FILMKRITIKA – Az Apple TV Plus „videójátékos” alkotása nem pusztán egy Tetris-dokumentumfilm, hanem egy izgalmas, agyafúrt és szellemes thriller, ami a legendás ügyességi és logikai játék születésének történetét mutatja be. A nyolcvanas években játszódó cselekmény központjában Taron Egerton, a vakmerő és zseniális videójáték-fejlesztő és forgalmazó, Henk Rogers, és Nyikita Efremov, a Tetris atyja, Alexey Pajitnov, állnak. Videójáték-fejlesztésre épülő történet még sosem volt ennyire pezsgő, fordulatos, szellemes, és vizuálisan is rengeteg hivatkozással gazdagodik a zsánerre.

 

 

De miért is érdemes filmet készíteni a Tetrisről? A válasz egyszerű: ez a játék nem csupán egy szórakozás, hanem egy jelenség, egy kultúra, egy forradalom. Olyan játékról van szó, ami mindenkit magával ragadott, aki valaha is játszott vele. De hogyan született meg ez a zseniális alkotás? És hogyan jutott el a szovjet tudósok laboratóriumából a világ legnagyobb videójáték-piacaira? Ezt az elképesztő történetet meséli el az Apple TV Plus alkotása, amely tele van izgalommal, kalanddal, humorral és drámával.

 

 

Középpontban egy világutazó vállalkozó és egy zseni matematikus

 

A főszereplő Henk Rogers (Taron Egerton), egy holland származású videójáték-fejlesztő és forgalmazó vállalkozó, aki 1988-ban Japánban fedez fel egy egyszerűnek tűnő, de addiktív játékot: a Tetrist. Rogers azonnal felismeri a játék potenciálját, és elhatározza, hogy megszerzi annak jogait. Ehhez azonban el kell utaznia a Szovjetunióba, ahol meg kell küzdenie a bürokráciával, az üzleti riválisokkal és az KGB-vel. Eközben megismeri a játék alkotóját, Alexey Pajitnovot (Nyikita Efremov), egy zárkózott matematikust és programozót, akinek nincs fogalma arról, hogy milyen hatást váltott ki a világban az ő találmánya.

A rendező, Jon S. Baird (Stan és Pan), Noah Pink forgatókönyve alapján dolgozott, és nemcsak a Tetris születését mutatja be, hanem azt is, hogy milyen volt az élet és az üzleti világ a hidegháború végén. A szereplőgárda lenyűgöző, hiszen olyan neves színészeket láthatunk, mint Toby Jones (Harry Potter-filmek, Tinker Tailor Soldier Spy), Roger Allam (V mint vérbosszú, The Queen) vagy Matthew Marsh (The Fourth Protocol). A hangulatot pedig alaposan feldobják a nyolcvanas évek stílusa és zenéje, valamint a korabeli játékok grafikai stíluselemei és hangjai. Aki gamer volt ebben az időszakban, annál a hangulat egész biztosan a tetőfokára hág! Hatalmas a film retrofeelingje!

 

 

A hidegháború legizgalmasabb játszmája: a Tetris cselekménye

 

Az Apple TV Plus filmje nemcsak egy videójáték történetét meséli el, hanem egy igazi kémthrillert is. A cselekmény tele van fordulatokkal, akcióval és feszültséggel, amelyek lebilincselik a nézőt. Bemutatja, hogy milyen veszélyekkel és kihívásokkal kellett szembenéznie Henk Rogersnek és Alexey Pajitnovnak, hogy eljuttassák a Tetrisket a világ elé. Nemcsak a játék jogi és üzleti csatározásait mutatja be, hanem azt is, hogy milyen szerepet játszott a Tetris a hidegháború végén. Így nemcsak egy szórakoztató és szellemes alkotás, hanem egy történelmi és kulturális dokumentum is. A végén kiderül, hogy mi lett a játék és az alkotók sorsa, és hogy milyen hatást gyakorolt a Tetris az egész világra.

Míg a Tetris egy élvezetes és magával ragadó alkotás, a film nem mentes a negatívumoktól sem. Egyes vélemények szerint a forgatókönyv csak alapokat nyújt a karakterek motivációinak megértéséhez. Ezenkívül a film egyes részei, mint például a Henk és Alexey közötti barátság kibontakozása, nem érnek el olyan hatást, mint a játék licencelésének története, amely természetesebbnek tűnik a fordulatok és a váratlan események során.

A Tetris megpróbálja felvetni a szellemi tulajdonnal, a tőkével és a kapzsiság prioritásának veszteseivel kapcsolatos kérdéseket, de a film nem merül el teljesen a geopolitikai tájban, amelyben a játék született. Emellett Baird filmje nem fedi fel teljes mértékben a licencelési csata mögötti összetettebb gondolatokat és az új világrend kialakulásának hátterét sem.

 

 

Kapzsiságról, kapitalizmusról és kommunizmusról szóló mese – kicsit felületesen

 

A film hasonlít David Fincher A közösségi háló című filmjéhez, amely szintén a kapzsiságot és a kapitalizmust kutatja egy hosszadalmas jogi csata keretében. Azonban a Tetris a nyolcvanas éveket idéző vizuális palettával, szórakoztató zenével és shaky cammel kissé eltérő hangvételű thrillernek hat, és olyan elemeket használ, mint a 8 bites animációs bejátszások és Europe „The Final Countdown” című száma, hogy megmentse a Tetrist a cinizmustól.

Azonban a cselekmény végül csak az események szórakoztató részét emeli ki, és nem sikerül teljes mértékben bemutatni a Tetris mögött húzódó bonyolultabb történetet és a szellemi tulajdonra vonatkozó kihívásokat. Bár a Jon S. Baird műve élvezetes és magával ragadó alkotás, a nézők talán több mélységet és összetettséget vártak volna el a témától és a karakterektől.

 

 

Nem mindig illeszkednek jól azok a kockák

 

A Tetris összességében egy izgalmas és szórakoztató alkotás, amely magával ragadja a nézőt a legendás videójáték születésének és a jogi csatározásoknak a történetében. Taron Egerton lenyűgöző alakítást nyújt Henk Rogers szerepében, és a film hangulatát az 1980-as évek sajátos stílusa teszi élvezetessé.

Ugyanakkor az egész élmény néha olyan, mint egy rosszul elhelyezett Tetris-tömb: nem illeszkedik tökéletesen a nézők várakozásaihoz, és bár az esetek többségében aláhullanak a kockák, a high score-t mégsem sikerül elérni a game over előtt. A film néhány szálát elnagyoltnak érezhetjük, és a karakterek motivációi néhol felületesnek tűnhetnek.

Bár a Tetris nem tökéletes alkotás, a sztori összességében mégis lebilincselő, és egyedi betekintést nyújt a videójátékok világának korai napjaiba. Az igencsak szórakoztató, tanulságos és hangulatos film érdeme, hogy mer kitérni a kapzsiság, a szellemi tulajdon és a Szovjetunió bukásának témáira, de ezek a kérdések mégsem kapnak elegendő teret a vásznon ahhoz, hogy az alkotás valóban mélyreható legyen.

-BadSector-