MOZI – Ha szereted a fantasy-t, ha oda vagy a mutatós nőkért/urakért és nem viszolyogsz Gerard Butler hónapos borostályától, akkor az Egyiptom isteneit egy az egyben neked találták ki. Kivéve ha! Szereted a színészi játékot, a CGI okos felhasználását és a rendezői professzionalitást. Ha az utóbbi igaz rád, akkor lehet, csúful mellé nyúlsz Alex Proyas aktuális filmjével, az Egyiptom isteneivel.

Volt idő, mikor Alex Proyas-t egy rendezői zseninek tartottam. A Holló című film már első pillantásra levett a lábamról, a későbbi alkotásai pedig egy jó darabig nem adtak lejjebb az első nekirugaszkodás nívójából. Aztán beütött a ménkű, mikor a fantasy messiása elhozta nekünk a Képlet és az Én, a robot című filmeket. Ezután csak csúszott és csúszott egyre lejjebb a látnoki képességekkel felruházott filmrendező, egészen máig, amíg nem esett pofára egy jókora rámpáról az Egyiptom istenei miatt.

„Aranyos”

A történet szerint Egyiptom földjén az emberekkel együtt élnek az isteneik is. A különbség csupán az istenek és az emberek között, hogy a „halhatatlanok” (akik valójában nem azok…) egy bő fél ember hosszával magasabbak, mint halandó társaik, és a humán populációtól eltérően az istenek ereiben vér helyett arany csörgedezik, és félelmetes szörnyetegekké képesek átváltozni, mikor éppen nincs jobb dolguk.

Ebbe a világba csöppent bele minket Alex Proyas. Horus apját legyűri Seth, eme kettő egymásnak vetekedik, előbbi elveszti mindent látó szemét, majd visszakapja, leöli a gonoszt és ennyi. Horus társa a bajban egy tolvaj (aki erősen hajaz Aladinra mind kinézetében, mind pedig stílusában), aki segít neki visszaszerezni szemeit. Na meg letaszítani a trónbitorlót, aki rabszolgasorsra juttatta az embereket.

A film látványvilága annyira CGI, hogy olyat még nem láttál. Sok filmet kapunk, ami a technológia vívmányaira épít, és gigantikus terek jelennek meg a mozivásznon úgy, hogy közben a filmet egy alig sportcsarnok méretű stúdióban vették fel. Jelen esetben is ez a helyzet, a színészek egyetlen egyszer nem hagyták el a stúdió melegét. Ami azt illeti még ott sem igazán erőltették meg magukat, ugyanis az egyetlen funkciójuk a filmben a dekoráció. Van is mit dekorálni, ugyanis a látványvilág olyan ronda, hogy olyat még tényleg nem láthattunk. Kicsit mintha a 2012-es év vége feli videójáték kínálat grafikai vívmányaira nyernénk betekintést (Megismétlem: 2012) a filmmel.

Szobanövény egy, szobanövény kettő és a zsák krumpli

Mivel az Egyiptom isteneiben a CGI-é a főszerep ezért nem várhattunk el sokat sem a már lefutott Gerard Butlertől, sem pedig a még befutni készülő Nikolaj Coster-Waldau játékától. Sokkal több energiabefektetést elbírt volna a film a két színész részéről, főleg Gerard-tól, aki egy jelenetben elmebeteg üvöltözésbe kezd, a néző fejében pedig egy képzelt narrátor hangja csendül föl:”most kiabálok mert morcos vagyok grrrrrrr!”

A karakterek jelleme egyáltalán nem mélyenszántó, sem pedig rendesen kiépített. Tudhatjuk, hogy a Gerard Butler által megszemélyesített Seth azért lett ritka morcos, mert apja a sivatagot adta neki Egyiptom helyett. Az is kiderül, hogy Horus hasonló irányultságú karakter, mint megszemélyesítőjének Trónok harca-beli Lannister szerepe. A különbség csupán annyi, hogy a Trónok harcában megismert Jaime Lannister egy alaposan rétegelt karakter, ezzel szemben Horus egy „légbuborék”, mindenféle kitöltés nélkül. Hasonlóan homályban marad a tolvaj, Bek személyisége is. Mindösszesen annyit tudunk meg róla, hogy szerelmes, és pimaszul beszól az isteneknek. Le a kalappal a forgatókönyv írója előtt.

Fantazia tovaris

Az Egyiptom istenei története lagymatag, semmi újat nem próbál mutatni. Az egyetlen jelenet, ami kicsit is vihette volna valamire, a tűzokádó óriáskígyók támadása volt, viszont a béna CGI kezelés még ezt is tönkre tette. A karakterek üresek, mint egy luftballon, személyiségük nincs, a tetteik nincsenek indokokkal, motivációkkal alátámasztva. Néha olyan, mintha csak random ugrabugrálnának a vásznon ahelyett, hogy egy értelmes történetet próbálnának meg kifacsarni az alapanyagból. Az egykor még látnokként becézett rendező minden téren megbuktatta magát és gárdáját a filmmel.

-Kese-