TESZT – A Call of Duty: Modern Warfare 3 kampánya ott folytatódik, ahol a tavalyi Modern Warfare 2 abbamaradt. Price kapitány ikonikus 141-es különítménye ismét akcióba lép, és ahogy a Modern Warfare 2 utolsó átvezető jeleneteiben már utaltak rá, az új fenyegetés Vladimir Makarov, az eredeti Modern Warfare-franchise egyik fő ellenfele. A Modern Warfare 3 egy nagyom kemény és emlékezetes nyitóküldetéssel indul, amelyben Makarov lehűségesebb emberével kell a főnökét kiszabadítani, de az új nyílt harci küldetések bevezetése mégis megzavarja a történet tempóját, a kampány befejezése pedig külön bosszantó.

 

 

A Modern Warfare 3 újraegyesíti Price csapatát az újraindított sorozat több ismerős arcával, köztük Kate Laswell-lel, Farah Karimmal és Alex Kellerrel. Shepherd tábornok és Phillip Graves parancsnok a Shadow Companyból szintén visszatérnek, annak ellenére, hogy a Modern Warfare 2-ben árulást követtek el Soap, Ghost és Los Vaqueros ellen. Makarovval a képben mindenki szövetkezett.

 

 

Erős kezdés a szöktetéssel a Gulagról, de utána gyorsan megbicsaklik a játékmenet és a hangulat

 

A kampányt a 627-es hadművelet nyitja, egy küldetés, amelyben lopakodva betörsz egy gulágra. Ebben a lineáris pályában éjjellátó szemüveggel ereszkedsz le a gulágba, és szintről szintre intézed el az őröket, miközben leereszkedsz. Vizuálisan ez a szint jól néz ki, a játékmenet pedig az egyik legélvezetesebb és egyben hagyományosabb küldetés, amit a Modern Warfare 3-ban játszhatsz. A játékmenet és a átvezetők a Call of Duty-tól elvárható bombasztikus minőséget képviselik, és azonnal nyilvánvalóvá válik Makarov fenyegetése is. Izgalmas börtönszökési szekvenciát kapunk, Makarov pedig a fogságból előbújva készen áll, hogy káoszt és tragédiát okozzon „Oroszország dicsőségért”. (Mintha csak Putyint hallanánk.) A Modern Warfare 3 azonban e felpörgetett nyitóküldetés után rögtön megbicsaklik, mivel a játék két új, nyílt harci küldetését kell egymás után végigjátszanunk.

A nyílt harci küldetések célja, hogy nagyobb szabadságot biztosítsanak a játékosnak a játszható terület kibővítésével, így több választási lehetőséget kínálva a cél teljesítésében. Ezek a küldetések még mindig egy fix célt adnak, de rengeteg ellátmányos láda áll rendelkezésedre, amelyek tele vannak különböző killstreakekkel, felszerelésekkel, fegyvertípusokkal és páncélokkal, amelyek közül választhatsz. Optimista voltam ezekkel az új küldetéstípusokkal kapcsolatban, mivel én olyan játékos vagyok, akinek nincs túl sok türelme, és szeretek lövöldözni, és izgatottan vártam ezt a választási lehetőséget, szemben azzal, hogy mindig az előírt, lineárisabb utat kövessem a szokásos Call of Duty kampányszinteken. Azt hittem, nem fognak hiányozni a Call of Duty erőltetett lopakodós céljai, de most, hogy a Modern Warfare 3-ból hiányoznak, már jobban tisztelem ezeket a játékrészeket. Sajnos a szabadság, amit ezek a nyitott küldetések nyújtanak, annak a hangulatnak és filmszerű feszültségnek az árán megy, ami egy hagyományosabb küldetés során jelen lenne.

 

 

A hangulat feláldozása a nyílt játékmenet oltárán

 

Ezeknek az új küldetéstípusoknak a káros hatása először a második küldetés, a Precious Cargo megnyitása után érezhető. A filmes bevezetés egy érzelmekkel teli jelenet Farah-val és egy közeli társával, amelyet egy nyílt harci küldetés követ, amelyben Farah-ként rohangálsz és zsákmányolsz felszerelést, és ez a folyamat olyan volt, mint egy nagyon laza DMZ vagy Spec Ops többjátékos móka. Farah épp most volt szemtanúja egy számára fontos ember halálának, és egy klasszikus, szkriptelt Call of Duty-küldetés keretében jobban ki lehetett volna fejezni ennek a jelenetnek a hatását. Persze, valaki még mindig a fülembe dörmögte, hogy emlékeztessen a célomra, de a feladathoz kapcsolódó valódi érzelmek vagy az eddig jellemző epikus, drámai hatás teljesen elveszett egy Open Combat küldetés formátumában.

Bár jó látni egy kísérletet az újításra a jól bevált CoD-kampányformulán belül, az Open Combat küldetések túl sok szabadságot kínálnak, amitől elvész az összes lendület, amit ezek a katonai történetek jellemzően a látványos átvezető jelenetekkel és a hagyományos játékmenettel építenének fel. A Modern Warfare 2 sokkal jobb munkát végzett a választási lehetőségek kiegyensúlyozásában, miközben megtartotta a történet dinamikáját, a küldetésekkel, amelyek több mozgási lehetőséget biztosítanak, de soha nem hagyják, hogy szem elől tévesszük a küldetés fontosságát az izgalmas lineáris játékmeneten keresztül. Erre jó példa az MW2 Violence and Timing nevű, járműüldözés stílusú küldetése, amely anno azért tetszett, mert úgy őrizte meg a játék drámai jellegét, hogy azért megváltoztatta a küldetések szokásos lineáris érzetét, hogy változatosságot és a játékosok választási lehetőségeit kínálja. Több lehetőséget adott a mobilitásra, és kevésbé éreztem korlátoltnak, mint a Call of Duty korábbi üldözési szekvenciáit. Az üldözés során szabadon választhattam, hogy járműről járműre ugráljak, de soha nem engedte, hogy lelassuljak vagy elfelejtsem, mi a tét.

 

 

A Michael Bay-feeling hiányzik

 

Míg az MW2 küldetései még egy évvel később is emlékezetesnek tűnnek, a Modern Warfare 3 nem rendelkezik számos olyan felejthetetlen jelenettel, amelyet a franchise-tól elvárunk. A Call of Duty-kampányok általában a jól ismert formulát követik, és olyan küldetéseket tartalmaznak, mint például nagy sebességű autós üldözések, egy lopakodó mesterlövész-üldözések, vagy a torokszorítóan izgalmas túszmentések. A Modern Warfare 3 kampányában mindez nincs jelen – ez a játékmenetben bekövetkezett váltás megzavarja a Call of Duty ismétlődő jellegét, de ezután nem nyújt friss és izgalmas pillanatnyi élményt. Választhatod, hogy másképp közelíted meg a küldetéseket, akár a lopakodó megközelítést is választhatod, de a pályatervezés a nyílt tűzharcokba való bekapcsolódásra van kihegyezve, ami azt jelenti, hogy más játékstílusok nem teljesülnek ki. A nyílt harci küldetések közül például szinte mindegyikben választhatsz lopakodós megközelítést, de egyik sem nyújtja a Call of Duty 4: Modern Warfare ikonikus All Ghillied Up küldetésének vagy akár a tavalyi Recon By Fire mesterlövész akciójának érzését. A kampány vége felé van egy játékos által irányított AC-130-as lövegszállító szekvencia, amely kicsit felrázza a játékmenetet, de ez az egy klasszikus pillanat nem elég ahhoz, hogy megmentse a Modern Warfare 3 elcsépelt játékmenetét.

A kampány legerősebb része a narratíva, de a nyílt harci küldetések miatt sosem tud igazán csillogni, ami miatt eléggé szétesőnek tűnik. A történet első fele még ügyesen mutatja be, hogy Makarov egy igazán fanatikus és életveszélyes szélsőséges Putyin-szerű terrorista, és van egy új, No Russian stílusú küldetés is, amely egyaránt hatásos és sokkoló is. Ez az küldetés egy repülőgépre helyezi a tragikus eseményeket, és annyira nem túlzónak és gyomorforgató, mint a vitatott repülőtéri mészárlás, de még mindig egy nagyon kényelmetlen perspektívát ad, ahol kénytelenek vagyunk egy komoly áldozatokkal járó terrortámadás első és központi helyére kerülni. Ez a küldetés nem kínál semmilyen tényleges játékmenetet: többnyire csak tehetetlen nézed, ahogy a borzalmas túszdráma kibontakozik, és kénytelen vagy részt venni egy terrorcselekményben.

 

 

Tragédiák és csalódások

 

De a Modern Warfare 3 nem zárkózik el attól sem, hogy egy újabb, még nagyobb léptékű mészárlást mutasson be, arra kényszerítve, hogy a verdanszki stadionban zajló lövöldözés során Makarov gengszterein keresztülverekedd magad. Ez a küldetés tele van káosszal és pánikkal, ahogy a civilek kiözönlenek az aréna lelátóiról, az életükért futnak, és keresztezik az utadat, miközben próbálod likvidálni a terroristákat, anélkül, hogy a civileket eltalálnád. A küldetést elbukod, ha véletlenül megölsz egy ártatlan embert, ezért itt fontos a pontos célzás és az, hogy csak akkor lőjünk, amikor az nem kerül ártatlanok életébe. Ez a küldetés arra szolgál, hogy tovább erősítse, mire képes Makarov, de a szintén sokkoló küldetés sajnos még mindig kevés volt ahhoz, hogy a történet egészét megtámogassa, már ami annak drámai és izgalmas hangvételét illeti. És amikor a játék végére érünk, a Modern Warfare 3 gyenge befejezése csak egy végső bosszúságot okoz.

A 141-es különítmény erőfeszítése, hogy Makarovot megállítsa, egy nem kielégítő történetmegoldással ér véget. A Makarov kegyetlen terrorizmusának bemutatására irányuló korai történeti építkezés hamar elszáll, mivel a nyílt harci küldetések kisiklatnak minden narratív lendületet, míg végül egy hirtelen félbehagyott befejezésbe torkollik. Ez a kampány felállít egy olyan narratívát, amely túlmutat az eredeti sorozaton, és egy negyedik Modern Warfare-játékra utal, amely valószínűleg követni fogja, de az oda vezető út nagyrészt felejthető.

A kampány legjobb pillanatai inkább a nosztalgiára bazíroztak, kihasználva a Warzone Verdansk térképére való visszatérést. Azonban a kampány csúcspontjai pedig – mint például egy lopakodó behatolás egy katonai bázison Kate Laswellként vagy egy bombamentesítő küldetés egy hídon Ghostként – túlságosan is arra támaszkodnak, hogy a rajongók elmerülhessenek a Call of Duty többjátékos mód aranykorának felidézésében, mivel maguk a küldetések egyébként nem különösebben élvezetesek.

A kampány összes borzalmas free-roam pillanatát leszámítva, a hagyományos részek még mindig a Modern Warfare 3 lenyűgöző grafikáját, túlzó akcióját mutatják be, és a fegyverek még mindig olyan tökéletesen céloznak és találnak, mint amire egy hagyományos Call of Duty részben számíthatunk. Egyszerűen csak nincs elég ilyen pillanat ahhoz, hogy a játékot igazán tartalmasnak érezzük.

 

 

Szakadék a szingli és a multiplayer között

 

A kiábrándító szingli küldetések mellett az MW3 kampánya nem szolgál a többjátékos mód szokásos bevezetőjeként sem. A rendelkezésre álló fegyverek közül sok az MW2-ből származik, annak ellenére, hogy az MW3 többjátékos módja állítólag számos új fegyvert tartalmaz. És mivel az MW3 alapvető többjátékos módja csak felújított pályákkal indul, nem fogod újra felkeresni a kampány helyszíneit, mint általában. Bár még nem tudni, hogyan alakul hosszú távon a többjátékos komponens, úgy tűnik, hogy a kampány és a többjátékos mód között minden eddiginél nagyobb lesz a szakadék. Furcsa érzés, hogy a Call of Duty eddigi legközvetlenebb narratív folytatását kapjuk, mégis a játék a kivitelezés szempontjából még mindig ennyire elszakadt a sorozat többi bejegyzésétől.

A Call of Duty: Modern Warfare 3 kampányküldetéseinek száma 14, a kampány teljesítése pedig mindössze 4-5 órát vehet igénybe, ami rövidebb a megszokottnál. Hacsak nem szánsz igazán időt a nyílt harci küldetések tágas területeinek felfedezésére, ez a történet nem fog sok időt elvenni. Az Open Combat szabadságot kínáló szándéka miatt sajnos az az érzésünk, mintha csak töltelék lenne, amit Makarov érkezésének bevezetésére használnak, így kevés motivációt hagy arra, hogy a szükségesnél tovább maradjunk – és ezzel csak tovább szakítanánk a narratívát. A Modern Warfare 3 tökéletesen fut PlayStation 5-ön, és lenyűgözően néznek ki az átvezető filmbetétek, de ez a két elem még inkább kiemeli, mennyire semmitmondó a játékmenet.

Bár a narratív felépítése élvezetes, a Modern Warfare 3 nem tud kitérni a saját útjából, a küldetések közel fele a fárasztó és repetitív Open Combat stílusban zajlik. A döcögős tempó és a hirtelen befejezés bizony csalódást okoz Makarov nagy visszatérésében, amelynek a révén a Modern Warfare 3 az egyébként erős reboot-sorozat leggyengébb bejegyzése.

Köszönjük a játék kódját a Magnew Kft.-nek!

-Herpai Gergely (BadSector)-

---

Kiadó: Activision

Fejlesztő: Sledgehammer

Stílus: FPS

Megjelenés: 2023. november 10.