FILMKRITIKA – Viszatért Az árva című horrorfilm „ártatlan pofikájú” főszereplőnője, aki csak látszólag kislány, valójában egy törpe, 30 év feletti pszichopata női sorozatgyilkos. Amikor a 2009-es, eredeti címében „Orphan” című horrorfilm kijött, ha nem is rengette meg a műfaj pilléreit (Metacritic-en például egészen gyenge átlaga van) de ez a slusszpoén és főleg: a női főszereplő hátborzongató alakítása révén azért kiemelkedett az akkoriban még futószalagon nyomatott, B kategóriás zsánerfilmek közül. Most, 13 évvel később elkészült Az árva előzményfilmje, amelyben ugyan a poént már előtték, de legalább betekintést nyerhetünk abba, hogy indult „Esther” véres ámokfutása. Vajon megérte?

 

 

Bár olyan korban élünk, amikor gyakorlatilag bármilyen sikeres film kaphat (többnyire kétes minőségű) remake-et, folytatást vagy rebootot, valószínűleg nem sokan gondolták volna, hogy ilyen megtiszteltetésben részesül a 2009-es Az árva című film. Az árva igazából nem aratott sem kritikai, sem olyan jelentős közönségsikert sem – a főszereplő Vera Farmigát például sokkal inkább a Démonok között sorozat és a köré épített franchiseból ismerjük, mint Az árvából. Az utólag azért eléggé alulértékeltnek tűnő thrillerben (az a 42-es Metacritic átlag egészen biztosan túl alacsony, mi olyan 7/10 körül adnánk rá) egy házaspárról (Vera Farmiga és Peter Sarsgaard) szól, akik örökbe fogadnak egy Esther nevű orosz lányt (Isabelle Fuhrman), akiről kiderül, hogy szociopata felnőtt, vagyis külseje ellenére nem is igazi gyerek. Jaume Collet-Serra ügyesen építette fel a feszültséget, és a szereplők is jó alakítást nyújtottak, de még a rajongók sem nagyon könyörögtek a folytatásért.

Sajnos, a nemrég megjelent előzménytörténet: Az árva: Első áldozat nagy része egyértelművé teszi, hogy miért van ez így. Bár láttunk mi már karón varjút, helyesebben: például a Démonok közöttről sem tűnt úgy elsőre, hogy ekkora franchise lesz belőle, mégsem valószínű, hogy Estherből olyan horrorikon lesz, mint például Chucky, Jason vagy Freddy. Igaz, mégiscsak itt van ez a film, szóval ki tudja?

 

 

Figyelem: „első áldozat”, nem „elsőáldozó”!

 

Az első film rajongói emlékezhetnek rá, hogy Esther egy észt elmegyógyintézetből szökött meg, mielőtt új családhoz került volna, és az Első áldozat lényegében ennek az egyszerűnek induló, ám később sokkal nyakatekertebbé váló történetét meséli el. Mivel Estherről már jól tudjuk, hogy kegyetlen sorozatgyilkos, így senkit sem érhet meglepetésként, hogy az Első áldozat a korai jelenetekben egy hagyományos slasher-gonoszként állítja őt a középpontba, aki bármit hajlandó megtenni a szabadságáért. Miután megszökik, kitalál egy agyafúrt tervet, hogy biztonságot találjon egy gazdag családnál az Egyesült Államokban, és úgy dönt, hogy Albrighték eltűnt gyermekének adja ki magát.

Tricia anya (Julia Stiles), Allen apa (Rossif Sutherland) és Gunnar bátyja (Matthew Finlan) megdöbbenve látják, hogy kislányuk visszatér az Albright család birtokára, még ha a történetével kapcsolatban néhány dolog nem is áll össze. Amikor kiderül, hogy Albrightéknak olyan titka van, ami vetekszik Esther titkával, elkerülhetetlen a leszámolás, bár az, hogy ez egy előzményfilm, egy kicsit levesz a feszültségből, hiszen antihősnőnknek túl kell élnie ezt a filmet, hogy az első filmet lehetővé tegye.

 

 

Kár volt a pancser rendezőért

 

A film egyik nagy problémája, hogy a rendezője a rendkívül igénytelen William Brent Bell, aki Az ördög benned lakozik, A fiú és a Separation filmeket is rendezte. Egyik sem nagy durranás – és még enyhén fogalmaztunk… Bellt egyáltalán itt sem nagyon érdekli a vizuálisan lenyűgöző kompozíciók létrehozása, szinte mindig megelégszik azzal, hogy az akciót csak úgy bedobja a képbe, és minimális szinten sem törődik a feszültség felépítésével, vagy a megfelelő hangulat megteremtésével. Az árva: Első áldozat épp ezért laposnak (és gyakran olcsónak) tűnik, holott igazán szüksége lenne egy vizuálisan rátermett rendezőre, aki biztos kézzel rendezné az egyébként tehetséges Fuhrmant és Stilest.

Még David Coggeshall forgatókönyvíró is tudja, hogy az eredeti film rajongóit nem sokkolhatja újra annak a filmnek a csavarja, ezért megpróbálta felülmúlni azt egy őrült fordulattal a film közepén, amit itt nem fogok elspoilerezni, de épp elég vad lett ahhoz, hogy azért emiatt érdemesnek tartom, hogy azért a filmet megnézzétek. Nagy kár, hogy a rendező tehetségtelensége elrontotta az egyébként érdekes forgatókönyvet.

 

 

Elpuskázott lehetőség

 

Pedig Fuhrman és Stiles megértették a saját feladatukat. Fuhrman, aki a tavalyi Újoncban is olyan jó volt, tudja, hogyan kell fenntartani hátborzongató játékával a feszültséget, és a film nagy részét saját puszta akaratával tartja össze. Aztán ott van Stiles, aki a szokásos „gyászoló anya” kliséje helyett valami sokkal érdekesebb szerepet kapott, és a Jason Bourne filmekből is ismerős színésznő most is nagyon jól hozza ezt a karaktert. Vannak tehát itt bőven elpazarolt lehetőségek…

Nagy kár, hogy a rossz rendezés miatt ennyire zsé kategóriás lett Az árva: Első áldozat, hiszen a forgatókönyv egyáltálán nem volt érdektelen és a két főszereplő (Isabelle Fuhrman és Julia Stiles) is megtettek mindent a magukr részéről, hogy egy jó horrorfilmet kapjunk. Mivel inkább hiányérzetünk van, azt kívánjuk, bárcsak Fuhrman visszatérne egy újabb „Árva” filmre. Persze, ez most már nem tűnik túl esélyesnek…

-BadSector-