FILMKRITIKA – Mélységesen kiábrándítóan zárult az új Halloween-trilógia, amelynek a harmadik része, a Halloween véget ér mintha inkább valamilyen epilógus-féleség lenne és nem is teljes értékű harmadik rész, annyira megfáradt, erőltetett és fantáziátlan eseményekkel kecsegteti csak azt a rajongót, aki beül rá.

 

 

Michael Myerst, a Halloween-filmek őrült gyilkosát néha Árnyként emlegetik, ami többé-kevésbé mindent elmond. A legtisztább formájában fenyegető, néma, álarcos alak, aki Halloween éjszakáján kibújik a sötétségből, hogy lehetőleg fiatal nőket mészároljon le, és persze bárki mást is, aki elérhető.

Mióta John Carpenter eredeti Halloween-je 1978-ban megjelent, a különféle folytatások és újraindítások megpróbálták Michaelt határozott motivációkkal és háttértörténettel ellátni, de ez valahogy sosem sikerült. A kudarcok ellenére Myers mégis mindig visszatér: bár a saga legújabb fejezete a Halloween véget ér címet viselheti, a producerek elismerték, hogy nem valószínű, hogy ez lesz az utolsó film.

 

 

Itt az idő „visszavonulni”

 

Michael Myers immár négy évtizede terrorizálja az illinoisi állambeli Haddonfield álmos városát, és tényleg itt az ideje, hogy mind ő, mind a Halloween-sorozat pihenjen. A Halloween véget ér címmel ígéretet kapunk, hogy már-már szürreális ámokfutása tényleg véget ér. Ugyanakkor bátran állíthatom, hogy a régóta futó franchise teljesen váratlan módon zárul; hogy ez jó-e vagy rossz, azt még látni kell, vagy helyesebben hallani.

Négy év telt el a Gyilkos Halloween véráztatta eseményei óta, és az örök túlélő, Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) úgy tűnik, végre megpihenhet, beleértve lánya, Karen (Judy Greer) lemészárlását. Írja a memoárját, kínosan (és valahogy imádnivalóan) flörtöl a túlélő társával, Frank Hawkinsszal (Will Patton), és összekeveredett unokájával, Allysonnal (Andi Matichak), aki szintén célt talált az életében reményteli karrierje során, ápolónőként. Egyedül a férfiak terén történő választása eléggé „érdekes” – no de erre még visszatérünk.

 

 

Gyilkosság, Halloween, szerelem

 

Allyson szerelmi életével kapcsolatban irónikus, hogy pont Laurie mutatja be neki a város kitaszítottját, Corey Cunninghamet (Rohan Campbell) – egy visszafogott fiatalembert, akinek a film bevezető, és (minden szempontból…) tragikus jelenete meg is alapozza Green szokatlan narratív útját. Egy alapvetűen, eleinte jóindulatú fiú, akit egy kisgyermek gondozásával bíztak meg, az utóbbi ártatlan csínytevése brutális balesethez vezet, amely Coreyt gyerekgyilkosnak bélyegzi.

Corey megússza a komoly börtönbüntetést, de igyekszik a háttérben maradni a városban, hogy az ottaniak ne agresszálják – egyébként valahol elég illogikus módon. Laurie, aki jól tudja, milyen az, amikor valakit démonizálnak, hiszen a Myers-szel való ellenállása miatt pont ezt élte meg. Meglátja a fiatalemberben a „jót”, és elég erőltetett módon Ámort játszik, remélve, hogy elveszett lelkét a nyílt Allyson megtalálja.

 

 

Az Árny az árnyékban

 

Itt vagytok még? Ez most komolyan egy Halloween film??? Ennyi minden történik, Myers meg sehol??? Jogos kérdések, drága olvasó! Pont ez a film egyik legnagyobb problémája: 45 meglehetősen unalmas és gyengén megírt perc eltelik Corey, Allyson és Laurie nyűglődésével és előbbiek szerelmi évődésével és az Árnyat még csak nem is látjuk. Nem akarok spoilerezni, de amikor meglátjuk, abban sincs túl sok köszönet… A film oly mértékben támaszkodik a fenti három karakterre, hogy Michael Myers a róla szól horrortrilógia záróakkordjának gyakorlatilag csak a mellékszereplője. Persze, gondolom, nem nagy titok, hogy előbb-utóbb azért megjelenik és időnként kaszabolgat, de a gyilkolásai köszönőviszonyban sincsenek az előző két filmmel, meg egyáltalán: bármilyen Halloween filmével.

 

 

Egy-két pozitívum

 

Vannak azért nagyon jó dolgok is a filmben, de erre legfeljebb csak az utolsó szakaszban jövünk rá, amikor már Myers végre akcióba lép – pedig nem is miatta. Corey végül is egy érdekes figura, Rohan Campbell is jól alakítja, csak sajnos a forgatókönyv kezeli kissé mostohán kezeli.

Jaime Lee Curtis is megmutatja, hogy tényleg remek színésznő és Laurie Strode karakteréből a maximumot is kipréseli. Amilyen mostohán bánt vele a trilógia előző része, annyira jutalom film ez most Tony Curtis lányának.

Sajnos az összességében mérhetetlenül ostoba forgatókönyv őt sem kíméli: cselekedeteiben a logika, a koherens gondolkozás leghalványabb árnyéket sem találjuk meg a film vége felé, csakúgy mint unokája, vagy Corey esetében. Ehhez a három karakterhez Myers pedig tulajdonképpen csak „asszisztál” – ami hatalmas baklövés a forgatókönyvírók részéről.

 

 

Ugye most már tényleg vége…?

 

A Halloween véget ér címe hallatán, a sajtóvetítés után csak reménykedni tudok, hogy ez így is lesz. Sajnos, az összességében nagy csalódást okozó és nagyon furcsán záruló trilógia harmadik része nem sok kedvet hozott, hogy bármilyen újabb Halloween filmet nézzek még. Ezt a franchise-t tényleg kifacsarták, a szó minden értelmében, itt az ideje, hogy most már a 12. film után végre tényleg békénhagyják.

-BadSector-