FILMKRITIKA – Sandra Bullock egy volt fegyenc és egykori rendőrgyilkos szerepét alakítja, aki egyszerre próbálja meg életét újrakezdeni, és felvenni a kapcsolatot a kishúgával, aki nevelőszülőkhöz került, majd letartóztatása után örökbe fogadták. A történet rejtélyes, pátoszos, érdekes fordulatokkal, egy-két megrázó jelenettel és egy komoly egymásnak feszüléssel Oscar-díjas kolléganőjével, Viola Davisszel.

 

A Megbocsáthatatlan azon a napon kezdődik, amikor Ruth Slater (Sandra Bullock) szabadul, akit még a börtönben igazít el a szigorú felügyelőtisztje (Rob Morgan). A férfi kíméletlenül elmondja neki a „10 parancsolatot”, kezdve azzal, hogy „nincs drog, nincs alkohol, nincs fegyver, nincs kapcsolat bűnözőkkel, nincs kapcsolat az áldozat családjával”.

„Mindig is rendőrgyilkos lesz”, emlékezteti még rá a felügyelőtiszt. Ruth-nak össze kell szednie magát és újrakezdeni az életét.

Ami pedig az „áldozat családját illeti”, a meggyilkolt seriff kissé másképp gondolja ezt a kérdést. A rendőrbíró egyik fia (Tom Guiry), bosszút esküszik és mindenáron rá akarja beszélni a bátyját (Will Pullen), hogy csatlakozzon hozzá.

Egy másik csavar, hogy Ruth visszatér a „gyilkos házba”, a korábbi vidéki otthonába, ahová egy ügyvédpár (Viola Davis és Vincent D’Onofrio) költözött, és közben felújítják a házat.

Eközben az egykor traumatizált kistestvér (Aisling Franciosi) szorongásoldó gyógyszereket szed, de ígéretes főiskolai zongoraszólistává vált. Szülei (Richard Thomas és Linda Edmond) soha nem említik ötéves kora előtti életét. Csak a nővére (Emma Nelson) kíváncsi rá, és Katherine nem osztja meg emlékeit, csak a furcsa álmokat, amelyek a múltját illetően homályban hagyják.

 

“Anya csak egy van… azaz, hogy itt egy sincs…

 

A sztori jól bevált elemeket vesz elő és bár nagy meglepetésre nem kell számítani, a film azért kellően fordulatos, hogy a nézőt a kis képernyő elé szögezze. Sandra Bullock, akit már jó párszor láthattuk, amint határozott nőt alakít, most is ízelítőt ad abból, hogy milyen keménység rejlik a majdnem síró szemek mögött.

Ami valahol mégis zsákutca, hogy Bullock lényegében 20 évet lefaragott a korából, hogy a börtönbe került nagytestvért játssza, és nem a lány anyját – ami sokkal hihetőbb lett volna. A sztori ezt a tényt újabb és újabb melodramatikus csavarokkal próbálja elfeledtetni velünk, meg pár kissé erőltetett magyarázattal Ruth és kishúga múltjával és jelenével kapcsolatban.

 

Klisék és meglepetések

 

Egy zsánerfilmhez képest a Megbocsáthatatlan meglepően szokatlan történeti elemeket használ. Filmdrámaként indul, majd egy idő után átfordul thrillerbe. Néhány klisét és jól ismert fordulatot felhasznál, míg másokat felborít.

Emellett mindenféle kérdést és témát érint vagy idéz fel ez a történet – a rendőrök durva igazságszolgáltatása, amelyet a sajátjaik ellen elkövetett bűncselekményekre tartogatnak, az örökbefogadó szülők rémülete, amikor szembesülnek a gyermekük múltjából származó vérrokonnal és annak rossz hatásával, a „rendszer” túlságosan is kegyetlen és egyenlőtlen mivolta, amelyre Davis és D’Onofio karaktere gyorsan emlékeztet is minket.

Ugyanakkor némileg lehúzza a filmet, hogy egy létező angol sorozat adaptációja és ez érződik is rajta: a film két órájában nincs elég idő arra, hogy a karaktereket és motivációikat kellőképpen kidolgozzák. Korrekt film, de annál sajnos Sandra Bullock és a többi színész remek alakítása ellenére sem több.

-BadSector-