TESZT – A Duality Games játéka a horror műfajban nem fogja megállni a helyét hosszabb távon, és nemes egyszerűséggel el lesz felejtve, ugyanis nem képes kellően találó módon újítani, és emiatt eközben több, ismertebb (és minőségibb) cím jut a játékos eszébe, miközben megpróbálja kibírni az egészet. Minden téren hiányos, úgyhogy egy az egyben felejtősnek lehetne már itt, a legelején mondani…

 

 

Nyisd ki az ajtókat a mindennapi valóságod és egy sötét, szentségtelen világ között, hogy feltárd gyermeked eltűnésének rejtélyét. Fedezd fel mindkét világot, hogy nyomokat találj, rejtvényeket oldj meg; döntsd el, hogy beszivárogsz-e, vagy harcolsz a brutális ellenséggel, és szállj szembe egy aberrált szervezettel.

 

 

Dorothea

 

A Spring of Eternity (Örökkévalóság Tavasza) nevű szektából igyekszik főhősnőnk elmenekülni, ám annak vezetője elvette a fiát, Gabrielt, ráadásul a való világból is elmenekült a természetfeletti világ, az Eternal City (Örökváros) katedrálisába. Szerencsére apja lakásán keresztül egy öreg hölgy segítségével át tud egy rituálé segítségével menni oda. Már ez az elképzelés is olyasmi, amit mintha sok másik játékban is látni lehetett volna, de ehhez még hozzá lehet csapni azt, hogy a mesterséges intelligencia néhol beszámíthatatlan (amiből adódóan gyakran azonnali halál a „jutalom”), a kezelhetőség pocsék, és maga a harc is kissé érthetetlen, ugyanis maszkokat lehet szerezni, amivel érzelmi kövekkel lehet támadni a csúzlink segítségével. Ha már az első oldalon ennyi negatívum van, akkor bizony ez nem egy 8/10, vagy 7/10 játék, ugyanis a környezet maga bár tetszetős, szinte minden más (még a másvilági látvány is) rosszul néz ki. Az ellenfeleink holttestéből az érzéseket ki lehet szedni. A dühvel a környezet összetörhető elemeit szedhetjük szét, a félelemmel elektromos csapásokkal lehet a villanyhálózatot tönkrevágni, a szomorúsággal füstbombát alkalmazhatunk, a vággyal pedig az őröket lehet félrevezetni.

A baj az, hogy az ellenfeleket nagyon rövid ideig lehet csak kiütni, és nem egyszer történik az, hogy ők túlélik az egészet, mi pedig gyakran egyetlen ütéstől kapjuk a game overt. Aki ilyen embertelen játékmenetet akar, vegye elő a PlayStation 5/4-ét és keressen rá az LGS Productions, azaz Gilson B. Pontes shovelware vackaira. Ott legalább közelharc történik, de itt Dorotheának ilyesmire nincs módja, és a kezelhetőség csapnivalóságát mi sem mutatja jobban, hogy a „lőszertípusok” között folyton váltogatni kell ahelyett, hogy gyorsan kiválaszthassuk azt, ami épp kellene. Oké, akkor talán a hölgy képes gyorsan eliszkolni. Nem, sőt, nem egyszer be tud akadni egyes tárgyakba, és olyan ügyetlen, hogy a kapaszkodásban is kudarcot vall. Amikor már negyedszer van az, hogy az egyetlen kijárat körül köröz az ellenfelünk, akkor már azt kell megkérdezni, hogy mégis miért foglalkozunk ezzel, és miért nem csinálunk valami értelmesebbet és hasznosat… és ez elég baj.

 

 

Váro(ó)s

 

A lopakodásra kell akkor építeni… de akkor ehhez az is kellene, ha egy szekrénybe elbújik Dorothea, akkor az ellenfele ne várjon szó szerint a szekrény előtt, amíg ki nem jön onnan. Akkor esetleg el is lehetne várni azt, hogy a lopakodás mechanizmusai megfelelően működjenek, de még ez sem működik megfelelően. Lehet sejteni, hogy a karakterhalmaz elkövetője miért kapta ezt a nyakába: a város lakosai sorra halnak meg egy pestis miatt, Dorotheának pedig maszkot kell viselnie, amik típustól függően más interaktív elemeket mutatnak meg nekünk (szekrények, gyűjthető tárgyak, robbanó hordók), idővel pedig egy gázálarc szerepét betöltve is alkalmazni lehet azokat, és így az Unholy legvégén felbukkanó, alapból láthatatlan démonok is felfedezhetőek lesznek. Miért nem lehet a maszkokat aktiválni csúzlizás közben?

Érdemes viselni azokat, mert így a jelenetekben nem lesz annyira érzékelhető, hogy a többnyire ronda játék arcanimációi is mennyira nem állják meg a helyüket. A hangzás is eléggé gagyi, mert néhol torzítóan hangos, máshol pedig a soundtrack igyekszik ijesztő lenni, de orra esik, mert túlzottan próbálkozik. Előre garantálni lehet, hogy idővel Dorothea lélegző hangjai le lesznek némítva, mert a kb. 3 óra alatt végigjátszható játékban (és ezen még lehet gyorsítani is) felettébb idegesítő lesz ezt gyakran hallani. Az emlékekért buffokat lehet kapni, de sok közülük haszontalan, a mozgások között is van ilyen (nem biztos, hogy a futásból csúszás a tutorial után egyszer is szükséges-e…), és általában véve az a baj, hogy a játék sok dologra felhívja eleinte a figyelmet, de aztán mintha elfelejtené mindazt. Erre egy szoftver esetében lehetne mondani, hogy feature creep, mert olyan dolgokkal bővül, amikre nem hivatott a program, eltérve az eredeti céljától. Oké, hogy vannak azok az idegesítő jump scare ijesztések, de az egész nem ijesztő, a puzzle-ket pedig nyers erővel is meg lehet másodpercek alatt oldani.

 

 

zzz

 

Az Unholy egy öt és felest kap, mert egyszerűen ez egy semmilyen játék. Semmi értelme nem volt időt tölteni vele. Semmi emlékezetes nincs benne. Nem ér meg 30 eurót, vagy jelenleg 24-et. Maximum öt euróért egyszer végigjátszás, aztán megy a süllyesztőbe. Elpazarolt idő.

-V-

---

Kiadó: Hook

Fejlesztő: Duality Games

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 2023. június 20.