SOROZATKRITIKA – Az Öt nap a kórházban Sheri Fink azonos című dokumentumkönyvének Apple TV Plus-os minisorozatos adaptációja, amely a Katrina hurrikán New Orleansra való lecsapódását követő öt, borzalmas napról és a Memorial Medical Centerben dolgozó egészségügyi személyzet kemény, elét-halál döntéseiről is szól.

 

 

Az Öt nap a kórházban nem egy újabb Vészhelyzet sármos George Clooney-kaliberű doktorokkal, hanem egy realisztikus, sokszor nyomasztó és kemény sorozat, amely Sheri Fink dokumentumkönyvén alapul, és egy olyan kórházban játszódik, amelynek a Katrina hurrikán közvetlen utóhatásait kellett megszenvednie – borzalmas következményekkel. Egyszerre orvosi thriller és lebilincselő katasztrófatörténet, amely egy szinte teljesen reménytelen helyzetet mesél el, valóban megtörtént események alapján. Aki az Öt nap a kórházban elé leül, az szemtanúja lehet annak, hogy milyen érzés volt 2005-ben New Orleansban lenni, amikor a Katrina pusztított az országban.

A nyolc epizódból álló sorozat szinte teljes egészében az ottani Memorial Medical Centerben játszódik, abban a kórházban, ahol 2005. augusztus 29-én a hurrikán lecsapott, és ahol több ezer beteg és alkalmazott tartózkodott. Az év szeptember 11-ére 45 holttestet találtak a kórház kápolnájában. A sorozat részletesen bemutatja mind azt az egyre elviselhetetlenebbé váló öt napot, amelyet a személyzet és a betegek a Katrina lecsapódása után a kórházban töltöttek, mind pedig az utóhatást, amelynek során az egyik orvos állítólagos tetteit a közvélemény alaposan megvizsgálta.

 

 

Lassú, de kíméletlen összeomlás

 

Vera Farmiga játssza Dr. Anna Pou-t, akit itt egy megfontolt egészségügyi szakemberként ábrázolnak, aki gyorsabban reagál a válságra, mint főnöke, adminisztrátora és a kórház incidensparancsnoka, Susan Mulderick (a kiváló Cherry Jones alakítja, aki a 24-ben két évadon keresztül is az USA női elnöke volt). Mégis mindkettőjüket váratlanul éri, amikor a Katrina a térségre jellemző hurrikánriasztásokon túl is kitart. A sorozat első epizódjában Dr. Pou csak néhány élelmiszeradagot hoz magával, Susan pedig megdöbbenve olvassa át a kórház vészhelyzeti kézikönyvét, és nem talál semmilyen tervet az árvízi evakuálásra. Ami ezután következik, az a kórház falain kívül a társadalom lassú, de szinte teljes összeomlása, miközben az egészségügyi dolgozók odabent a betegek méltóságának és biztonságának megőrzéséért küzdenek az egyre szörnyűbb körülmények ellenére.

Az Öt nap a kórházban nagyon kemény történetet mesél el, de nem akar hibáztatni senkit, inkább segít a nézőknek – valóságos eseményeket feldolgozva, realista jeleneteken keresztül – megérteni, hogy pontosan milyen érzés lehetett ebben az elképzelhetetlen helyzetben lenni. A film humanizálja a betegeket és a személyzet tagjait egyaránt, de mindennél jobban felépíti a rettegés folyamatosan nyomasztó érzését azáltal, hogy bemutatja minden egyes részlet együttes súlyát, ami miatt a kórházban a helyzet ennyire rosszul alakult. Először a liftek nem működtek. Aztán a légkondicionáló. Utána a szellőztetők álltak le. A vállalati irodák nem segítőkészek. Úgy tűnik, a parti őrség sem jön. Éjszaka lövések hallatszanak. Mindez a közelgő katasztrófa és a halál ezernyi apró jele.

 

 

Nem egyszerű „szórakoztatásnak” szánták

 

Bármennyire is hatásos az Öt nap a kórházban, ez az a fajta sokkoló sorozat, amelyet csak egyszer lehet végignézni. Az ötödik epizódra, amely az utolsó és leghalálosabb napot jelzi a kórházban, úgy érezzük, hogy a sorozat elérte a komorság olyan szintjét, amelyhez kevés más sorozat hasonlítható. Olyan érzés, mintha a „Titanic” teljesen a tetőfokára hágna, vagy mintha Stephen King A köd című egzisztenciális meséjének Frank Darabont-féle átdolgozása az utolsó öt percben megakadt volna egy hurokban. Kivéve, hogy az utóbbival ellentétben ez egy igaz történet, ami még inkább gyötrelmessé teszi.

A 12 év rabszolgaság írója, John Ridley és a Lost egykori showrunnerje, Carlton Cuse vezetésével az Öt nap a kórházban óriási vizuális érzékkel képes végigvinni a történetét. Bár a cselekmény középpontjában egyetlen egészségügyi központ áll, a sorozat mégis sikeresen teremti meg a teljesen elárasztott New Orleans képi világát is. A rendezők és a vágók többféle módszerrel próbálják megteremteni a realizmus érzetét: a helyzetet nyomon követő archív híradófelvételeket kombinálják a vihar és az azt követő gátak meghibásodásának speciális effektekkel történő rekonstruálásával.

 

 

A valóság és fikció kettéválása

 

A sorozat némileg veszít erejéből a harmadik epizód során, ahogy megpróbálja bemutatni a kórházi dolgozókkal kapcsolatos nyomozásokat, miközben nem becsmérli és nem is dicsőíti őket. Az utolsó három epizód szinte teljes egészében arra összpontosít, hogy a közönség hogyan érti meg – vagy nem érti meg -, mi történt a kórházban a válság idején.

A sorozat feltehetően eltér a valóságtól, ahogy ahogy Dr. Anna Pou szimpatikus, bár kissé érthetetlen figuráját az első epizódok során bemutatja. Később azonban, amikor a viselkedésével kapcsolatos vizsgálatot a „tényleges kínzásnak” nevezi, nem sokkal azután, hogy láttuk, ahogy a betegei és kollégái valóban kínzó körülményeket szenvednek el, ez az ítélet meggondolatlanul önzőnek tűnik. Ahelyett, hogy a motivációit világosabban megmagyarázná, a sorozat a tizenegyedik órában még zavarosabbá teszi azokat. Emellett az Öt nap a kórházban sosem fejti ki igazán a Dr. Pou és egy másik orvos közötti látszólag meglévő ellentmondásokat, ugyanakkor túl sokáig időzik rajtuk ahhoz, hogy a néző megelégedjen a kétértelműséggel.

 

 

Ember okozta katasztrófa

 

Az Öt nap a kórházban készítői viszont egyértelműen jobban mutatják be az amerikai kormány és infrastruktúra többszintű kudarcát, amelynek révén oly sok halálos áldozata volt Katrinának. Természeti katasztrófatörténetként ez épp elég megrázó lenne. A sorozat mégis azért olyan megingathatatlanul hatásos, mert úgy tűnik, tökéletesen felismeri, hogy a Katrina végül is valójában ember okozta katasztrófa volt. A kormányzat, a vállalatok, sőt maga a kórház közötti koordináció és kommunikáció összeomlása emberéletekben mérhető, tragikus valódi következményekkel járt.

Lehetetlen úgy végignézni az Öt nap a kórházban nyolc epizódját, hogy ne gondolkodjunk el azon, hogy milyen döntéseket hoznánk ilyen helyzetben, vagy hogy sokszor mennyire az emberi rugalmasságnak kell felülmúlni az intézményi tehetetlenséget ahhoz, hogy egy ilyen katasztrófát túléljünk. Ez mégsem egy pozitív kimenetelű, reményt nyújtó sorozat, hanem szigorúan realista, amely a valós, tragikus eseményeket arra használja fel, hogy egy összetettebb, egzisztenciális történetet meséljen el a fizikai és erkölcsi határaikig feszített hétköznapi emberekről.

-BadSector-