MOZI – A vígjátékok egyik legnagyobb alakja tér vissza A Kezdőben a mozivásznakra, méghozzá elképesztően jó formában. Persze ez a megállapítás még közel sem a filmet illeti, egyes egyedül a színész „erőnlétét” állapítja meg, ami a kora ellenére még mindig a fiatalokkal vetekszik. Robert De Niro Korától továbbra is nehéz eltekinteni, mivel az úriember 72 évesen tért vissza a vászonra Anne Hathaway és Rene Russo mellé Nancy Meyers komédiájában.

A neves író-rendező már többször telibe talált a filmjeivel a stílusban, elég csak megemlíteni a Mi kell a nőnek című filmet Mel Gibsonnal és Helen Hunt-al ami a mai napig említésre méltó mozira sikeredett. De tőle érkezett az Egyszerűen Bonyolult is ami sokaknak hozott kellemes pillanatokat a vetítőtermekben csípős mégis nagyot csattanó humorával, éles dialógusaival. Mit ne mondjak, Nancy tudja hogy kell szórakoztatni, és ezúttal sem kell csalódnunk benne.

 

Hol leszel 10 év múlva?

A történet szerint De Niro karaktere Ben megözvegyülve, vezérigazgatói állásából visszavonulva otthonában a négy fal között tengeti mindennapjait, amíg bele nem ütközik egy időseknek szóló gyakornoki állást ajánló hirdetésbe, amire kapva az alkalmon azonnal jelentkezik. A feltörekvő startup cég forradalmasítani kívánja az internetes vásárlás lehetőségeit, és Ben nagy szerencséjére ő lesz a kiválasztott, aki a cég vezetőjét elkísérheti a sikerhez vezető úton.

A fiatal Jules megküzdve a magánéleti kihívásokkal és vezetői megpróbáltatásaival egyre közelebb érzi magához a nála sokkalta idősebb alkalmazottat. Robert De Niro és Anne Hathaway kettőse körül forog A Kezdő, és a kettőjük közti korkülönbség, a karakterek jellemének ellentétei hatalmas komikumot szolgáltatnak, az erről már régóta híres Nancy Meyers filmjében.

Jellembörze

Ahogy azt már Meyerstől megszokhattuk ezúttal is hatalmas figurákat írt a forgatókönyvbe, akiket ütemesen felépítve mutat be a filmben. Ugyan a játékidő nagy részében a két főszereplőt figyelhetjük meg azonban a mellékkarakterek is óriásiak, mindenkit megismerhetünk és szerethetünk. Még a legapróbb karakternek is megadja A kezdő a hátterét, a céljait és megfigyelhetjük a történések befolyását a jellemük fejlődésében, amire nagyon kevesen képesek. Persze Nancy Meyers már nem új az iparban és játszi könnyedséggel avat be minket a mellékszereplők legrejtettebb vonásaiba is, ami nagyon közel vonzza a nézőt a szereplőkhöz. Senkivel nem kerülünk közömbös viszonyba, A kezdő karaktereit kizárólag szeretni lehet.

A főbb szereplők jelleme pedig annyira jól eltalált, és komikummal feltöltött, hogy lélegzet visszafojtva néztem végig a filmet, nehogy egy sóhaj miatt lemaradjak egy rejtett, a korosztályok közötti társadalmi különbségekkel játszadozó poénról. Anne Hathaway karaktere, aki ideje korán csöppent bele a családi életbe kénytelen azt is feldolgozni, hogy helyt kell állnia a hirtelen üzleti siker nyakába szakadt terepén is. Az életét ő maga nehezíti meg azzal, hogy megfelelési kényszerét egy pillanatra sem tudja kikapcsolni, mindenkinek, mindenhol, minden téren igyekszik a 130%-ot adni, ami „munkakörében” mint anya, mint feleség és mint céges fejes nem egy leányálom. A ránehezedő súlytól egyre nehezebben viseli a mindennapi gondokat, addig amíg meg nem jelenik a képben, új gyakornoka, a 70-es éveit taposó Ben aki nem csak remek munkaerőnek bizonyul, de a legjobb barát szerepére is bátran pályázhat.

De Niro hozzá közelálló karaktert kapott, ami remekül mutat a filmben. Az élettapasztalatával egy pillanatig sem henceg, egyszer sem próbálja kioktatni a nála fiatalabb kollégáit, még tanácsot sem osztogat, kizárólag ha kérik, de akkor is röviden, tömören osztja csupán az észt. Többször megvillan a játékidő alatt a nőkhöz kötődő, korától függetlenül cseppet sem kopó érzékeny kapcsolata, ami tekintve a korkülönbségeket megint csak egy ütős poénforrás, amit az író többször ki is aknáz nem kicsit „ráz a röhögés” formában. Robert mindenképpen pacsit érdemel az alakításáért, már régen sikerült egy vígjátéknak ennyire megfognia, mint ahogy azt A kezdő tette.

Textil vagy papír zsebkendő?

A korosztályok közti eltérések kimeríthetetlen poénforrások, hiszen amíg az idős korosztályt képviselő Ben magával viszi a munkahelyére a szokásait, tapasztalatát, addig a fiatalok is viszik a maguk kis „csomagját” amik idővel egy hatalmas siker-turmix képét formálják a vásznon. Az eltérő udvarlási szokások, a módszerek mind a két félnél különböznek, ezt az ellentétet meglovagolva sok humoros jelenet vetül elénk, míg az öltözködés és egyes eszközök használata sem szorul a háttérbe. A generációk csatája ezúttal egy kivételesen nívós produktumban tárul elénk elképesztően okosan feltöltött karakterekkel, egy remek történettel és Nancy Meyers minőségi történetvezetésével, karakter felépítésével. Végül persze mind a két korosztály ráébred arra, hogy van mit tanulniuk a másiktól, még az idős Ben is képes új fogásokat, jellemvonásokat elsajátítani a saját fejlődése érdekében. A jó pap holtig tanul…

Aktuális most és holnap…

A Kezdő több társadalmat érintő problémával is foglalkozik a történések mögött, amik egy más környezetben lesújtó lélekállapotot idéznének elő a nézőkben. Ilyen példának okáért az egész világot érintő gazdasági helyzet lepusztuló fellegvára, amit mindenhol megszenvednek az emberek. Persze főszereplőnk, Ben alapmotivációja az, hogy értéktelennek, haszontalannak érzi magát otthonában, és ezért jelentkezik az állásra, viszont Nancy azt a lehetőséget sem rejtette el, hogy mindennek anyagi oka volt. A világban egyre többen döbbennek rá arra, hogy hiába az izzadságot, vért követelő, egy életet felemésztő munka, idős korukra mégsem képesek normális életszínvonalon megélni a nyugdíjukból, ezáltal kénytelenek még 70 felett is munkát vállalni.

Hasonlóan nagy volumenű probléma még, amivel igen sokat foglalkozik a film a női nem kétfrontos érvényesülése. Ez is bőséggel el van látva tartalommal, mivel a rendező az mellett, hogy boncolgatja az átlag háziasszonyok hozzáállását, a karrierjüket fel nem adó nőkéhez, még arra is szakít időt, hogy felvezessen egy sikeres nőt, aki kellő támogatással képes helyt állni a családi életben és a karrierjében is. Persze a stílus hozza magával a sexizmus kitárgyalását is, és az el nem hagyható férfi ideál lepusztulását, amik mind valós problémák.

Csupa elgondolkodtató téma, amin sokáig töprenghetünk a mozi termet elhagyva, viszont szerencsénkre Nancy képes ezekkel a dolgokkal úgy foglalkozni, hogy közben egy pillanatig sem felejti el, hogy egy komédián dolgozik. A kezdő remekül szlalomozik a komoly problémák megtárgyalása, és az ezen gondok komikummá alakítása között, így amikor kell pontosan annyira komorul el a történet mint szükséges, amikor pedig arra van szükség megfelelő mértékű poénnal dolgoztatja fel a nézővel a gondokat.

Lehet, hogy ez szőrszálhasogatásnak tűnhet még, viszont azt muszáj megjegyeznem, hogy mint több filmben már, most az A kezdővel kapcsolatban is azt éreztem, hogy némileg átvert. Szeretem, mikor egy hollywoodi produkció a hétköznapi élet problémáival foglalkozik, végképp azt, mikor komikummal tölti fel a legabszurdabb szituációkat is, viszont azt már kevésbé díjazom mikor a felhozott témák kitárgyalása során végül meg sem próbál a gondok megoldására fókuszt helyezni. Felteszi a kérdést amin órákon keresztül töprenghetünk, viszont még csak irányt sem mutat arra, hogy miként lehet ezen kérdéseket megválaszolni. Ez egy kissé zavaró tud lenni főleg az ilyen nagy volumenű gondolatok kapcsán, viszont a komikum ezúttal feloldotta neheztelésemet.

Örökzöld született?

Nancy Meyers munkája ezúttal is meghozta a gyümölcsét, az A kezdő egy remek filmre sikeredett. A fókuszba helyezett témák mind érdekesek, a karakterek remekül megírtak és felépítettek, a főszereplő páros hatalmasat alakít a vásznon, de tőlük még a mellékszereplőket eljátszó Adam DeVine, Zack Pearlman, Andrew Rannels és Jason Orley sem marad el, mindannyian remekelnek a filmben. A kidolgozott egyensúly a témák komolysága és a humor között nagyszerűen funkcionál, minden poén egy üzenetet tartalmaz, amit meghallva esetleg mi is jobbá válhatunk.

Mikor az A kezdő véget ért elgondolkoztam az értékéről, és végül arra jutottam, hogy ez a produkció esélyesen még húsz év múlva is képes lesz megállni a helyét mivel a fókuszba helyezett problémák nem fognak a közeljövőben megkopni, a táptalaj meg egy cseppet sem fog merülni. Nyugodt lélekkel még azt is megkockáztatom, hogy egy újabb örökzöld született Nancy Meyers írásában és rendezésében.

A kezdő egy kötelező darab mindenki számára. Nagyon régóta nem kaptunk készhez ehhez hasonlóan nívós alkotást, ami kifinomult mégis eszeveszett szórakozással kecsegtet mindenki számára, nem csupán a műfaj rajongóinak. Eleinte ugyan tartottam tőle, hogy Nancy, konkurenciáját Nora Ephront elveszítve már kevésbé fog a tökéletességre törekedni, mint mikor még aktív versengés folyt a két hollywoodi SZUPERNŐ között, viszont A kezdő megnyugvással töltött el. Nancy továbbra is bírja a munkát, és eszméletlen minőségű produkciót szolgáltatott számunkra.

-Kese-