SOROZATKRITIKA – Gary Oldman, Jack Lowden és a szereplők visszatérnek az Apple TV+ kémthriller és fekete komédia sorozatában, mint az MI5 kegyvesztett ügynökei a „Slough House”-ban. Oldman blazírtabb, cinikusabb és szellemesebb, mint valaha, miközben az emberei most sincsenek mindig a helyzet magaslatán (és még enyhén fogalmaztunk – de épp a balfékségük miatt szeretjük őket!), az akció, az érzelmi töltet, az árulások pedig – a második évadhoz híven – pont kétszer olyan erősek, mint az előző évadban.

 

Az Utolsó befutók tavaly novemberben egy új évaddal robbant be ismét az Apple TV+ egyébként is minőségi kínálatába, amely ott folytatja, ahol az első évad abbamaradt, és az egyszerre szívszorító, frappáns és kegyetlen befejezésig meg sem áll az izgalmakban és a fekete humorban. Míg az első évad időnként bizonytalannak tűnt, hogy mi is akar lenni, a második évad emeli a tétet – valamint az akciót és a drámát is.

 

 

Az örökös kispadosok, aki mégis valahogy nagypályások lesznek

 

Gary Oldman, Jack Lowden és társai visszatérnek, mint a kegyvesztett MI5-ügynökök a Slough House-ban, egyfajta lerakóhelyen, ahol a brit hírszerzés olyan tisztjeit helyezik el, akik nem kevés potenciálisan karrierjüket veszélyeztető hibát követtek el. Az előző évadban megismerhettük Oldman Jackson Lambjét, a leendő kémek szedett-vedett csapatának vezetőjét, valamint Lowden River Cartwrightját, aki kémkarrierjét egy kiképzési gyakorlaton való elbaltázásával kezdte.

A Slough House csapatához tartozik még a volt alkoholista Catherine Standish (Saskia Reeves), Louisa Guy (Rosalind Eleazar) és Min Harper (Dustin Demri-Burns), akik között az első évad óta romantikus kapcsolat alakult ki, valamint a technológiai zseni Roddy Ho (Christopher Chung), akik mind nagyobb történetszálat és sokkal több feladatot kapnak ebben az évadban. Aimee-Ffion Edwards csatlakozik a csapathoz Shirley Dander szerepében, aki szintén ért a technikai dolgokhoz, valamint általános vagány, és Kadiff Kirwan Marcusa is kiegészíti a Slough House 2. évadbeli csapatát.

Míg az első évad fő cselekményszála egy fiatal muszlim férfi elrablása körül forgott, a második évad tétje sokkal nagyobb, mind a „Lassú lovak” (a sorozat eredeti, angol címe), mind egész Nagy-Britannia számára. A dolgok kezdetén egy volt MI5-ügynököt, Dickie Bow-t (Phil Davis) holtan találják egy buszon, és Lamb számára már az elején világos, hogy nem egyszerű szívrohamról van szó, ahogy a rendőrség állítja. Az évad ezután mélyre merül az alvó orosz ügynökök, a hidegháborús titkok és egy esetleges terrorista összeesküvés nyomába, amelynek célját spoiler lenne elárulni, de elég súlyos tragédiákat okozhatna…

 

 

Itt egyetlen pillanatra sem csökken a tempó

 

A második évad a hat epizód egyikében sem engedi el a gázt, és folyamatosan találgatni kell, hogy ki mibe keveredett, és ki élhet vagy halhat meg. A Slough House ügynökei talán igazi „losereknek” számítanak (ahogy ezt minden részben hallhatjuk Mick Jagger elképesztően eltalált és fülbe mászó „Strange Game” című főcímdalában is), de már korán kiderül, hogy a munkájuk ugyanolyan veszélyes – talán még veszélyesebb is -, mint a „Park” MI5 csúcsügynökeié. Mire a 3. epizódhoz, az „Ivós játékok”-hoz érünk, már teljesen beleéljük magunkat a Slough House összes ügynökébe, beleértve az újakat, Shirley-t és Marcust is. Így amikor a dolgok éles fordulatot vesznek, az események katasztrofális fordulata valósággal letaglóz.

Louisa és Min és kapcsolatuk hatalmas szerepet játszik a második évadban, amikor a Slough House-on kívüli megbízáson dolgoznak, hogy visszahelyezzék őket a Parkba. Látni, ahogy ők ketten előtérbe lépnek, kifizetődő, és sokkal több mélységet ad a csapatnak. Standish is lehetőséget kap a csillogásra, és egyértelmű, hogy nem kap elég elismerést az ügynöki munkájáért. Az előző évadban úgy tűnt, hogy csak az irodai munkára és arra szorítkozik, hogy mindenkit kordában tartson. A második évadban már a saját erejével van jelen, és a csapat egészének javát szolgálja.

 

 

River most is ezerrel teper, hogy végre bizonyítson

 

River természetesen a másik főszereplő, Oldman Lambje mellett, és továbbra is ő áll a középpontban, végre lehetőséget kap arra, hogy bizonyítson az MI5-nek – és ami talán még fontosabb neki, mint ahogy azt beismerné, Lambnek. River ebben az évadban teljes kém üzemmódba kapcsol, új személyazonosságot vesz fel és beépülve dolgozik. Vajon most is el fogja cseszni, mint az első évadot indító hírhedt kiképzési gyakorlaton? Jó lesz nézni és kideríteni.

River problémája valószínűleg az, hogy túlságosan koncentrál és túlságosan elszánt, hogy bebizonyítsa mindenkinek maga körül, hogy képes megfelelni nagyapja, a legendás MI5-ügynök, David Cartwright (Jonathan Pryce) örökségének – és néha River legnagyobb tulajdonsága, az ambíciója elvakítja őt attól, ami a pont orra előtt van.

 

 

Gary Oldman színészete csúcsán

 

Természetesen Oldman ismét bebizonyítja, hogy miért is ő az egyik legjobb színész a világon, Lamb, a Slough-ház okoskodó, cinikus, örökké blazírt és ellenállhatatlanul szellemes vezetőjének alakításával. Gyakorlatilag még a képernyőn keresztül is érezni lehet a penetráns szagát, amivel folyton kínozza a környezetét. Végül is, ahogy az MI5 második ügyintézője, Diana Taverner (a mindig nagyhatalmú Kristin Scott Thomas) rámutat, van néhány megkérdőjelezhető személyes higiéniai gyakorlata, illetve annak hiánya. De aligha kétséges, hogy érti a dolgát, még akkor is, ha a Slough House-ba száműzték. Oldman a második évadban még több lehetőséget kap arra, hogy zseniálisan megtestesítse Lambet, talán több poénnal, mint az első évadban, még több beszólással, és még inkább bepillantást nyerhetünk abba a legendába, aki egykor volt.

Lamb ezúttal nemezisével, Nikolai Katinskyvel (Rade Serbedzija) is találkozik, egy egykoron szintén legendás KGB ügynökkel és kettejük dinamikája, egymással szembeni játszmái is a sorozat igazi csúcspontjai közé tartoznak. Zseniális mesterkémek, de valahol ők is loserek mindketten…

 

 

Leszámolások, izgalmak, gyilkosságok és sötét humor a köbön

 

A „Lassú lovak” csapatát most még kevésbé kímélik, mint az első részben: lesznek itt kegyetlen leszámolások és gyilkosságok, gyanú felett álló és mégis sokszor életveszélyes alvó, vagy nagyon is aktív orosz ügynökök, és egy félelmetes, kíméletlen orosz bérgyilkos. Ezek miatt és még sok más izgalmas, humoros, stílusos pillanatnak is köszönhetően az Utolsó befutók a tavalyi év egyik legjobb sorozata – a második évaddal konkrétan most már holtversenyben van az idén zárult Better Call Saullal nálam.

Ezúttal az összes csapatbéli karakter lehetőséget kap, hogy csillogjon, garantáltan mindegyiket meg fogod szeretni – a saját hülyeségeikkel együtt – és sosem vagy biztos benne, hogy élve megússzák-e vagy sem. Minden egyes cselekményszál zökkenőmentesen működik együtt, hogy egy olyan lebilincselő, átfogó történeti ívet hozzon létre, amely garantáltan felpörgeti a pulzusodat. Mivel a sorozatot megújították a harmadik és negyedik évadra, izgalmas belegondolni, hogy ez a sorozat idővel egyre jobb és jobb lehet, tekintve, hogy a második évad mennyivel emelte a tétet.

 

 

„It’s a strange, strange game…”

 

Ha egy vérprofi kémthrillert keresel, sok sötét humorral és intrikával, akkor ne keress tovább az Utolsó befutóknál. Egyszerre ellenállhatatlanul szellemes, izgalmas, magával ragadó. A második évad mindent átvett, ami az első évadban jól működött, és exponenciálisan kibővíti azt. Tűkön ülve várom már most a következő évadot!

-BadSector-