FILMKRITIKA – És te megnézted már Az írt? Kaptam a kérdést a napokban, és vannak a szakmának szükséges rosszai. Egész egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy valamit sokáig halogass, pl. Trónok Harca, Leaving Neverland, meg ez a film, amiről mindenki ódákat zengett, főleg kritikai fronton.

 

Én aztán csak örülök, ha egyik kedvenc rendezőm ismét készít egy jó filmet. De, hogy egy ekkora elefántot ne vegyen senki észre a szobában!

Mit mondott Dr. Graham?

Csorda! Csordában járnak! Bizony, az egyes szám nem igazán fedi a valóságot. Itt annyi nyilvánvaló gázos dolog van, hogy nem értem miért nem beszélnek róla. Nem merik kritikával illetni a kiégett/megöregedett/magától elszállt rendezőt? Pedig elég, ha csak ismeri az ember Robert De Niro vagy éppen Martin Scorsese munkásságát. Kezdjük ott, hogy Jimmy Hoffát ma már tényleg senki nem ismeri. Még magyar wikipédia oldala sincs, ami azért sokat elmond (a magyar wikipédiáról is). Aztán van egy Hoffa film Jack Nicholsonnal, nem szégyen ismerni, a rendezője Danny DeVito. Mert ez a film inkább szól róla mintsem ír bérgyilkosunkról. De jó hagyjuk ezt, még a történet a legkevésbé rossz, pláne ezzel a Kennedys szállal, ha ebbe jobban belemennek az jó lett volna.

Azonban 35 éve volt egy másik olasz, nem tudom ki hallott róla, na ő csinált De Niróval egy hasonló filmet, csak akkor még öregíteni kellett azt, akit itt fiatalítani. Sergio Leone Volt egyszer egy Amerikájáról beszélek. A legrövidebb verziója három óra ötven perc! És bár annak is vannak hibái, de az egy mestermű, annak bizony elnézek ezt meg azt. Például, hogy öt percig csörög egy telefon, amit senki, ismétlem SENKI nem vesz fel! Merthogy az nem UNALMAS, nem VONTATOTT, nem DIDAKTIKUS… ellentétben ezzel.

Buena Vista Cosa Nostra

A Wall Street Farkasával még csak annyi problémám volt, hogy az egy copy-paste Casino/Nagymenők klón. Más színészekkel, újabb köntösbe bújtatva, de ettől még ugyanaz, de kit érdekel, mert ha a recept jó, én bekajálom harmadjára is. Mert MŰKÖDIK! Itt sírva könyörögtem volna, ha csak egy újabb ilyet kapok, viszont Scorsese most valami teljesen mást akart, és hát ha úgy vesszük ez bizony sikerült is. Kiderült mennyire nem tudja azt, amit Quentin Tarantino, hogy percekig beszélteti a karaktereit érdektelen, hétköznapi dolgokról, igen kínosak ezek az etűdök.

Mint ahogy a De-ageing is. Olyan érzésem volt, mint anno a Final Fantasy-nél, hogy túl hamar akartak kipróbálni valamit, amire a technika még nem volt kész. Három és fél órán keresztül, minden fontosabb karakternél ez lesz az eredmény. Nem véletlen, hogy csak pár percig használják egyelőre más filmekben. Joe Pesci-n semmiféle De-aging nem segít, már azzal akarták a korkülönbséget érzékeltetni, hogy folyamatosan „fiacskámozza” a nála félévvel fiatalabb De Nirót! Al Pacino pedig úgy néz ki, mintha Christopher Walken klónja lenne a Fatboy Slim Weapon of Choice klipjéből. De persze De Niro a legrosszabb, aki harminc évest is hatvanéves testtel alakít, hiába az arcfiatalítás, ha nagypapásan mozog, hajlott háttal áll, és hát látszik a kilógó lófej, izé lóláb.

A kereszt papa

De persze ettől még játszhatna jól is. De nagyon úgy fest, hogy De Nirónk már egy ilyen film kedvéért se erőlteti meg magát, még Scorsese kedvéért se kezd ismét játszani. Mindent azzal a lefittyedt halszájával ecsetel, legyen az 1960, vagy 2010. Látszik, hogy unja a banánt, és ez bizony baj. Nincs egy erős női karakter, mint Sharon Stone a Kaszinóban, vagy mint Margot Robbie a Wall Streetben, csak sok vén digo/zsidó/ír farok. És vannak elvesztegetett karakterek is, igen magáról beszélek Harvey Keitel! És ennél is botrányosabb, hogy ellentétben a többi, ezt megelőző filmjével, a karakterek nem túl szerethetők, érdektelen, hogy mi lesz a sorsuk, és ez bizony probléma, kezdve ezzel a síkhülye címszereplővel.

A zene se menti meg a filmet, mert nem teremt atmoszférát, nincs stílusa, nem emlékezetes, pedig egy ilyen stílusú filmben az ember azért elvárná, hogy a zene is segítse jelezni az idő múlását. Ha már derogált kiírni, hogy most 1961 van, most 1975, aki nincs otthon a töriben, könnyen kerülhet bajba. Vannak szálak, amiknek látszólag fontos dolgot tulajdonít a rendező. De nem futtatja ki őket sehova, pedig a katarzis szóról biztos hallott.

Úgyhogy az egyetlen, amit fel tudok pozitívumként hozni, hogy mégis végig üld ezt a filmet, az az, hogy ez az utolsó alkalom, amikor Scorsese összehozta a gengszterfilmek nagy öregjeit, és bizony őket jó nézni az „ezüstvásznon”, csak még jobb lett volna egy igazán jó filmmel elbúcsúztatni őket. Ilyen, amikor valaki kiég, de az hadd ne legyen már pozitívum, hogy nézhetőbb, mint a Törvény Gyilkosa.

-Scal-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!