TESZT – A Nine Rocks Games játéka nem egy akciódús, adrenalin általi lüktetést kínáló élmény, ugyanis ez egy vadászjáték. Úgyhogy itt nincsen falon futás, falról ugrás, dupla ugrás, meg mondjuk egy plazmavető. Ilyesmit máshol kell keresni. Ettől függetlenül az ilyen játéknak is megvan a piaca (a Cabela-sorozatot lehet régebbi példaként említeni), de az alap koncepció után a kivitelezés már nem hozza az elvárható szintet.

 

Légy egy gyönyörű, gazdag állatpopulációk között fekvő vadászház új tulajdonosa. Fedezd fel a hatalmas, nyitott világú környezetet, és vadássz a lőfegyverek prémium kategóriás választékával. Élvezd a tökéletes vadászatot egyedül vagy a barátaiddal közösen.

 

 

Az örökös

 

Több évet töltött távol karakterünk, ugyanis a múltban megfordult ebben a kis, félreeső házban. A gyerekkora alatt a nyarak itt lettek eltöltve, igaz, az apa egy pillanatra sem vette fejébe, hogy talán az utód fegyvert ragadhat. Ez háttértörténetnek eléggé silány, és morálisan is megkérdőjelezhető lehet, mert ez mintha magát az apát állítaná be rossz fényben, viszont a Way of the Hunter nem véletlenül rendelkezik ezzel a címmel (magyarul A vadász útjaként lehet lefordítani). Egy helyi étterem arra bérel fel minket, hogy a lehető legetikusabban vadásszunk le pár állatot. Nem szabad sok fájdalom közepette elhunyniuk, és emiatt olyan testrészeket kell megcélozni, amiket eltalálva azonnal kiiktathatjuk őket. Sok szerencsét mondjuk a szívhez. Emiatt jön helyette a B terv: lábon lőjük az állatot. Erre ő elkezd az erdőben vércsíkot húzni maga után, aztán nem sokkal később kivérzik és hanyatt esik, mi meg megyünk a nyom után, vagy ha nem voltunk kellően pontosak, egyszerűen meglép még sérült állapotban is. Csakhogy először el kell oda jutni az autónkkal, és jaj, a kezelés csapnivaló, és igen, viszonylag messze kell megállni vele, különben a kijelölt állatunk elmenekül. Aztán kilépve a verdából aktiválhatjuk a vadászösztönünket.

Így láthatóvá válnak a lábnyomok, erősödnek a zajok, és könnyebben érzékelhetőek lesznek az állatok által frekventált lokációk is. Ezután jöhet az Elmer Fuddba váltás (nem, nem fogom megkeresni magyarul a nevét, a Bolondos dallamok kopasz vadásza): lassan, lopakodva közelítsük meg célpontunkat, de nem tűnik teljesen stabilnak az egész, mert néha teljesen lassan megyünk mondjuk egy őz felé, ő meg sok percnyi kínkeserves mozgás után lelécel, néha meg volt olyanra példa, hogy az állatok sült galambként várják az életük végét, és bizony jól kell célozni, mert a legtöbbször egyetlen lövésre lesz mód, és azt se felejtsük, hogy nagyobb állatokhoz nagyobb lőfegyver kell, különben esélytelen lesz elejteni őket. És ha nem is nagyon vadászunk, akkor érdemes megállni megcsodálni a világot. Ebben az aspektusban ugyanis a Way of the Hunter egészen kellemes, és mivel két hatalmas térképen járhatunk ide-oda, akár emiatt egyfajta relaxációs élményt is kaphatunk.

 

 

Az örökös hajsza

 

Ahogy haladunk előre, a levadászott (és többnyire valószerűen viselkedő) állataink „hagyatékai” felbukkannak a kabinunkban, de elég kitartóan kell játszani (és persze vadászni), hogy aztán valóban tele legyen minden munkánk eredményével. Eközben több felszerelést és fegyvert is megnyithatunk, így, ha egy jávorszarvast szeretnénk például kifektetni, akkor már arra is lesz eszközünk, de más állatok hangját is imitálhatjuk. Ehhez persze pénz kell, és az, hogy a zsákmányainkból ne falra függeszthető trófeát készítsünk, hanem fektessünk be erősebb felszerelésekbe. Ám ettől nem biztos, hogy kellően szórakoztató a Way of the Hunter.

Ismétlődővé válik, mégpedig eléggé gyorsan, és tény, hogy realizmus tekintetében nincsen miért szégyenkezni, de a vadászatot összefoglaló képernyő nem fog 8-as, 9-es pontszámokat hozni. Igaz, módosul az állatok összetétele és „népsűrűsége”, de a látószög (FOV) nagyon szűknek tűnik, és a teljesítmény sem tűnik kiemelten korrektnek PC-n. Van kooperatív játékmód, de az meg bugos és nagyon minimális, és nem vicc: az alapjáték maga is néha hibázik, és néha az előremenetelben is gátoló hiba bukkan fel, ami miatt csak szarkasztikus taps illeti a játékot. A hangoknál pedig a víz tűnt kiemelten átlag alattinak, úgyhogy ebben a szemszögben sem hozott jó eredményt a Nine Rocks Games alkotása. Ja, és aki gyorsabban mozogna innen-oda, ne nagyon reménykedjen teljes fast travelben, ugyanis erre sem lesz mód: ezt visszafogták a fejlesztők.

 

 

Zsákutca

 

A Way of the Hunter a bugok miatt esik el egy hatostól, és a co-op kidolgozatlansága és minimalizmusa miatt a hetestől. A játék átlagos, de aki ebben a műfajban keresgél, neki ajánlott termék, és az értékelés egy hétfelesnek kezelendő. Mindenki másnak viszont ez egy ötfeles, ugyanis ha egy vadászjátékban néha a környezetben tett séta izgalmasabb mint egy borz lelövése, ott már kissé kritikusan kell kezelni a kérdéses terméket. Az, hogy lőhetünk egy fegyverrel, és ennek érzése nem is olyan rossz, önmagában nem elegendő a sikerhez. Talán néhány régebbi játék felé lenne érdemes keresgélni.

-V-

---

Kiadó: THQ Nordic (Embracer Group)

Fejlesztő: Nine Rocks Games

Stílus: vadászat

Megjelenés: 2022. augusztus 16.