TESZT – Több évnyi várakozás után megérkezett a Pokémon Legends: Arceus mely némileg forradalmasítja a Pokémon-játékok sorozatát. Az újdonság ereje igazi friss levegőként hat, amely végigkanyarog a zöld dombok között ezen a határozottan nyitottabb kalandon. Itt nincsenek bajnokságok vagy jelvények, csak a kalandok, a harcok, a természet és az azt alkotó vad teremtmények. A feladatod: töltsd ki a történet első Pokédexét, és fejtsd meg, miért sokkal agresszívebbek egyes szörnyek a szokásosnál (amellett, hogy úgy világítanak, mint a diszkógömbök).

 

 

Végre, miután az eredeti bejelentés óta, egy örökkévalóságnak tűnő várakozás után végre a kezembe került a Pokémon Legends: Arceus. Joggal mondhatom, hogy több mint két évtizede ez a legjobban várt Pokémon-játékom. Tudjátok, hatalmas rajongója vagyok a Pokémonoknak, és soha nem hagyok ki egy játékot sem. Mindig izgatottan várom a Pokémon-játékok megjelenését. Legyen szó egy vadonatúj játékról, vagy egy korábbi játék újrakevert változatáról, mindig odavagyok érte.

Azonban a Pokémon Legends: Arceus egy egészen más miatt érdekelt. Nemcsak azért, mert ez a játék az egyik legkedvesebb franchise-omhoz tartozik, hanem mert az RPG részlegben, ami történetesen a kedvenc műfajom, még magasabbra emeli a tétet. Természetesen a nyílt világú utazás sem hagyott hidegen, de vajon ez az aspektus a képernyő elég ragaszt-e? Elveszítem magam ebben a kalandban, olyannyira, hogy elveszítem az idő fogalmát? Szerencsére a válasz mindenre: igen.

Egyértelmű, hogy ez az a Pokémon-játék, amire már régóta vártam. Ez a sorozat természetes fejlődése, amely izgalmas új irányba viszi a franchise-t. Persze, mindig is imádni fogom a régi Pokémon játékok hagyományos stílusát, játékmenetét és mechanikáját, de az Arceus újabb lehetőségek tárházát nyitja meg. Szóval, merüljünk bele, és fedezzük fel, mi az, ami ezt a kiruccanást olyan különlegessé teszi.

 

 

Égből pottyant mesék

 

Kezdjük azzal, hogy a játékot egy égi portálból való kieséssel kezdjük. Micsoda belépő! Virtuális védencemhez hasonlóan én is zavarba jöttem, összezavarodtam és csodálkoztam. Attól a másodperctől kezdve, hogy a parton landolok, már el is varázsolt a játék világa, még ha abban a pillanatban pusztán csak választ akarok kapni arra, mi történt az imént.

Itt találkozol a Pokémon Legendák Arceus professzorával: Dr. Laventonnal. Az utad azzal kezdődik, hogy segítesz neki elkapni három Pokémont: Cyndaquilt, Rowletet és Oshawottot. Tudtam, hogy ezek lesznek a kezdő Pokémonok (mindannyian tudtuk, ugye?), és amikor választani kellett közülük, a döntésem könnyű volt. Cyndaquil mellett tettem le a voksomat: a tűzgyújtó, akivel sok kedves emléket őrzök a Kanto régióban töltött kalandjaimból. A végén azonban megbántam a választásomat. Erről majd később.

Innen Jubilife-ba érkezünk, a városba, amely lényegében a játék központjaként szolgál. Itt veheted fel a fő történet küldetéseket, amelyeket többnyire Kamado parancsnok vagy Cyllene kapitány ad neked. Emellett néhány mellékküldetést is elkaphatsz, és ezek tulajdonképpen jó időtöltésnek bizonyulnak. Egyszer sem éreztem úgy, hogy az embereknek segíteni kellene. Inkább a kitöltött pokédexbejegyzéseket akartam, látni, vagy magukat a pokémonokat.

 

 

Előzménysztori

 

Ezzel szépen el is érkeztünk az elsődleges célhoz a Hisui régióban. Tudjátok, ez a játék egyfajta előzményként szolgál a Diamond és Pearlhez, és azt a földet kell felfedeznetek, amely egy napon Sinnoh néven lesz ismert. Mivel azonban visszatértünk oda, ahol kezdődött, a világnak szüksége van egy pokédexre, és ez a te feladatod. Ez már önmagában is nagyszerű szórakozás számomra. Tetszik, hogy te állítottad össze az elsőt, és ezzel elindítod a történelem egy lényeges részét.

Természetesen a befejezéshez el kell kapnod az összes teremtményt a Hisui régióban, és őszintén szólva, imádom az új módokat, amelyekkel elkaphatod őket. Először is, láthatod őket, még akkor is, magasan repülsz az égen. Látod az alattad lévő Pokémon, bár a földön kell lenned ahhoz, hogy ténylegesen labdákat dobálj rájuk. Ha egy Pokémon van a láthatáron, több lehetőséged is van arra, hogy hogyan közelítsd meg őket. Harcolhatsz, és gyengítheted őket a régi módszerrel, amihez minden Pokémon-rajongó hozzászokott. Vagy inkább lopakodhatsz, ravaszul megközelíthetve őket.

Ha leguggolsz, és a Pokémonok látóterén kívül maradsz, labdát dobhatsz feléjük. Ha az jól landol, van esélyed elkapni őket. Számomra ez egy szórakoztató és egyedi módja a hagyományos képletnek. Az esélyeidet növelheted azzal is, ha hátulról eltalálod a lényt egy labdával, ami szintén csatába torkollik. Ha hátulról eltalálod őket a Pokémonodat tartalmazó labdával, az elkábítja őket, így két fordulóra védtelenek a támadásaid előtt, feltéve, hogy nem használsz „erős” támadást.

Az erős és az agilis az a két harci stílus, amely egy új rendszer részeként debütál a Pokémonokkal való csaták során. Ez a mechanika extra mélységet ad az amúgy is szórakoztató rendszerhez. Az erős támadások több sebzést okoznak, de ennek ára van, ami általában lehetővé teszi az ellenfél számára, hogy két támadást intézzen, mielőtt újabb köröd lenne. Alternatívaként ott van az agilis stílus, amely lehetővé teszi, hogy te magad is két támadást vigyél be, bár ez a sebzés rovására megy. Ez egyfajta stratégiát ad a csatákhoz. A lehetőségeim mérlegelését szórakoztatónak és döntőnek találom a legkeményebb ellenfeleim elleni győzelemhez.

Vannak azonban más módok is arra, hogy csapatodat erősebbé tedd, mégpedig olyan tárgyakkal, mint a grit. Ismét valami olyasmiről beszélünk, ami megfordíthatja a csata menetét, mégis könnyű figyelmen kívül hagyni. Túl gyakran fordult elő, hogy az ellenféllel szemben állva hátul találod magad. Hogy őszinte legyek, ez velem is elég gyakran megtörtént az elején. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a bátorság a különböző statisztikákat erősít. Többé már nem támadtam másodikként a csatában, legalábbis akkor nem, amikor megnöveltem a csapatom sebességét.

 

 

Nemes Pokémonok

 

És nem csak a csapatodnak kell a legjobb formáját hoznia. Mivel a pokémonok szabadon bolyonganak, és képesek megtámadni téged, a kitérésre szükség van. Szerencsére ez könnyen kivitelezhető és egyben kellően hatékony is. Ez a nemes Pokémonokkal való küzdelemben is létfontosságú készség, ami a fő történet szempontjából kulcsfontosságú.

A hasadék az égen, amiből lezuhansz, amellett, hogy ledob az alattad elterülő homokos partra, egy furcsa energiát is zúdít a nemes Pokémonokra is, olyan lényekre, akiket a Gyémánt és Gyöngy klánok imádnak, és mindegyikük más-más urakért (és egy hölgyért) felelősek. Le kell csillapítanod az őrjöngésüket, és ezek a harcok talán a legélvezetesebbek. Itt sok minden forog kockán, így ezek a küzdelmek még izgalmasabbak, mint a többi.

 

 

Kicsit túl nagy ez a nyitott világ

 

Megteheted azt is, hogy kikerülöd a feldühödött lényt, és nyugtató balzsamokat dobálsz rá, amelyek a kedvenc ételeiből készültek. Minden egyes alkalommal, amikor elnyomsz egy lordot, előrehaladsz a történetben, feloldva a Hisui régió új részeit, amelyeket felfedezhetsz, és mindezt egyszerre találtam izgalmasnak és fárasztónak. Hagy magyarázzam meg, miért…

A lehetőség, hogy nem csak egy hatalmas világot, hanem különböző tájakat is fedezhetek fel, nagy öröm egy olyan RPG kockának, mint én, és az a tény, hogy mindezt varázslatos lényeken lovagolva tehetem meg, a hab a tortán. Legyen szó az égből, a tengerről vagy a szárazföldről, csodálatos dolog lovagolni a nemes Pokémonokon.

Néha azonban úgy érzem, hogy a bolyongás egy idő után unalmas. Bár ez egy hatalmas nyitott világ, ugyanakkor mégis üresnek tűnik. Amit a világban tehetek, azt élvezem, de néha azon kapom magam, hogy többre vágyom, vagy arra, hogy legalább egy kicsit teljesebbnek érezzem. Ráadásul nem éri el teljesen azt a vizuális szépséget, amit vártam, és őszintén szólva ez a legnagyobb problémám.

 

 

Nem egy látványorgia

 

Az Arceus-t egy Switch OLED modellen játszom, ennek ellenére a grafika még mindig hagyott kívánnivalót maga után, és a dokkolás közbeni képkocka sebesség csökkenés sem segít. Azt azonban nem tagadhatom le, hogy a világ mennyire életszerű, főleg, ha az OLED képernyőn nézzük. Emellett jó érzés megtapasztalni a különböző időjárási viszonyokat, éghajlatokat és helyszíneket. Mégis, bármennyire is élvezem felfedezni azt, amit ma Sinnoh régióként ismerünk, nem tudom elnézni ezeket a grafikai bakikat, különösen abból a szempontból, hogy olyan, más Switch-játékok, mint például a Breath of the Wild, amelyek régebbiek, mégis jobban néznek ki.

Azonban ezen problémák ellenére a Pokémon Legends: Arceus eléri azt, amit kitűzött célul. A játék friss mechanikát kínál, és egy új módját annak, hogy élvezzük a hihetetlen lényekkel teli világot. Ez egy igazi mestermű lenne? Nem, szó sincs róla, de szerintem megalapozta egy későbbi, fenomenális rész alapjait.

Mindent egybevetve, a Pokémon Legends: Arceus kötelező játék minden Pokémon-rajongónak, és üdvözlő élményt nyújt az újonnan érkezőknek. Tulajdonképpen, ha még nem játszottál Pokémon játékkal Switch-en, ez lehet a megfelelő platform, hogy elkezdd. Jön a változás, az Arceus ezt bizonyítja, és alig várom, hogy lássam, mit hoz a jövő a Pokémon-sorozat számára.

-theGeek-

---

Kiadó: Nintendo

Fejlesztő: Game Freak

Stílus: Szerepjáték, akciókaland

Megjelenés: 2022. január 28.