SOROZATKRITIKA – Bár lassú tempóval indul, a ‘Szekta szökevénye’ című sorozat kényelmetlenül valósághű képet fest egy szektáról, mely szinte észrevétlenül szippantja be áldozatait. Miranda Otto és Teresa Palmer állnak a középpontban ebben a hátborzongató, mégis kifinomultan végrehajtott dráma thrillerben, mely hűen tükrözi a szektákban való élet és az onnan való elszakadás, megszökés és folyamatos menekülés fájdalmas és megterhelő folyamatát.

 

Nyolc éves korában Sara (Lily LaTorre) a sorozat, A szekta szökevénye első jelenetében találkozik Amy (Julia Savage) nevű lánnyal egy vidéki ausztrál út szélén. Sara egyből felismeri őt, sőt a nevét is megfelelő hangsúllyal mondja ki, hogy új barátnője jól megértse: S-A-R-A. Az epizód végére azonban Sara küzdelmet folytat saját identitásának megtartásáért. Miközben Amyvel beszélget, egy idősebb fiú, akinek hosszú, hullámos peroxidszőke haja van, Sara-t egy jellegtelen fehér furgonba húzza be.

 

 

Megszállott vezető, elborult kinézetű gyerekek

 

Ő és Amy egyfajta „Kárhozottak falujának” kísérteties kölykei, akárcsak az összes többi gyerek a táborban, ahová Sara-t akarata ellenére viszik. De a kinézetük eredete nem egészen földöntúli. Akárcsak az egyenruha, amelyet Sara új otthonának lakói viselnek, a haj is része a Kindred nevű csoport kötelező kinézetének. Hamarosan Sara haja is így fog kinézni, és új neve is lesz hozzá: Asha.

Menekülése azért is eléggé esélytelen, mert a szekta és vezetője is nagyon komolyan veszi magát. Szentek ábrázolásához hasonló ólomüveg előtt állva, aranyló fürtjei csillognak, Adrienne Beaufort (Miranda Otto) egy szenthez hasonlít. Evangéliumát hirdeti a tanítványokkal teli teremben, elítéli az anyagiasságot, és a bűnök lemosására buzdít.

Aztán bemutatja, ami egy nap talán spirituális mozgalmának megkoronázása lesz: a közel egy tucat gyermekből álló családját. Legtöbbjük haját platinaszőkére festették, és durva frufrut és bubifrizurát vágattak belőle – Adrienne saját gyönyörű frizurájának durva tükörképei. „Ők olyan tiszták és romlatlanok, amilyenek csak lehetnek” – mondja Adrienne a tömegnek. „Egy olyan generáció, amelyet a társadalom fojtogató szabályaitól távol neveltek fel. A legtökéletesebb körülmények között nevelkedett.”

 

 

Egy regény és egy valós sztori alapján

 

A 2019-ben megjelent „In the Clearing” című regényből adaptálva, J.P. Pomare tollából, ez a nyolcrészes minisorozat a valós ausztrál szekta, a The Family történetén alapszik. Egy jól finanszírozott szervezet, melyet Anne Hamilton-Byrne, a jógatanárból lett spirituális vezető alapított, és melynek táborát 1987-ben rajtaütés során leplezték le. A szökevények visszaélésekről, agykontrollról és nagy mennyiségű LSD-vel járó beavatási rítusokról számoltak be, mindezt Hamilton-Byrne irányítása alatt, aki azt állította, hogy ő az anyjuk (amit részben Ausztrália akkori laza örökbefogadási törvényei miatt tehetett meg). A szekta szökevénye minden egyes epizódja azzal a mondatával kezdődik, hogy a tényektől ihletett fikciós műről van szó, de a szekta életének a kritikusok által látott három epizódban megjelenő részletei, bármennyire is hátborzongatóak, nem túlozzák el a szekta túlélőinek állításait.

 

 

Két történetszál, két idősík

 

A sorozat két történetszálon fut. Az elsőben Amy feladata, hogy Ashát megismertesse a Kindredek életével, annak ellenére, hogy saját maga egyre jobban kételkedik a hellyel kapcsolatban, és Asha makacsul ellenáll új identitásának elfogadásának – még a csoport vezetőjével, Adrienne-nel (Miranda Otto) folytatott telefonbeszélgetés után is, aki kedvesen „Asha anyjaként” emlegeti magát, és közli vele, hogy már nagyon várta őt.

A második szálban Freya (Teresa Palmer), egy egyedülálló anya neveli a fiát, miközben egyre jobban aggódik az eltűnt gyermekről szóló hírek miatt, valamint egy fehér furgon miatt, amely mintha mindenhová követné őket.

A történet vezetése ügyesen ragadja meg a hátborzongató részleteket és a feszültséget. Az írók képesek voltak egy olyan atmoszférát teremteni, ami egyértelműen visszaadja a szektában élők zavarodottságát és a társadalmi elszigeteltség okozta félelmet. A színészi alakítások hozzáadnak a sorozat realisztikus ábrázolásához, ami a nézőkben erős érzelmeket vált ki.

 

 

Palmer és Otto remekelnek

 

Teresa Palmer és Otto különösen emlékezetesek szerepeikben. Palmer Freya karakterének sérülékenységét és elszántságát a szektából való menekülésre hitelesen és meggyőzően adja át. Otto pedig a szekta karizmatikus, de veszélyes vezetőjeként tűnik fel, aki manipulatív, de mégis meggyőző, és akitől egyszerre borzong az ember, és kíváncsi a motivációira.

A szekta szökevénye nem egy könnyű néznivaló. De a szekták jelenségét olyan részletességgel és valósághűséggel ábrázolja, ami igazán magával ragadó. A sorozatnak sikerül betekintést nyújtania ebbe a szörnyű világba anélkül, hogy explozatív lenne, és képes arra, hogy a nézőket végigvigye a szekta tagjainak érzéseinek és tapasztalatainak hullámvasútján, miközben megtartja a reális és hiteles ábrázolást.

-BadSector-