TESZT – Mindössze néhány hónappal az amúgy kellemes (és így akár a Nintendo Switch egyik killer appjaként is kezelendő) Bayonetta 3 után egy újabb játékkal bővítette a PlatinumGames a franchise-át, de itt másra kell számítani, és ebből adódóan másképp is kell kezelni azt. Kellett közel másfél évtized, mire egy stabil franchise-zá alakuljon Bayonetta, de megérte türelmesnek lenni.

 

 

Igaz, hogy a Bayonetta 3 nem volt egetrengetően kiváló, megérte rá várni, és emiatt nem csoda, hogy végre lett egy spinoff is.

 

 

Eredettörténet

 

A Bayonetta Origins: Cereza and the Lost Demon-t (innentől a végéig csak Bayonetta Origins, majd a végén megint teljes névvel lesz írva) így lehet a legrövidebben jellemezni. Cereza itt még csak egy boszorkánytanonc. Tiltott szerelemgyerekként (Rosa egy Umbra-boszorkány, apja pedig egy Lumen-bölcs) szétrobbant a családja: apját kitiltották, anyját cellába vágták, őt meg lenézik falujában, és egy másik kitaszított boszorkány vette protekciója alá. Egy fehér farkas is felbukkan, ami az Avalon-erdő körül rejlő erőről beszél, és Cereza ezzel kimentheti anyját. Elmegy az erdőbe, de végső megoldásként egy barátságos démont próbál megidézni, ám ezt a Cheshire nevű plüssében hozza életre akaratán kívül. Ő nem képes bántani Cerezát, de segíteni sem nagyon akar. Egymásra támaszkodva kell a fehér farkas nyomait követni, leküzdeni a tündéreket, és eközben a négy elementális (természeti hatású) magot is fel kell keresni, hogy azok erejét el tudják sajátítani. Ehhez már-már mesekönyvbe való vizuális stílus társul, így teljesen kilóg a három fő részhez képest, és a célközönség is feltehetőleg inkább a fiatalabb korosztály.

Trükkös húzás, de a rajongókat is érdekelni fogja a játék, mert eddig Cereza fiatalkoráról nem sok mindent láthattunk és hallottunk, ám azt is ki kell emelni, hogy a túl nagy stílus- és hangnembeli váltás a spinoff és a fő trilógia között túlzottan nagy, így az egyikről a másikra ugrás erős lesz, hiába van a Bayonetta Originsben néhol sötétebb gondolat (pl. a dungeonök végén ahogy a csillagok elpusztulnak). Ilyen „gyerekesítésre” legutóbb talán a Twisted Metal esetében volt példa (Twisted Metal: Small Brawl. Incognito. PS1. 2001.). Ennek ellenére a játék jól megírt és szinkronilag előadott, hangzásilag is kellemes, ám talán túlzottan tetten érhető lett a The Legend of Zelda stílusa a taktusokon. A narráció már más (öregebb hölgy, megint a mesés hangulat), az animációk pedig minimálisak. Ilyesmit már lehetett máshol is látni, úgyhogy ezt nem lehet kritizálni. A korrekt művészeti stílus mellé limitált látótávolság, ám korrekt teljesítmény párosul dokkolva és anélkül is. A töltési idők nem gyakoriak, viszont ezek már feltűnőek lesznek. Szóval a teljesítmény valamelyest helyén is van.

 

 

Erdős réteken

 

Külső nézetes akció-kaland rögzített kamerával és többnyire lineáris útvonallal, ám gyakran el lehet térni attól, hogy plusz kihívásokat találjunk, vagy extra kincsesládákat és gyűjtögethető tárgyakat leljünk fel, de lesz köztük olyan, amihez később vissza kell térni, ha már megvan a megfelelő képességünk. Ebből adódóan akár(mennyire is rosszul hangzik, de) metroidvaniának is nevezhetnénk a Bayonetta Originset a maga változatos helyszíneivel, illetve talán túlzottan leegyszerűsített bossfightjaival. Elveszni nem nagyon lehet, ugyanis a farkastappancs nyomai mindig azt mutatják, hogy merrefelé lehet tovább gurítani a történetet. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy egyszerre irányíthatjuk Cerezát és Cheshire-t, ugyanis a bal analóg karral a boszorkánytanoncot, a jobbal pedig a plüssbe zárt démont lehet irányítani. Ebből adódóan a játék egy funkció oltárán áldozta fel összetettségét, hiába lehet izgalmasabb, amikor egyszerre két karaktert kezelhetünk.

Cereza igazából csak egy helyen tartja egy varázslattal ellenfeleit, így ők sebezhetővé válnak, Cheshire pedig plüssé alakulhat bármikor, így nem kötelező folyton két karaktert egyszerre irányítani. Kb. The Lost Vikings, de nem három karakterrel. Cheshire végzi el a nehezebb feladatokat a harc és a felfedezés során is az új képességekkel. Így igen, Cereza többnyire arra koncentrál, hogy ne találja el semmi sem (neki van HP-csíkja, Cheshire pedig plüssé alakul csak). Valós ugró képesség nincs, a rögzített kamera pedig néhol eléggé idióta helyen van. Ellenfeleink tipikusak, a nehézség pedig nem probléma, így szórakoztató kihívás lehet egyszerre mindkettejüket kezelni. Rengeteg checkpoint van, és bármikor le is lehet tekerni a nehézséget, hogy Cereza ne sérüljön meg. Potikraftolás (HP, mana, ellenfelek ellökése..) is van, mindkét karakternek van skillfa, úgyhogy van mélység, amit talán sosem fogunk kihasználni.

 

 

Nem veszett el a démon

 

Azért kap hétfelest a Bayonetta Origins: Cereza and the Lost Demon, mert talán túlzottan könnyű lett, és talán az elvártnál jóval nagyobb mértékben tér el attól amit eddig párosítottunk a franchise-hoz. A PlatinumGames jó munkát végzett, de a gyerekek talán túl soknak fogják látni az ugrást innen az első valódi epizódra. Kb. 11 órányi korrekt játékmenet így is van, így nem lehet ennél gyengébb értékelést adni neki.

-V-

---

Kiadó: Nintendo

Fejlesztő: PlatinumGames

Stílus: gyerekeknek szóló Metroidvania

Megjelenés: 2023. március 17.