TESZT – Közel két évvel ezelőtt Hideo Kojima a Death Strandinggal egy olyan akció-kalandjátékot hozott, amely éppoly forradalmi volt, mint amilyen megosztó. A Kojima Productions címe meglepően előrelátóan víziója egy olyan bezárt társadalomról, ahol csak a túlterhelt futárok merészkednek a külvilág veszélyei elé, senkit sem hagyott hidegen. Visszatér a PlayStation 5-re a technikai fejlesztéseket és mindenekelőtt egy csomó új tartalmat hozó „Director’s Cut” változatban, de vajon Sam Porter Bridges különleges kalandja még mindig ugyanúgy lenyűgöz?

 

A játékról korábban már megemlékeztünk egy hosszú teszt formájában, most a legújabb verzió képességeit vesszük górcső alá. Talán nem meglepő, hogy a kiváló PS4 és PS4 Pro verzió után, hogy a Death Stranding Director’s Cut nagyban kihasználja a PS5 képességeit is. A betöltési idők szinte eltűntek nem létezővé váltak (2 és 6 másodperc között, helyzettől függően, szemben a PS4 Pro átlagos 1mn20-ával!). Nőtt a felbontás is, a grafika immár 4K-ban még pompásabb… és minderre állandó 60fps framerate mellett képes, amitől még folyamatosabb az egyébként még mindig sokszor elég nehézkes játékélményt. A konzol híres „mágikus SSD-je” még azt is lehetővé teszi, hogy a rejtett töltés is minden alkalommal eltűnjön, amikor megérkezik az „időzuhatag”, ez a híres sötét eső, amely tönkreteszi a környezetet, felgyorsítja az elhasználódást és megjeleníti a halottak szellemeit.

Ami a soundtracket és a hangdizájnt illeti, az igazi nirvána a fülnek: a nagyszerű eredeti kompozíciók és Kojima kedvenc előadóinak számos számainak köszönhetően már a Death Stranding is igazi gyöngyszemnek számított zenei téren, de a Director’s Cut új minőségi muzsikával gazdagodott, nevezetesen a francia zenésszel, Woodkiddel. A 3D-s hangzás tovább fokozza a PS4-en amúgy is sikeres játékot, így Death Stranding Director’s Cut a PS5-ön elérhető egyik leginkább magávalragadó és legrealisztikusabb játék, ami a hangzást is illeti!

 

Remek újítások…

 

Ami a játékmenetbeli kiegészítéseket illeti, a Death Stranding Director’s Cut rengeteg újdonságot tartalmaz, talán egy kicsit túl sokat, és nem mindegyik releváns. Például a rakománykatapult, a kísérőrobot és az új jetpack-stílusú stabilizátor néhány küldetésnél túlságosan megkönnyíti a dolgokat. Sam küldetéseinek szándékosan „unalmas” aspektusa, ami a játék varázsának része, némileg megkopott. Szerencsére ezek a kiegészítők 100%-ban opcionálisak, és csak elég későn fogod őket feloldani. Ami az új játékmódokat illeti, a „lőtér” ötlete a harci technikák elsajátítására kiváló, és nagyon jól illeszkedik az univerzumba.

Ennek a módnak van egy jelentős előnye: ez egy nagyszerű képzési lehetőség a MULE-k, terroristák és a Stranded elleni harcra. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy megismerkedj ezekkel a fázisokkal anélkül, hogy tétje vagy a felszerelésed károsodásának kockázata lenne, és lehetővé teszi, hogy ingyen fejleszd a képességeidet. Az eredeti verzióban sem lett volna ellenünkre egy ilyen játékmód! Sajnos a harcrészek még mindig átlagosak, különösen az ellenséges emberek mesterséges intelligenciája miatt, még akkor is, ha javítottak és változatosabbá tették őket, új és meglehetősen élvezetes fegyverekkel. Elég könnyű elintézni az ellenséget, legfeljebb mintha az új verzióban többen lennének és agresszívabban támadnának.

 

… és olyanok, amelyek nem passzolnak már ide

 

Másrészt, a szintén opcionális Fragile autópálya nem illik ebbe az univerzumba, különösen a kompetitív aspektusát tekintve, ami meglehetősen ellentmond a játék kooperatív szellemének. A Director’s Cut ezen aspektusával a Death Stranding így egy kicsit kevésbé realista és „videójátékosabbá” válik: azzal, hogy egy kis (túl sok?) fantáziát visz egy melankolikus és néha nyomasztó univerzumba, így pedig néha kiránt a Kojima által megalkotott mű mesteri hangulatából. A Death Stranding többjátékos koncepciója eredetileg teljesen az együttműködésre épült, most viszont egy ide nem illő versengés miatt, amelyeket  bizonyos pillanatokban vezet be egy olyan játékba, amelynek látszólag nincs rá különösebb szüksége. Mégis, a pontszerzés függőknek bőven lesz mit tenniük a lőtér különböző eseményei, a Fragile pálya többféle konfigurációján zajló időpróbák, vagy a rangsorolt parancsok, illetve az újrajátszható rémálmok között.

Ha már a kihívásoknál tartunk, azok, akik már befejezték a játékot PS4-en, túl egyszerűnek találhatják az új kiegészítéseket ahhoz, hogy az eredeti mentésük importálásával teszteljék – szerencsére a Death Stranding Director’s Cut öt nehézségi módot tartalmaz, ami épp elég ahhoz, hogy minden közönségnek tetsző legyen. Összességében pedig ez a kiadás sokkal felhasználóbarátabb, jobban olvashatóbb felülettel és nagyobb betűmérettel, mint korábban.

 

Bye-bye Monster…

 

Végül ne feledkezzünk meg a történetbeli kiegészítésekről sem. Ide is bekerültek a PC-s verzióban lévő exkluzív küldetések, amelyek a Half-Life és a Cyberpunk 2077 univerzumokkal való együttműködés eredményei (fedezzétek fel magatoknak, nem akarunk spoilerezni) és egy kis humort hoznak a játékba, ami nem túlságosan elborult, és elég jól illik a Death Strandinghoz. Azt kicsit sajnálhatuk, hogy a PS5-re exkluzív új küldetések túl rövidek és nem nyújtanak túl sokat, pedig nagyon ígéretesek voltak! Egy ilyen egyedülálló műnek talán nem is lett volna szüksége kiegészítő történetre, de mivel ez opcionális tartalom, nem fogunk duzzogni.

Végül vicces, hogy a „Monster” termékelhelyezés, amely a jól ismert energiaitalmárkát szerepeltette meglehetősen tolakodó módon, ebben a „Director’s Cut”-ban véget ért: a Sam által elfogyasztott dobozok helyére a fiktív „Bridges Energy” márka került, ami egyébként sokkal logikusabb is.

Hajtsunk tehát fel egy Bridges Energy-t és lépjünk vissza ismét – PlayStation 5-ön is – ebbe az elborult világba, Hideo Kojima mestermunkájába!

-BadSector-

---

Kiadó: Sony Interactive Games (PS4, PS5) 505 Games (PC)

Fejlesztő: Kojima Productions

Stílus: Open-world akció

Megjelenés: 2019. november 8. (PS4), 2020. július 20. (PC), 2021 szeptember 24 (PS5)