FILMKRITIKA – Az új „Tini Nindzsa Teknőcök” film a modern kor technológiai kihívásait és a tinik mindennapi gondjait ötvözi. A mai fiatalok számára készült mutáns teknősöknek nemcsak régi ellenfeleikkel, hanem a TikTokon való népszerűségért folyó harccal is meg kell küzdeniük. Az új környezetben a legnagyobb kihívást az jelenti számukra, hogy felnőttként is megőrizzék ifjúságukat és saját identitásukat. A „Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz” film modern megközelítése mellett is mély tisztelettel adózik az eredeti sorozat előtt.

 

 

Visszatekintve szinte hihetetlen, hogy körülbelül féltucat újraindítás és újraértelmezés után egyetlen film, rajzfilm vagy videojáték sem tette fel az alattomosan egyszerű kérdést a Tini Nindzsa Teknőcök franchise kapcsán 2023 előtt: „Mi lenne, ha a Tini Nindzsa Teknőcök valójában tizenévesek lennének?” Nem a túlmenően menő, célcsoportnak tervezett tinédzserekről van szó, hanem a kínos, 21. századi tizenéves fiúkról, akik buta mutatványokat vesznek fel a testvéreikkel a TikTok hírnévért és anime-kkel kapcsolatos infókat zúdítanak ránk egy kis apróság miatt.

 

 

Nine Inch Nails dallamai chiptune stílusban

 

Most itt tartunk. A „Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz” olyan, mintha közvetlenül egy középiskolás rajzfüzettől kapott volna inspirációt. A hangzása egy Twitch közvetítésre emlékeztet – nagyban köszönhetően Trent Reznor és Atticus Ross tudatosan chiptune stílusra formált zenéjének. Ennek fényében nem meglepő, hogy a technősöket a címszerepben viszonylag kevésbé ismert fiatal színészek adják hangjukkal, mintha épp egy Fortnite meccs szünetében vették volna fel a replikáikat.

Ez az ötlet könnyedén lehetett volna a bukás receptje is – azaz egy kaotikus és idegesítő gyerekfilm kialakulásához vezethetett volna. De szerencsére a „Mutáns káosz” mögött megbízható alkotók állnak. A forgatókönyvet Seth Rogen és Evan Goldberg készítette – akik már bizonyították képességüket a közönség szórakoztatásában –, a rendezői székben pedig Jeff Rowe ült, aki már a „Mitchells a gépek ellen” című filmmel is megmutatta, hogy hogyan lehet egyensúlyt teremteni a technológiai kihívások, a családi dráma és a pörgős humor között.

 

 

Mutáns tiniteknőcök New Yorkban…

 

A film elején azonnal a „tini mutáns” tematikára fókuszál, amikor a négy teknőc és patkány nevelőapjuk, Splinter (Jackie Chan által alakítva) életre kelnek. Ennek oka egy tudós, Baxter Stockman (Giancarlo Esposito hangjával) mulasztása, aki elveszít egy DNS-t módosító kapszulát a csatornában. Miután megteremtődnek, Splinter tanítani kezdi őket, de nem a megszokott becsület és fegyelem alapján. Ennek oka az a megrázó esemény, amikor első alkalommal vitte a fiúkat a város felszínére és egy megijedt tömeg nekitámadt.

Splinter számára New York nem csupán egy város, hanem egy kihívásokkal teli hely, ahol az egyetlen módszer a túlélésre, ha a fiúk megtanulnak önvédelemben részt venni. Noha interneten nevelkedtek és a város éjszakai életébe is belekóstoltak – titkos kosárlabda meccsek és a város tetőin töltött esték formájában -, a biztonságuk nem garantált.

Ez a látszólagos biztonság meginog, amikor egy különc tinilánnyal, April O’Neil-lel (Ayo Edebiri által alakítva) és egy mutált robot légy, Superfly (Ice Cube hangjával) társaságában kerülnek kapcsolatba. Mindkét karakter más-más utat kínál számukra a világban való eligazodásra. April keresztül a technősök hőssé válhatnak a város szemében, míg Superfly egy egész mutáns sereget toborozva próbálja saját elképzelését megvalósítani a világról.

 

 

Rajzfilm stílusú akció

 

A Mutáns káosz közepén néhol elveszti a fókuszt a teknősök saját közösségükkel való kapcsolatát illetően, azonban a cselekmény újra visszavezeti a nézőt ehhez a szálahoz. A film azonban kiválóan ábrázolja a teknősök szívszorító vágyát, hogy normális gyerekekké válhassanak, miközben a külvilág fenyegetései – legyen az fizikai veszély, túlzott védelem vagy más – leselkednek rájuk. A film központi témája az a vágy, hogy a fiatalok néha tényleg „veszélyesnek” érezzék magukat, mivel ez segít abban, hogy felnőttként helyes döntéseket hozzanak.

A Mutáns káosz a gyerekek humorával bájol el, miközben nem feledkezik meg arról, hogy hőseink még mindig keresik saját identitásukat. A film hű marad a franchise-hoz, ugyanakkor újító és friss. A vizuális kialakítás emlékeztet az eredeti képregényekre, de a gazdag színpaletta és a fiatalos vidámság elkerüli, hogy a történet túl sötét vagy komor legyen.

Az akciójelenetek inkább a rajzfilmekhez állnak közelebb, nem pedig az előző Tini Nindzsa Teknőcök filmekben látott harcművészeti megközelítésekhez. Ennek ellenére nem tudják elkerülni, hogy egy adott pillanatban Jackie Chan által alakított Splinter karaktere a „Drunken Master” mozdulatait idézze meg. Mindazonáltal a harci jelenetek frissek és energikusak maradnak. Ez különösen az utolsó nagy konfrontációnál érződik, amely egy Cronenberg-i stílusú óriási szörnnyel kapcsolatos. A jelenet félelmetes volna, ha nem lenne ott Ice Cube, aki humorral oldja a feszültséget.

A Mutáns káosz tisztában van azzal, milyen közönségnek készült, és közvetlenül szólítja meg őket anélkül, hogy behízelgő lenne. A Tini Nindzsa Teknőcök franchise korábbi filmadaptációját, a Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból! Című filmet úgy érezhetjük, mintha az azt megelező előző filmjének hibáit ismételné meg, amely próbálta kiszolgálni a közönséget azzal, amiről úgy gondolták, hogy azt szeretnék látni. Ezzel ellentétben a Mutáns káosz, hasonlóan Greta Gerwig Barbie-jához, nem csak mint elismerő tisztelgés működik, hanem a népszerű sorozatok jelenkori gyerekek számára való jelentőségét is felveti.

-BadSector-