TESZT – A Mortal Shellt már évek óta fejlesztette egy kis tizenötfős csapat, akik elhatározták, hogy egy Souls-típusú játék fejlesztéséhez fognak. Az első bemutatkozó trailer eléggé depressziós és baljós környezetet mutatott be, eretnekségről, bigott papokról beszélt, miközben a főszereplő sorban mészárolta az ellenfeleit. A játékmenet igazán egyedinek tűnt és ezt a bétában is megtapasztalhattunk, most pedig végre a végleges verzió is hozzánk került.

 

A játékot eredetileg Dungeonhavennak hívták és random generált szinteket tartalmazott, véletlenszerűen elrendezett ellenfelekkel, sokkal világosabb színpalettával – mindezt egy két évvel ezelőtti trailerben is láthattuk. Ugyanakkor a fejlesztők úgy döntöttek, váltanak és a játékot átnevezték Mortal Shellre. Átalakították az ellenfeleket is, a helyszíneket és a játék egész hangulatát. Furcsa egyébként visszanézni a két évvel ezelőtti trailerre, mert a sokkal depressziósabb, sötét hangulat nagyon jót tett a játék hangulatának.

 

 

Végtelen bolyongás Falgrimban

 

A játék eseményei Falgrimban játszódnak, amely egy romos, sivár világ, amelyet egy kórság és szörnyetegek uralnak és ahol az istenek elbuktak. Akit te irányítasz, nem más, mint egy névtelen test, akiből a lélek már elszállt (tehát voltaképpen egy holttest) és akinek három szent mirigyet kell megtalálnia (bármilyen furcsán is hangzik ez), hogy ebből az elátkozott világból megszabadulhasson. A történetet, illetve a játék univerzumát a szokásos módon, különféle megtalált tárgyakon és rézkarcolatokon keresztül is megismerhetjük, amelyeket, ha elolvasunk, akkor részletesebb bepillantást nyerhetünk Falgrim eseményeibe. Az NPC-kkel el is beszélgethetünk, sőt, a dialógusok során bizonyos párbeszédelemek skilleket is aktiválhatnak, amelyeket később használhatunk. Érdekesség, hogy még a skillek leírásai is történeti elemeket tartogatnak. Nem annyira elvont a sztori, mint a Dark Souls-é, de aki szereti az ilyen misztikus fantasy világokat, annak nagy eséllyel tetszeni fog a Mortal Shells meséje.

Összesen négy fő helyszín van a játékban és négy testet is irányíthatunk majd a játék során. Az első főbb helyszín maga Falgrim és a külső részei, amelyek hubként kötik össze a három másik világot. Amikor mindegyik világot bejártuk, akkor jön egy epikus boss harc, de nem lesz öt perc, amíg ezekhez a bossokhoz elérünk. Bár a négy fő helyszín talán nem hangzik túl nagynak, de mégis nagyjából tizenöt órába kerül, amíg végzünk a játékkal – attól függően, hogy mennyire vagy ügyes gamer. A négy testet, amelyet megtalálunk, fejleszthetjük is és mindegyikek saját háttértörténete van még élő korából. Harros, egy mindenes harcos, akinek épp elég életerője és staminája van, Solomon, egy scholar, akinek „elhatározás” skillje igen, magas, aztán ott van Eredrim, aki egy igazi tank, lévén nagyon sok sebzést kibír és végül ott van Tiel, akinek a legtöbb staminája van.

 

 

Mind a négy testnek saját skillfája van és saját, igen érdekes háttértörténetük. Különféle fegyvereket használhatnak, szám szerint szintén négyet, de rajtunk múlik, melyiket adjuk a kezükbe, persze vannak olyan fegyverek, amelyek jobban illenek az egyik, mint a másik testhez. Fontos még megjegyezni, hogy a védekezés nem csak egyszerűen blokkolja az ellenséges támadásokat, de különféle speciális skillekkel is vegyíthetjük őket. Vissza tudjuk például kapni a lecsökkent életerőnket, a többit pedig inkább Rád hagyom, hogy felfedezd, mert igencsak szórakoztató ezekre rájönni. Van egy különleges képesség is, amely felváltja a szokásos pajzsot és egyben taktikusabbá is varázsolja a játékot. Egy a testünket megkeményítő varázslatról van szó, amelynek köszönhetően kővé válunk és még a legkeményebb kivédhetetlen csapást is kibírjuk. Persze, azért ezt nem mindig használhatjuk, hiszen cooldownja van, szóval az összecsapások során nem fogjuk tudni spammelni. Létezik még egy olyan resolve mechanizmus is, amely a fegyvereket és különféle speciális képességeket tölti fel.

Bár sokan azt gondolták, hogy csak egy Dark Souls klónról van szó, ugyanakkor sokkal dinamikusabb az egész játék és nagy hangsúlyt helyez a védekezésre és a képességek használatára. Itt nincs estus flaska és a legtöbb skill, amelynek köszönhetően a játékos győzedelmeskedhet az ellenség csapásának hárításához kötődik. Nagy a különbség tehát a Dark Souls lassú és pajzshoz kötődő harcmodorához, nekem ez jobban is bejött.

 

 

Sötét, borongós világ

 

Bár a játékot mindössze tizenöten készítették, nagyszerűen kihasználja az Unreal motort. A játék atmoszférája sötét, borongós és mindegyik egyediket, különleges módon dolgozták ki. Kivéve a hub környéki részt, ahol alaposan el tudunk veszni, hogy a megfelelő útvonalat megtaláljuk a saját bázisunkhoz, vagy más világokhoz. A játék animációja szuper, minden suhintást és csapást nagyszerűen alkották meg, súlya van és a hozzá kötődő hangeffektusok is sokat hozzáadnak. Teljesen fluid az animáció és egyetlen pillanatig sem érződik, hogy darabos lenne az animáció. A fény-árnyék effektusok sokkal ütősebbek az eredeti Dungeonhavenhez képest és játék hangulata pont megfelelően depressziós.

Az ellenség változatosság és animációikra sem lehet panasz, az összes dungeonak saját ellenségtípusa van és nincs ismétlődés sem a világok között. Bár a játék területe nem túl nagy, a sokféle ellenség révén ez annyira nem lesz feltűnő. Vannak, akik kifejezetten félelmetesek, mások szokásos szörnyetegek, illetve egészen egyedi kidolgozásúakat is találhatunk.

A játék egyik negatívuma, hogy bár az animáció nagyszerű, a grafika szintén szuper, a hárítási mechanizmus viszont kegyetlen. Minden ellenségnek másféle támadása van és bár a legtöbbet lehet hárítani, sokáig tart, amíg ezeket megtanuljuk, szóval sok türelem kell a játékhoz. Ha nem tanuljuk meg kellőképpen ezeket a hárítási mechanizmusokat, akkor sok lehetőséget kihagyunk, illetve egész egyszerűen sokkal nehezebb lesz a játék.

 

 

A másik dolog, ami zavart, hogy nincs túl sok zene a játékban, ami pedig benne van, az nem túl emlékezetes. Egyedül talán a boss fight-ok során hallható zenét érdemes kiemelni, de játék során igencsak hiányoznak a fajsúlyosabb dallamok.

Végül AI problémák is felmerültek – eleve, nem túlzottan okos az ellenséges AI, de ráadásul néha furcsa dolgokat is művel, ami különféle mókás bugokban nyilvánul meg, például lebeg az ellenség a föld felett. Néha túl gyors az ellenség animációja és képtelenség rá reagálni.

Végül az utolsó bosszúságot az okozza, hogy a játék nem túl jól mutatja, hogy melyik világba érdemes menni és melyiket kellene inkább kihagyni. Persze, érthető, hogy végülis, bármilyen irányba mehetünk, de rögtön a legnehezebbe beleugrani egy ilyen játéknál nem túlzottan jó ötlet. Ráadásul ilyenkor kínszenvedés visszajutni a hub részhez, amikor egy ilyen kőkemény nehézségű dungeonba jutunk.

Mind ettől függetlenül a Mortal Shell egy remek játék, csak kár, hogy az AI és az útkeresés néha borzalmas és kicsit tönkreteszi a játékba való beleélést. A grafika és a hanghatások (kivéve a zenét) nagyszerűek, a pályaszerkesztés is remek és sok helyszín emlékeztetett H.R. Giger festményeire.

 

 

Ép testben ép lélek

 

Végsősoron a Mortal Shell egy nagyszerű kis játék egy tizenöt fős csapattól és bár több helyszín nem ártott volna, tovább többféle fegyver és egy kissé értelmesebb New Game Plus mód, mind ettől függetlenül egy nagyszerű akció-RPG-vel van dolgunk. A játék 30 dollárba (~ 9000 forintba) kerül és ha azt vesszük, hogy mennyi design ötletet sikerült egy tizenötórás játékba belepréselni, akkor igazán megéri az árát – csak ne felejtsd el, hogy a Mortal Shell nem egy sétagalopp!

-Dante- (Fordította: BadSector)

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

---

Kiadó: Playstack

Fejlesztő: Cold Symmetry

Stílus: Akció RPG

Megjelenés: 2020. augusztus 18.