Sok más mellett Hideo Kojima arról beszélt, hogy mit jelent számára a kor, és hogy szeretne egy játékot csinálni az űrben…
Nemrég volt a Tribeca Filmfesztiválon a premierje a Hideo Kojimáról szóló új dokumentumfilmnek, a Connecting Worldsnek. A bemutató keretében Kojima és Glen Milner rendező leültek egy kérdezz-felelekre.
A kérdéseket természetesen Kojima legjobb haverja, Geoff Keighley tette fel. A rendező 1986-os első játékáról és arról kérdezte, hogy mi változott azóta és mostanában. „A hardver specifikációja nagyon alacsony volt” – mondta Kojima. „Nem tudtam kifejezni semmit. Mindent a semmiből csináltunk. De most ez fordítva van […] korábban, a stúdiónkban dolgozó emberekkel, általában hat emberrel készült egy játék. Most már szinte olyan, mint egy gyár. Számunkra ez más. Bármelyik ilyen filmnek [a Tribecán], a nagy költségvetésű filmekkel kell megküzdened. Szóval megváltozott a játékok készítése.”
Kojimát a játékai üzeneteiről és a gyakran használt „próféta” címkéjéről kérdezték, legutóbb a Death Stranding és a világjárvány egybeeső időzítésével.
„Én is ember vagyok, akárcsak ti” – mondta Kojima. „Nem vagyok próféta, nem látom a jövőt. Ugyanúgy élek, mint ti. Látom a híreket, és ezeket mindig magamba szívom a játékaimban. Nem egy nagy dolog.” Kojima a továbbiakban rámutatott arra, hogy a játékok és a filmek, a szórakozási formák egyre jobban összemosódnak. „Ez nem olyan, mint egy játék vagy egy film vagy bármi más. Ez már nem igazán számít az embereknek. Nem érdekli őket, [hogy] japán ételt eszel, vagy nyugati ételt, vagy kínai ételt. Az étel az étel, és mindenki mindenféle ételt szeret. Ehhez hasonló a helyzet.”
Hideo Kojima: Kor és fatalizmus
Az egyik furcsa téma, ami a kérdés-felelet során felbukkan, Kojima meglehetősen fatalista szemlélete. A végén, amikor arra a kérdésre válaszol, hogy mikor érezte magát először sikeresnek, Kojima azt mondja, hogy szabadnak érzi magát, és jól érzi magát a játékkészítésben: „Még mindig abban a pillanatban vagyok, és talán már nincs annyi időm hátra, de amíg élek, folytatni akarom ezt a munkát”. Később, a filmkészítés témájáról Kojima azt mondja, hogy egy játékot csinál, és „kétségbeesetten” szeretne valahogy filmet készíteni: „De idén leszek 60 éves. Látod? Egy kicsit már öreg vagyok”. Egy másik kérdésben viszont megint csak ez a mellékes: „És amíg élek – talán rövid az életem -, mindig is ezt fogom csinálni”.
„59 éves fickó vagyok, ez a vég kezdete. Továbbhaladva, dokumentumfilmmé válva a Tribecán. Hát nem nagy dolog?”
Hideo Kojima gyakori utalása a korára végül egy olyan kérdéshez vezet, hogy mit szeretne még elérni. Vajon milyen játékot fejlesztene a legszívesebben? „El akarok menni az űrbe, és olyan játékot készíteni, amivel az űrben is lehet játszani” – mondta Kojima. „Mert jelenleg az összes játékkal nem lehet rendesen játszani a világűrben. De szeretnék létrehozni valamit: azzal fogok játszani. Szóval valaki, kérem, küldjön fel engem az űrbe!”
Forrás: CinemaDaily
