alapvetően ártatlan kisfiú képzelt barátja maga Adolf Hitler és egy bújtatott zsidó kislánnyal találkozik. Karcos, groteszk, fanyar humor és megindító, drámai cselekmény egyaránt a film legfőbb jellemzői közé tartozik, kérdés, hogy a sokféle kihívásnak mennyire tudott megfelelni a Jojo nyuszi?   Mert hát Taika Waititinek nem volt könnyű dolga… Hitler szatíráját már nem először láthattuk, elég csak Charles Chaplin klasszikus Diktátorára visszaemlékeznünk. Igaz, itt azzal a csavarral láthatjuk a volt német diktátort - akit maga Taika…
Kicsit merészebben állítottam volna párhuzamot korunk diktátorai (melyek között egyet nekünk, magyaroknak is el kell szenvednünk, a másik pedig a filmkészítők hazájában „uralkodik”) és Hitler között, ha már erre a filmre amúgysem jellemző minden tekintetben korrekt történelmi, vagy Hitler-ábrázolás. A Hitlerek köztünk élnek, egyesek hatalmon vannak, mások közel állnak hozzá és nevetségesen primitív és megvetendően álságos propaganda is sajnos mindennapjaink része – nemcsak az USA-ban, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte egyaránt. Talán, ha a JoJo nyuszi ezt a mondanivalót jobban kidomborítja, kicsit növelhette volna a film – azért így is igen magas – értékét…

Jojo nyuszi

Rendezés - 7.6
Színészek - 8.2
Történet - 7.2
Humor/dráma - 7.4
Hangulat - 7.8

7.6

Kicsit merészebben állítottam volna párhuzamot korunk diktátorai (melyek között egyet nekünk, magyaroknak is el kell szenvednünk, a másik pedig a filmkészítők hazájában „uralkodik”) és Hitler között, ha már erre a filmre amúgysem jellemző minden tekintetben korrekt történelmi, vagy Hitler-ábrázolás. A Hitlerek köztünk élnek, egyesek hatalmon vannak, mások közel állnak hozzá és nevetségesen primitív és megvetendően álságos propaganda is sajnos mindennapjaink része – nemcsak az USA-ban, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte egyaránt. Talán, ha a JoJo nyuszi ezt a mondanivalót jobban kidomborítja, kicsit növelhette volna a film – azért így is igen magas – értékét…

User Rating: Be the first one !

Spread the love

https://smallseotools.com/

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu