SOROZATKRITIKA – Kairó, 1941. Miközben a nácik előre nyomulnak az afrikai fronton, egy csapat bolsevik katona, akik nem hajlandók a szabályok szerint játszani, új „árnyék” ezredet alakít, és engedélyt kapnak arra, hogy bármilyen eszközzel megállítsák az ellenséget. Így született meg a ma is működő brit kommandós különítmény, a Special Air Service, vagy csak rövidítve: az SAS. Az HBO Maxra nem olyan régen felkerült teljes első évadot néztük meg a sorozatból, amelyet nem más, mint a Peaky Blinders alkotója írt.

 

 

Amikor felröppent a hír, hogy a Peaky Blinders alkotója, Steven Knight egy drámasorozaton dolgozik, amely a második világháború közepén játszódó SAS eredettörténetét meséli el, egyértelmű volt, hogy jobb embert nem is találhattak volna erre a feladatra. Elvégre a Peaky Blinders is egy történet macho, hiperférfias „egyenruhás” férfiakról (bár lapos sapkában és tweed zakóban), akik a „normális” társadalom szabályain kívül tevékenykednek, miközben kézifegyverekkel és pengés sapkákkal hadonásznak és ha kell, mindenkit laposra vernek. Cillian Murphy Tommy Shelby-je pedig, aki háborús élményei után poszttraumás stressz-szindrómában szenvedett, saját bátor fiatalemberekből álló hadsereget vezetett. Csakhogy ők inkább rivális bűnbandák ellen harcoltak, mint mondjuk a nácik ellen (bár a végén a nácik is belekeveredtek a sorozatba).

A Peaky Blinders hangulatától legfeljebb annyiban tér el az Engedetlen hősök, hogy ez a tényleges háborús történet némileg szarkasztikusabban, gyakran poénkodva közelíti meg a háborús környezetet. Legalábbis kezdetben a különféle tivornyák és nonkonformista karakterek bemutatása adja meg a hangot – igaz, a háborús élet csúnya, erőszakos valóságát, amikor kell, szintén kíméletlenül ábrázolja.

 

 

The punk is not dead

 

Ez a sorozat már a kezdetektől fogva minden, amit egy Steven Knight-produkciótól elvárhatunk. A rá jellemző punkos hangvétel nagyon is jelen van és ez például a dübörgő anakronisztikus, klasszikus rockos zenei betétekből is lejön (láttál már második világháborús filmet, amelyben az AC/DC-féle Highway To Hell, a Thunderstruck és a The Stranglers Something Better Change című számai bömbölnek?), de a képernyőn megjelenő akciófilmes – kicsit Tarantinót idéző – grafikai elemek és a kíméletlen trágársággal teli, ütős párbeszédek (a „Mi a faszt keresel itt?” kifejezés sokszor elhangzik) jellemeznek. Még a nyitó disclaimer megfogalmazása is játékos: „Igaz történeten alapul, az ábrázolt események, amelyek a leghihetetlenebbnek tűnnek… nagyrészt igazak.”

A sorozat előrehaladtával fokozatosan világossá válik, hogy ez nem üres dicsekvés, és ahogy az Knight forgatókönyveire mindig is jellemző volt, a gyakran őrült helyzetekben megjelenő, sajátos stílusú akasztófahumora itt is óriási hangulatot kölcsönöz a sorozatnak, míg a profi akciójeleneteket Tom Shankland (A kígyó) rendező kezeli ügyesen.

 

 

Újabb Steven Knight-os zűrös egyéniség, akit most is imádni fogsz

 

A lenyűgöző társulatból kiemelkedik Connor Swindells (Szexuális nevelés) David Stirling szerepében, aki az új, titkos ezred, az SAS létrehozására irányuló őrült terv motorja. Először egy igazán vicces jelenetben találkozunk vele, amikor nem hajlandó meghajolni egy felettes tiszt előtt (akit a komikus Miles Jupp játszik zsenálisan), és a laza, pimasz, szórakoztatóan hányaveti stílusa innentől kezdve egy pillanatra sem nem hagy ki. A sorozat közel sem működne olyan jól az ő rendkívül karizmatikus, néha bájos, máskor vagány, macho, sőt, szándékosan durva alakítása nélkül.

Stirling lényegesen kevésbé elgyötört főszereplő, mint a Peaky Tommy Shelbyje, de ő is egy gazdagon megrajzolt főszereplő, és bármikor, amikor megjelenik a színen, az általa ábrázolt karakter igazi súlyt ad a cselekménynek. Ő is egy összetett, zűrzavaros egyéniség, akit nagyon könnyű megszeretni és szurkolni neki – pontosan az a fajta, akinek a kidolgozásbáan láthatóan Knight örömét leli.

De Jack O’Connell is ugyanúgy belead apait-anyait, mint mindig a költészetet kedvelő Paddy Mayne meglepően összetett szerepében, aki egy igazi nyakas ír létére nem meglepő, hogy rendkívül sok időt tölt katonai börtönökben, mert különböző parancsnokokat támadott meg. Mayne azonban nem csak egy laza fenegyerek, hanem komplex, gyakran egymásnak is ellentmondó érzései is vannak: mély barátságot köt ír társával, Eoin McGonigallal (Donal Finn), amely fontos motívuma lesz az egész első évadnak.

 

 

„Cherchez la femme!” (Keresd a nőt!)

 

Ha pedig azon tűnődnél, hogy vajon van-e helye nőknek ebben a történetben, Sofia Boutella (A múmia) francia-algériai kémnőként időről időre felbukkan, főleg azért, hogy szópárbajozzon Dominic West akarva-akaratlanul különc hírszerző tisztjével, Wrangel Clarke alezredessel, aki véletlenül teljes maskarában érkezik a helyszínre. Ha Boutella szerepe kissé jelentéktelennek is tűnik, a Swindellsszel és Westtel folytatott tête-à-tête-jei mégis szikrázóak. Ahogyan az egész fergetegesen izgalmas sorozat is.

A többi szereplő is mind szolid munkát végzett. A mindig remekelő Dominic West most is szórakoztató nagyképűséget és különcséget kölcsönöz a brit hírszerző Wrangel Clarke-nak.

A központi szereplők közül Alfie Allennek van a legkevesebb dolga, Jock Lewes karaktere egy viszonylag egysíkú katonatípus. A legjobbat hozza ki abból, amit kap, de az ember azt kívánja, bárcsak lehetőséget kapna arra, hogy megmutassa egy kicsit azt a skálát, amit a Trónok harca óta ismerünk benne. Igaz, van egy egyszerre komikus és tragikus jelenete, amelyben azért ő is jól tud érvényesülni, de még így is kicsit visszafogja a szerepe.

 

 

A Peaky Blinders háborús „tesója”

 

Valójában az SAS nem csak a témájában hasonlít Peaky Blinders-re, hanem a hangnem, az érzékenység és a stílus tekintetében is. Lehet, hogy ez a sorozat helyszíne több ezer mérföldre található Tommy Shelby birminghami lakhelyétől, de sok szempontból a két sorozat egy érem két külön oldala.

A Peaky Blinders nem véletlenül vált a BBC Two viszonylag jelentéktelen gyöngyszeméből világszenzációvá, és ezért a két sorozat közötti összehasonlítás a SAS erőssége. Az biztos, hogy Knight korábbi munkáinak rajongói nem fognak csalódni, hiszen író a legjobb formáját hozza ebben a rendkívül stílusosan megvalósított és könyörtelenül lebilincselő beszámolóban az SAS megalakulásáról.

-BadSector-