FILMKRITIKA – Az aranyszívű és vasöklű archetipikus hős egymaga száll szembe az iskolát megszálló drogmaffiával, ebben a vaskos klisékkel teli lengyel akció-thrillerben.

 

Már az első öt percben tudod, hogy szeretni vagy utálni fogod A tanári hivatást, ez egy ilyen film. Az eredeti lengyel változatban Plan Lekcji (Tanterv) címet viselő akció-thriller egy teljesen hagyományos B-filmes akcióval indul, ahol a maffiába beépült zsaru (a főszereplő Piotr Witkowski – gondoljunk rá úgy, mint egy lengyel Jean-Claude Van Damme-ra) egymaga szétver egy tucat rosszfiút. A filmben a Dzsiu-Dzsicu becenevet kapja, hogy aláhúzza retro akcióhős imidzsét, és Bruce Lee-t idézi, hogy meghatározza harcos filozófiáját. A kicsit a James Bond filmek nyitójeleneteire hajazó bunyójelenet (amely nem kapcsolódik szervesen a film többi részéhez) pusztán arra szolgál, hogy „megadja a hangot”: már innentől kezdve tudjuk, hogy a kilencvenes évekre emlékeztető, macsó akció-thrillerrel lesz dolgunk, amely a több mint 100 perces játékidő alatt bontakozik ki.

 

 

Veszélyes kölykök, bunyóval fűszerezve

 

Daniel Markowicz rendező és Daniel Bernardi forgatókönyvíró egy működőképes történetet dolgoz fel, amely biztosítja, hogy a rúgások és ütések rendszeresen áramoljanak. A klasszikus B-filmes normáknak megfelelően a film elején bekövetkező haláleset a film további részében a hős cselekvéssorozatát sarkallja. A legtöbb ilyen esetben a hős tetteinek indítéka mindig vagy a bosszú, vagy a kötelesség, vagy mindkettő. A tanári hivatás ragaszkodik ehhez a képlethez.

Bernardi forgatókönyve egy középiskolába helyezi a drámát, ahol a kábítószer-fenyegetettség áll a narratíva középpontjában, és hátteréül a bevált coming-of-age-sablont használja, ahol egy oda nem illő tanár egy engedetlen diákokkal teli osztályban köt ki. Ezt a tematikus hátteret azonban más, hasonló témát feldolgozó filmekben (pl.: Veszélyes kölykök) egy fokkal színvonalasabb történettel sikerült kidolgozni, ez a film viszont készségesen lemond az ilyen klasszikusok finomabb érzékenységéről annak érdekében, hogy az események túlzásokkal teli kaszkadőrfesztivállal töltse meg. Igazából nem is „haragudhatunk” a készítőkre, hiszen mindjárt az elején kiderül, hogy ez egy ilyen akciófilm lesz, csak valahogy sajnáljuk, hogy bár több potenciál is volt a történetben, a készítők végül szándékosan leragadtak a B-kategóriás akciómozi szintjén.

 

 

Innen hiányzik a szokásos lengyel realizmus

 

A lengyel bűnügyi drámákra gyakran jellemző a rideg realizmus és az intenzív erőszak, de A tanári hivatás sajnos elkerüli mindkettő „túlzott” adagolását. A film egy releváns témát – a drogok beszivárgását a középiskolákba – használja fel a cselekmény felépítéséhez, de megkerüli a témával kapcsolatos releváns történetvezetést és párbeszédeket. A készítők nyilvánvalóan szem előtt tartották a film 16+-os besorolását, amikor az erőszakos részarányt alakították ki. A feldolgozás célja egy olyan középiskolai dráma felállítása, amely a tizenéves közönségnek szól. Emiatt, bár az akciósztár Witkowski mindent belead a harcmodorba, a forgatókönyvírók úgy döntöttek, hogy nem adnak neki elég teret a lengyelekre általában jellemző véresebb verekedésre vagy lövöldözős jelenetekre.

Witkowski Damian Nowickit alakítja, egy klasszikus elgyötört macsó zsarut. Ahogy a film kezdődik, a maffia hidegvérrel meggyilkolta Damian feleségét, miután rájött, hogy Damian beépített zsaru, aki gengszternek kiadva magát beszivárgott a soraikba. Damian válaszlépése, amely magában foglalja a nehéz nyitó akcióharcot, úgy zajlik, hogy egyedül végez a maffiafőnökkel és a cimboráival, de a sablon szerint megtört ember és alkoholista lesz belőle, mert nem tudja megmenteni a feleségét.

 

 

Vonakodó hős, vaskos klisék

 

De az akciódráma e kezdeti szakasza csak a hős karakterének bemutatására szolgál, mielőtt a nézőt bevonja a film cselekményébe. Egy tanár barátja felkéri Damiant, hogy nézzen utána a középiskolában burjánzó drogfenyegetettségnek, ahol dolgozik. Az állandóan másnapos zsarunak eleinte nincs kedve elvállalni az ügyet, ám később, a barát halála után meggondolja magát.

Damian végül csak-csak beadja a derekát és történelemtanárként jelentkezik az iskolába. Mivel egy elég lepukkant iskolával van dolgunk, így nem sok más jelentkező van a pozícióra, Damiant ezért könnyedén felveszik.

Damian tehát megkapja az állást, csakhogy egy rakás nem együttműködő diák között landol. Lenyűgözi a köztük lévő jófiúkat, és hamarosan Damian több időt tölt azzal, hogy önvédelmi dzsiu-dzsicu trükköket tanítson nekik, mint történelmet. Bernardi írása minden elképzelhető kliséhez ragaszkodik, amit egy ilyen előzmény magával hozhat, beleértve az igazi gonosztevő leleplezését a végén. A történet elsődleges szándéka persze az, hogy Damiant aranyszívű és vasöklű archetipikus hősként állítsa be.

 

 

A kötelező szerelmi szál sem hiányzik

 

Talán most már mind ebből kiderült, hogy a film legnagyobb gyengesége a fantáziátlan forgatókönyv. A hőssel megtörtént események láncolata mechanikusan van felrajzolva. Van veszteség, kétségbeesés, harag, szívfájdalom, romantika és bosszú – mindez szépen elrendezve, hogy a játékidő ki legyen töltve. Persze nem hiányoznak az olyan pillanatok sem, amelyek arra a kötődésre hivatottak rájátszani, amelyet egy tanár kialakíthat a diákjaival. Mégsem találsz érzelmi kapcsolatot a főhőshöz, még akkor sem, amikor végigmegy az érzelmek teljes skáláján. De forgatókönyvnek nem érdeke a többi karakter kibontása sem. Bár eleinte úgy tűnik, hogy a diákok esetében összetettebb figurákat kapunk, de elég hamar kiderül, hogy csupán azért szerepelnek a filmben, hogy Damian történetének a megfelelő pillanatban megadják a szükséges kellékeket.

És persze a forgatókönyvből nem hiányozhat a kötelező szerelmi szál sem. Amint Damian elvállalja a történelemtanár munkáját, ott van a csinos kolléganő, Agata (Antonina Jarnuszkiewicz), aki a sztori szerint szinte azonnal hősünkbe szeret, de a színészek között nincs túl sok kémia, így az egész szerelmi rész feleslegesnek tűnik. A forgatókönyv egy ponton megpróbál melodrámát felépíteni a kettejük közötti félreértés mellékszálán keresztül, de ezt sem sikerült meggyőzően végig vinni.

Ami Piotr Witkowski alakítását illeti, ő inkább arra koncentrál, hogy akcióhősként teljesítsen, mint színészként. Jól harcol, de a film akció terén is valahogy alul teljesít a kiszámítható és helyenként unalmas harcjelenetek során, így néhány ilyen jelenet inkább viccesnek tűnik. Ami a többi színészt illeti, ők sem túl jól kidolgozott, vagy hiteles karaktereket alakítanak, így érthető módon senki nem rukkol elő említésre méltó alakítással. Összességében tehát mind az akció, mind a történet és mind az alakítások terén sokkal minőségibb lengyel thrilleket is találunk, mint például a Furioza című film.

Az akcióra építő B-mozik a nyolcvanas, kilencvenes évektől kezdve hatalmas rajongótáborra találtak világszerte, bizonyos alkotások kultikus filmekké is váltak. A műfaj sikeréhez azonban emlékezetes akcióhősre és felejthetetlen pillanatokra van szükség. A tanári hivatás egyiket sem nyújtja, a lengyel krimikre jellemző kemény realizmust pedig nyomaiban sem találjuk benne.

-BadSector-