FILMKRITIKA – A Gucci-ház olyan, mint egy flancos és avitt divatholmi a múlt évezredből: egyszerre hivalkodó, giccses és ugyanakkor fárasztóan unalmas. Kár érte, pedig a Ridley Scott, a filmgyártás fenegyereke ismét izgalmas témához nyúlt és remek sztárokat irányított.

 

 

Nehéz rájönni, hogy igazából milyen filmet akart elkészíteni Ridley Scott. Bár az olasz divatdiktátor családról, a Gucci-házról, illetve a családhoz kötődő gyilkossági ügyről szól a film, mégis, egy egyszerre zavaros, kaotikus és ugyanakkor rendkívül unalmas alkotást sikerült csak letennie az asztalra, amelyet a főszerepeket alakító két sztár: Lady Gaga és Adam Driver sem tudnak megmenteni.

 

 

Sötét múlt – unalmas tálalásban

 

Pedig a nagyszerű alapanyag rendkívül ígéretes filmmel kecsegtetett, hiszen a Gucci név mind a mai napig összeforr a mérhetetlen luxussal, a márkát eredetileg birtokló Gucci-család története (beleértve Maurizio Gucci gyilkosságát is, amely 1995-ben megrázta az egész világot) is rendkívül izgalmas. Ridley Scott filmje azonban sajnos minden, csak nem izgalmas.

Miközben Ridley Scott rendkívül változatos filmes repertoárja olyan klasszikusokkal büszkélkedhet, mint az Alien, a Blade Runner, vagy a Gladiátor, a Gucci-ház sajnos egy középszerű szappanopera szintjét sem éri el. Az alapvető probléma talán az, hogy a viszonylag jól ismert történetet semmilyen olyan extravagáns megoldással sem bolondította meg, mint például Az utolsó párbaj esetében, amelyben többféle szemszögből mesélt el egy hasonlóan izgalmas és botrányos középkori történetet.

Ebben a filmben viszont semmilyen különösen kreatív megoldást sem használt a rendező egy olyan sztorihoz, amelynek minden aspektusát már ezerszer láthattuk olyan avitt szappanoperákban, mint Dallas, vagy a Dynasty.

 

 

Csak a pénzre hajtott

 

A film főszereplője Patrizia Reggiani (Lady Gaga) egy rendkívül energikus és csinos, fiatal olasz lány, akinek apja egy teherautó fuvarozó birodalom vezetője. Patrizia a hetvenes évek elején egy bulin megismerkedik Maurizio Guccival (Adam Driver) a már akkor is rangos divatház ügyvédnek tanuló sarjával. A rendkívül agresszív Patrizia (aki eleinte nyilvánvalóan a pénzre hajt) mindent bevet, hogy hálójába fonja az eléggé mulya Mauriziót és csábítását elég gyorsan siker koronázza.

Maurizio beleszeret Patriziába és annak ellenére ragaszkodik hozzá, hogy a lányt elvegye feleségül, hogy apja (aki átlát a szitán): Rodolfo Gucci (Jeremy Irons) emiatt kitagadja a fiát vagyonából. Végül azonban minden „jól” alakul, miután Aldo (Al Pacino), Rodolfo bátyja támogatja az ifjú párt és Patrizia gyereket is szül Mauriziónak. A családi intrikák, árulások, csalárdságok, megcsalások és féltékenységek és végül gyilkosság drámája azonban csak itt kezdődik…

 

 

Bulvármagazinos sztori

 

Bár a film sok mindenről szeretne izgalmas képet és jellemrajzokat festeni: rongyrázásról, hatalmi gőgről, arroganciáról, a középszerű és unalmas klisék és közhelyek puffogtatása és a helyenként ripacskodó alakítások sajnos nagyon lerontják a végeredményt. A két főszereplő hozza a kötelezőt, de a többi sztár már erre sem képes. Al Pacinónak talán ez élete egyik leggyengébb alakítása, pedig még a Keresztapából ismert karakterét is igyekezett bevetni egy-két jelenet erejéig. A fiát: a saját apja által is idiótának hívott Paolót a felismerhetetlenre maszkírozott Jared Leto pedig a szokásos túltolt ripacskodásával játssza el. Azonkívül, hogy Paolo irritáló, semmilyen módon sem érdekes, vagy különleges karakter.

 

 

Kár érte

 

Nagyon sok lehetőség rejlett ebben a történetben, de sajnos csak egy fájdalmasan középszerű és a gyilkossági részig egy kifejezetten unalmas alkotást kaptunk. Számomra ez valahol érthetetlen is, különösen Scott nemrég készült másik filmje: a nagyszerű Az utolsó párbaj után. Lehet, hogy talán kicsit agresszívebben kellett volna hozzányúlni Becky Johnston és Roberto Bentivegna forgatókönyvéhez (akik Sara Gay Forden 2001-es The House of Gucci: A Sensational Story of Murder, Madness, Glamour, and Greed című könyvét adaptálták), és nem lineárisan, unalmasan eladni egy közhelyektől hemzsegő történetet.

-BadSector-