FILMKRITIKA – A nyomozás ismét beindult az „Enola Holmes 2”-ben, amelyben a címszereplőt megint Millie Bobby Brown alakítja. Nagy pozitívum, hogy ezúttal a fiatal lány karakterének híres testvérét, Sherlockot is szervesebben be tudták építeni a történetbe. Add hozzá a valós történelmi tényeken alapuló sztorit, amely az akkori borzalmas munkakörülményekről, és máris megvan az alapanyag egy, az előzőnél jobban kidolgozott folytatáshoz. Az új Enola Holmes nem csak „elementáris”, de igen szórakoztató is.

 

 

„A következőkben leírtak egy része igaz” – jegyzi meg a forgatókönyv az elején, amikor Enola (Brown) – Sherlock bátyjától nagyon is független és öntudatos húga – felkarolja a gyufaszálgyárban dolgozó fiatal lányokat, akik megmagyarázhatatlan módon megbetegednek. Az nyomozással egy olyan kislány bízza meg, akinek a nővére eltűnt. A tinédzser nyomozó lelkesen elvállalja az ügyet, bár nem sok választása is van, mivel mindenki más csak inkább a bátyjához fordul, amikor nyomozásról van szó.

Enola szerencséjére az említett báty, a híres Sherlock Holmes (Henry Cavill) élete fiatalosabb és fizikailag fittebb szakaszában egy saját, zűrzavaros ügyön dolgozik, amely végül összeütközik azzal, amelyet Enola követ. A rejtélyes nyomok ráadásul egy mesterbűnöző munkáját sejtetik, így a detektív egy, az intellektusához méltó ellenfelet kap.

 

 

Nicsak, ki beszél ki a nézőnek

 

Az ismét Harry Bradbeer rendezésében és Jack Thorne forgatókönyvével készült „Enola Holmes” nem tér el a Nancy Springer könyvek által használt, nyerő formulától, és Enola továbbra is rendszeresen áttöri a „negyedik falat”, hogy a nézőkkel közölje a megjegyzéseit és szellemes megjegyzéseit, miközben belenéz a kamerába.

A sorozat igazi ásza továbbra is Millie Bobby Brown (aki egyben a filmek producere is), a „Stranger Things” sztárja, akit a Netflix bölcsen felismert, hogy igazi sztár van a tarsolyában. Amikor Enola részt vesz egy pazar bálon, amely újra összehozza őt a daliás és gazdag Tewkesburyvel (Louis Partridge), egy másik fontos karakter majdnem teljesen betöltött „tánckártyájához” kell alkalmazkodnia, hogy ő is felkerüljön azon női táncpartnerek listájára, akiket ez az illető táncparkettre visz. Nehéz itt nem arra gondolni, hogy a Netflix és Bobby Brown esetében fordított a helyzet: a streaming-szolgáltatásnak olyan gyakran kellene őt lefoglalnia, amilyen gyakran csak a főiskolás női filmsztár időbeosztása engedi.

 

 

Millie itt apait-anyait beleadott

 

Hogy Millie Bobby Brown mennyire jó színésznő, vagy sem, az megítélés kérdése, mert kap bőven hideget és meleget is a nyakába Netflix nézőitől. Én jól szórakoztam a helyenként kicsit ripacs, vagy kissé túltolt alakításán, amely egyébként remekül passzol ehhez az öntudatos és ifjú női karakterhez. Bobby Brown-nak van egyfajta sajátos humora, illetve komikus bája, amely nem mindenkinek jön be, de én így a második filmnél már megkedveltem. Az számomra egyértelmű, hogy színészileg némileg jobban megerőltette magát, mint a Stranger Things-sorozatban – igaz, ez a karakter több teret is nyújtott neki erre.

Ami pedig Henry Cavillt illeti, a második filmnél szerintem sokkal jobban „belakta” Sherlock Holmes karakterét, olyannyira, hogy akár külön filmek sorát, vagy sorozatot is indíthatnának vele. Végül is, ideje lenne rá, hiszen nemrég mondott búcsút Gerald of Rivia karakterétől a Witcher 4 évadjában.

 

 

Akcióból sincs hiány

 

Az „Enola Holmes 2” jelentős mennyiségű akciót tartalmaz – őszintén szólva egy kicsit túl sokat, tekintve a karakter agyasabb aspektusait. A film jobban teljesít, amikor Enola az eszét használja, nem pedig az öklét, és egyfajta animációval „látja” az eseményeket, ami szépen illusztrálja jól kidolgozott érzékelő képességét.

Sherlock Holmes az évek során számos ismétlésen ment keresztül, ami a karakter tartósságát bizonyítja, miközben azért az is egyértelmű, hogy milyen nehéz sok újdonságot hozni a Baker Streetre. Brown rendkívül lelkes női Holmes-os újítása talán pont az, mint amire most a franchise-nak szüksége volt és a történelmi szál is jó ötlet volt. Bár azért korszakalkotónak messze nem nevezném ezt a vígjátékos elemekkel alaposan teletűzdelt, könnyed és kellemes nyomozós női Holmes-kalandot, az szinte borítékolható, hogy ez is nagy sikert fog aratni, így nem valószínű, hogy a Netflix sokáig magára akarja hagyni Enolát.

-BadSector-