TESZT – A Thymesia a legújabb Souls-szerű játék, amely a szokásos reflexeket alaposan igénybe vevő, kemény harcokkal és a műfaj szabályait hűségesen alkalmazó játékmenettel, komor világgal és egy járvány által megpecsételt, középkori lakosságot bemutató, sötét hangulatú dark fantasy történettel próbálja elcsábítani a műfaj rajongóit. De vajon a Thymesia hoz-e elég újdonságot a Soulslike-ok között, vagy csak egy wannabe Bloodborne-kópia?

 

 

A Soulslike furcsa egy műfaj. Amit egykor pusztán egyetlen stúdiónak tulajdonítottak, amely egyetlen játéktípust készített, mára egy külön műfajjá nőtte ki magát, amelynek fejlesztésébe boldog-boldogtalan cég beleveti magát, mintha nem lenne holnap.

Az OverBorder Studio által fejlesztett és a Team17 által kiadott Thymesia egy újabb megközelítése ennek a jól ismert zsánernek egy megragadóan hangulatos világban. A megjelenés előtt jó kis felhajtást generált, különösen a Steamen az év elején megjelent demójával. A gamereket lenyűgözte a hangulatos művészeti stílust, gördülékeny animációkat és dinamikus, pörgős, látványos harcot felmutató demó verzió. De vajon milyen lett a végleges játék?

 

 

Nem csak egy „lelketlen” copy-paste

 

Bár a Thymesia le sem tagadhatná, hogy egy újabb Soulslike-kal van dolgunk, mégis, egy remek címe a megszokott Souls-zsánernek, és talán a legfontosabb területen sikerrel jár: szórakoztató benne harcolni, és nem dühítő, amikor újra és újra meghalsz. Továbbá az is erős pozitívum, hogy nem csak egy copy-and-paste játék. A harcban például van kellő innováció, amiért érdemes elé leülni, mert másféleképpen teszi próbára a reflexeidet, mint amit már megszokhattál az eddig Soulslike-okban. Persze, bőven vannak ismerős megoldások is, de ebbe a dark fantasy akció-kalandba tényleg érdemes magad belevetni, ha szereted ezt a műfajt, és értékeled az egyes játékok közötti árnyalatnyi különbségeket.

Amikor azonban a tényleg profi harcrendszeren és dinamikán kívüli szempontokat kezdjük el vizsgálni, repedések kezdenek mutatkozni az eleinte erősnek tűnő „építményen”. Az ellenségek, a szintek változatosságának kiábrándító hiánya, a kihívás általános hiánya, párosulva számos technikai bakival és a fejlesztő zavaros elvárásaival, sajnos lehúzzák Thymesiát, melynek egyes elemeit rossz értelemben nehéznek érzem. Ezek nem „kihívást” jelentenek, hanem egyszerűen csak frusztrálók – vagy ami még rosszabb: unalmasak.

 

 

Emlékek és tévedések

 

A Thymesia a Hermész Királyságban játszódik, egy olyan helyen, amelyet egy szörnyű járvány pusztulásba taszított. A betegség szörnyeteggé változtatja az embereket, és nem kímélve senkit, a koldusokat és a királyokat is egyaránt pusztítja. Egy Corvus nevű férfit alakítasz: egy titokzatos, feketébe öltözött alakot, aki középkori orvosi maszkot visel és aki látszólag immunis a járvány romboló hatásaira.

Corvus szerepében 3 különböző nagy pályán kell átküzdeni magad, amelyek mindegyike a királyság különböző helyeit képviseli, és a saját emlékezetedből merítve. A bossok legyőzésével és az egyes szinteken szétszórt történetek megtalálásával az a célod, hogy emlékezz arra, hogyan kell elkészíteni a „Hermész válasza” nevű alkímiai eszközt, amely talán képes lesz egyszer s mindenkorra kigyógyítani az embereket a pestisből. Harcolnod kell tehát, hogy visszaszerezd az elveszett tudást és közben kiderítened, vajon mi történt a világgal, és meg tudod-e menteni?

 

 

Összecsapott sztori, kidolgozatlan univerzum

 

A koncepció tehát izgalmas, telis-tele érdekes ötlettel, viszont sajnos hiányzik a játékból valami „plusz”, amitől a Thymesia igazán lebilincselő lehetne.

A fő problémák egyike a játék kissé összecsapott univerzuma, telis-tele sokkal több kérdéssel, mint válasszal. Például csak egy egészen kurta magyarázatot kapsz arra nézve, hogy mit is csinálsz: ki vagy te, mi okozta a járványt, miért vagy itt? Corvus emlékeit kell kutatni, de ezt is csak szűkszavúan magyarázzák el, és egyébként ennek az egész „emlékezetvesztésnek” sincs túl sok értelme. Hiányzik tehát az azonnali kapcsolódás a főhős, annak a játék univerzumában betöltött szerepe és a játékos között. Ugyanezt a problémát éreztem egyébként az agyonajnározott Elden Rings-szel kapcsolatban is, csak éppen itt ez még hangsúlyosabb. A válasz sokszor itt is a „lore” és a választható, ám mérhetetlenül semmitmondó párbeszédek között van elásva. Pedig, ha egyszer nem érdekel Hermes világa, akkor miért érezzek késztetést, hogy megmentsem?

A történet egyik fontos szereplője Aismey, a „tűzőrző” típusú karakter körül forog. Időről időre megtalálod a történet fontos „darabkáit”, amelyeket megmutathatsz neki. Ő egyedi meglátásaival és nézőpontjaival segít neked, próbálva elmélyíteni ezzel a játék világát és az ahhoz kötődő történetet. Bár amit mond, az néha érdekes, de mégsem eléggé ahhoz, hogy az alapvetően unalmas sztorin segítsen.

Aismey-n kívül van egy másik NPC is, akit kicsit később találsz meg, aki új párbeszédek során hozzátesz még a játék univerzumához, másik perspektívát nyújtva Aismeyhez képest. Ő egy király, de ezt az NPC-t a legtöbbször annyira nehéz megtalálni, hogy gyakran elfelejti az ember ismét meglátogatni. (Én még a nevét is elfelejtettem.)

Összességében a történet azért nem rossz, csak borzasztóan jellegtelen. Hozzá kell azért tennünk, hogy a sztori általában sosem fontos része egy Soulslikenak, és ebből a szempontból a Thymeisa hevenyészett meséje betölti a célját, de semmit több. Pusztán egy ürügyet ad a megszokott akció-RPG játékmenethez, hogy meglátogass néhány szépen kinéző környezetet, ahol harcolhatsz egy sort, majd más területekre és más ellenségekhez, bossokhoz irányít, de ennél többre nem szabad számítani. Ha a kelleténél mélyebb cselekményt reméltél, akkor azt máshol kell keresned.

Mind ehhez gyorsan tegyük hozzá, hogy a játéknak 47 féle befejezése van, közülük 5 teljesen egyedi. Ez is jól hangzik, de továbbra sem menti meg a jellegtelen történetet.

 

 

A harcnál „jóktól loptak” a fejlesztők

 

A jól kidolgozott harc a játék azon aspektusa, amely téren a Thymesia viszont igazán csillog.

A Thymesia harca sokkal inkább hasonlít a Bloodborne-ra vagy a Sekiro-ra, mint a Dark Soulsra: frenetikus, gyors és kockázatos. A taktikusabb és lassúbb megközelítés helyett a Thymesia az agresszív játékot támogatja, ami sokkal dinamikusabb és élvezetesebb élményt nyújt. Előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy érdemes kockáztatnod a sebesülést, mert úgyis vissza fogod gyógyítani, ha kivégezted az ellenséget, és ezáltal a sebzés megéri a kockázatot. Ez a rendszer valóban jól működik, és jobban lekötött, mint sok más Soulslike-nál.

Itt jegyzem meg, hogy a Thymesiát PlayStation 5-ön teszteltem és bár sajnos a DualSense extra képességeit nem használta ki, a PS5 kontrollerjével mégis rendkívül élvezetes volt Corvust irányítani. Bár a PC-s verzióval nem játszottam, állítólag kiemelkedően jó a billentyűzet-egér kombó is.

Amikor sebzést osztasz a kardoddal, kimeríted az ellenség HP-ját. Az életerő sávjuknak azonban csak az egyik részét meríted ki, a másik rész alatta válik láthatóvá – ez az „igazi” sebzés. Ha egy meghatározott időn belül nem támadsz újra, a seb elkezd gyógyulni. Ha Corvus egy speciális karom támadást használ ezeken a sebeken, akkor az lecsökkenti a másik életerő sávot, így megölheted az ellenséget. Gyakorlatilag minden ellenségnek 2 életerő sávja van, egy, amit kardcsapásokkal kell leverni, és egy, amit karmos támadásokkal kell kivéreztetni.

 

 

Pestisfegyverek

 

A másik rendszer a pestisfegyverek szisztémája. A Claw segítségével kitépheted az ellenség esszenciáját. Ez az esszencia egy „Plague Weapon” (pestisfegyver) formájában nyilvánul meg – egy egyszer használatos támadás, amely felveszi annak az ellenségnek a tulajdonságait, akitől elloptad. Például, ha az ellenfelem egy baltás ellenség, és ellopom a pestisfegyverét, akkor azt a baltát egy különleges, egyszeri támadásban használhatom, ahol Corvus a levegőbe ugrik, és visszacsapja azt a földre. Ezeket a támadásokat aktiválás után nem lehet leállítani, így el kell sajátítanod őket, és meg kell tanulnod, hogy mikor használd őket a megfelelő időben és ritmusban.

Több mint húsz ilyen pestisfegyvert gyűjthetsz össze, sőt, néhányat kizárólag a boss-októl kaphatsz. Emellett vannak begyűjthető „fegyverdarabkák” is: gyűjts elég darabkát egy adott típusból, és tartósan feloldhatod az adott pestisfegyvert a folyamatos használatra. Mindkét funkció együttesen azt jelenti, hogy a harcban egyaránt használhatsz tartósan megszerzett és a csak egyszeri használatra szánt fegyvereket. Ez minden szinten feldobja a harcokat, különösen a csoportos összecsapásokat, ahol sok különböző pestisfegyvert szerezhetsz.

Mindkettő kiváló rendszer, amely megújítja az előzőeket. A pestisfegyverek rendszere sokban hasonlít a Sekiroban található „prostheticsre”, de én sokkal többet használtam az előbbit, mert sokkal kezelhetőbb volt, és alaposan feldobott minden harcot, amelyben igénybe vettem.

Emellett van a játékban még képességfa is, ami azért újdonság a FromSoftware címeihez képest. Rengeteg különböző képességet választhatsz ezekről, amelyek mindegyike bármikor visszaállítható és újraválasztható, költségek nélkül, hogy kipróbáld, mennyire tetszenek-e neked vagy sem. Ha valamelyik nem jön be, semmi gond, csak vissza kell állítanod és már választhatsz is egy másikat – ez is rendkívül szimpatikus fejlesztői húzás. A harc minden ágából vannak ilyen skillek: szablyatámadások, „tollas” (távolsági) támadások, kitérések, hárítások és stb. Itt rengeteg mindent kipróbálhatsz, hogy a Thymesiát a saját kedvenc játékstílusodra hangold.

 

 

Elszalasztott lehetőségek sora, de az összkép kellemes

 

Végső soron a Thymesia egy jó játék, kár, hogy sok apróság lehúzza, amelyek miatt nem válik kiválóvá, pedig közel járt hozzá. Bárcsak több ellenség lenne, bárcsak több felfedeznivaló lenne, bárcsak a történet világosabb lenne – és még folytathatnám a listát bőven az apróbb bosszúságokkal.

Ennek ellenére még mindig azt mondom, hogy aki szereti ezt a műfajt, az ne hagyja ki. A grafika kellemes (ha nem is korszakalkotó) és a műfajhoz mérten a nehézségi szint is baráti, így azok számára is megközelíthető, akik nem rendelkeznek nindzsa reflexekkel, amelyeket a FromSoftware címei elvárnak.

A Thymesia összeségében egy kellemes Soulslike, amely kisebb-nagyobb hiányosságai miatt nem tud felérni a FromSoftware címeihez. Bár nem túl nehéz, de mégis innovatív harci játékélményt nyújt, ami leginkább olyan klasszikusokra emlékeztet, mint a Bloodborne és a Sekiro. Ha a kissé semmilyen univerzumot és sztorit, az ellenségek változatosságának hiányát és az egyforma pályadizájnt megszokod és elfogadod, akkor azért a Thymesiában is megvan a kellő „szellem”.

-BadSector-

---

Kiadó: Team17

Fejlesztő: OverBorder Studio

Stílus: Soulslike akció-RPG

Megjelenés: 2022. augusztus 18.