FILMKRITIKA – A Gru 3 franchise érdekes lenyomatot hagy bennem, az élvezetes sorozatán keresztül. Az első film egy klasszikus, némely apróbb hibákkal amelyet, mindenkinek ajánlom. A folytatásban úgy találtam, hogy a rendezők túl sok, párhuzamosan futó történeti szálat fontak össze, és egész idő alatt túl gyorsan kövtték egymást az események. Mégis elég sikeres volt ahhoz, hogy garantáltan kapjunk a szerethető kis sárga mutánsokról is egy filmet amelyet Minionoknak hívtak. Ugyanakkor számomra ez a rész volt a franchise mélypontja.

Amikor először bejelentették a harmadik részt, én egy kicsit szkeptikus voltam, hogy Gru még egyszer sikeresen visszatérhet a Mininokkal és a szeretnivaló gyerekeivel újra meghódítsa a világot. Szerencsére, úgy tűnik, hogy a rendezők kiemeltek néhány témát, és rengeteg erőfeszítést tettek bele a harmadik filmbe.

Ál/Arc

A Gru 3 története nem sokkal a második film után. Gru és Lucy összeházasodtak, és mindketten a Gonoszellenes Ligában dolgoztak. Az egyik küldetésük során nem tudják elkapni Balthazar Bratt-et (Szinkronhangja Trey Parker), és emiatt kirúgják őket a Ligából. Ahogyan tovább bonyolódtak az események, kiderült, hogy Grunak van egy ikertestvére, Dru. A kezdeti találkozás után, Gru és családja kellemetlen helyzetben találja magát, mert Dru fel akarja támasztani a családi vállalkozást, és újra gonosztevő-t akar faragni Gruból.

A történet mókás, és megpróbálnak zsonglőrködni három fő történeti szállal, és egy vagy több mellékcselekménnyel, összehasonlítva az előző résszel, nem tűnik zűrzavarosnak.Valójában a romantikus jelenetek hiánya csodát művelt a filmmel. A központban Gru és Dru kapcsolata állt, valamint Lucy mostohaanyaként szeretné magát elfogadtatni magát a gyerekekkel. Aztán ott vannak a Minionok, akik meglepő módon kevesebbet szerepelnek (habár egy teljesen gyenge film után meg tudom érteni), de működött, és a rövid, tömör vicces jelenetük lenyűgöző. Dru, másik részről, egy nagyon jó új szereplő, de úgy tűnik, hogy nagyobb szerepe lesz a film sorozat következő részében.

Mind a három fő történeti szál nagyon szépen fel van építve a film végére, mégis az ember úgy érzi, hogy lehetne egy picivel több. A viccek és a párbeszédek nagyon jól vannak megírva, habár ahhoz, hogy teljesen megértsük a filmet, szükséges ismerni a 80-as éveket, és Michael Jacksont, de a vizuális kép ezen kívül is élvezhető.

Disco fények és kémek

Mint fent említettem, a vizuálsi képek kiválóak, és a film esztétikája elképesztően részletes. Ezen a ponton kicsit hasonlított a Verdák 3-ra. Ez egy furcsa fájó pont, amíg a film gyönyörűen néz ki, a robbanások lenyűgözőek, és Balthazar karaktere 80-as évekbeli stílussal. Nem tudom megmondani hogy hogyan, de a Pixar-nak, és a Dreamwork-nek változtatni kéne, új stílust kéne találnia. Habár a filmben megjelenik a 80-as évek kultúrája, ami kiemeli a filmet az általános művek sorából. Plusz a furcsa eszközök és a bolondos kém történet kiegészíti a vizuális élményt.

A zene is nagyszerű volt, és az, hogy a bevezetőben Micnael Jackson Bad című dala kitűnő választás, más dalok is voltak, de a bevezető dalnál, és a Minionok improvizált énekénél nincs emlékezetesebb. A film nagy részében 80-as évek beli dalok vannak, de nem csak a stílus miatt, hanem nagyon okosan a viccek miatt is.

Összességében a film mind képileg, mind hangzásilag gyönyörű, de egy kis stílus változtaás nagyszerűbb lett volna. Különben minden animációs film ugyanúgy fog kinézni.

Első látásra elbűvölő?

A film jó,  ám nem hibák nélküli és még mindig az első film a legjobb, de a rendezők képesek életet lehelni a franchise-ba a Minionok túlzott szerepeltetése nélkül is. Ez egy élvezetes film, sok 80-as évekre hivatkozzással, valamint a gonosz hatalmas és félelmetes. A narrativát és a ritmusát tekintve a film fókuszáltabb volt, ami hiányzott az előző részből. Egy jó film élvezetes pillanatokkal, viccekkel, de enyhe botlásokkal, amik lepontozzák a filmet.

-Dante-