SOROZATKRITIKA – Az Apple TV+-on futó –Bűnügyi nyilvántartás egy lenyűgöző és mélyen felkavaró utazás a rendvédelmi szervezetek sötét bugyraiba. A sorozat a bűnügyi igazságszolgáltatás és a személyes előítéletek összefonódását vizsgálja, miközben egy izgalmas londoni rejtélyt bont ki előttünk. Paul Rutman remekműve, melyben a hatalom, a rasszizmus és a belső harcok kerülnek a középpontba, nagyszerű bűnügyi pszichológiai dráma és egyben egy remek krimisorozat.

 

 

A túlzott erőszakhasználattól a rosszul kiválasztott vezetőkig, a bürokrácia és a rosszul kezelt forrásokig terjedő problémák sorával küzdenek a világ rendvédelmi szervezetei. Azonban a rendőrségi munka egyik legnagyobb kihívása maguknak a hivatásosoknak azok a személyes előítéletei, akik jelvényt, gumibotot vagy fegyvert viselnek. Ezek a tudatos vagy tudattalan elfogultságok alapjaiban formálják, hogyan szemlélik a világot. Olyan helyzeteket is előidézhetnek, ahol azok, akik hatalommal rendelkeznek, másokat eldobhatónak és nem emberinek ítélnek meg, ezzel felkorbácsolva azoknak az érzéseit, akiknek biztonságáról gondoskodniuk kellene.

 

 

Egy sötét londoni éjszaka titkai

 

A lenyűgöző és mélyen megrendítő, Paul Rutman által írt és rendezett Apple TV+ sorozat, a Bűnügyi nyilvántartás egy átlagos londoni éjszakán kezdődik. Daniel Hegarty nyomozó főfelügyelőt (Peter Capaldi) látjuk, aki éjszakai mellékállásban sofőrként dolgozik, és egy luxusautót vezet végig a város sötét utcáin. Eközben a város egy másik részén egy névtelenül maradó, rémült fiatal nő kapcsolatba lép a Vészhelyzeti Szolgálatokkal egy sötét telefonfülkéből. Zavarodottan meséli el az operátornak, hogy barátja megpróbálta őt megölni, és hogy ugyanez a férfi évekkel ezelőtt megölte egyik korábbi barátnőjét, de az ügyben egy másik férfit ítéltek el, aki most 24 éves börtönbüntetését tölti. Mielőtt az operátor több információt kaphatna, a hívás váratlanul megszakad.

Másnap, amikor June Lenker nyomozó főhadnagy (Cush Jumbo) megérkezik az irodájába, a feladata az lesz, hogy a rémült nő felvételének átvizsgálása. Bár kezdetben bizonytalan, végül mégis elkezdi átnézni az összes olyan személy ügyét, aki éppen 24 éves börtönbüntetést tölt gyilkosságért. Amikor Errol Mathis (Tom Moutchi) nevére bukkan, June apró nyomokat követve végül Hegarty főfelügyelő irodájába jut, aki több mint egy évtizeddel ezelőtt felelt Errol ügyéért.

Ezután kezdődik egy izgalmas, ugyanakkor kényelmetlen vizsgálódás a modern brit rasszizmus mélységeibe. A sorozat kritikai szemmel vizsgálja a rendőri gyakorlatok káros aspektusait és azokat a hazugságokat, amelyekkel az emberek saját magukat igazolják.

Hegarty, a kelet-londoni rendőrség kiemelkedő alakja, távolságtartó és megközelíthetetlen. Zavartan reagál, amikor June számon kéri egy korábbi ügyét, és mindent megtesz, hogy aláássa és elhallgattassa őt. Mivel June egy fekete bőrű nő egy túlnyomórészt fehér szakmában, Hegarty a befolyását arra használja, hogy elkülönítse őt a főnökétől és munkatársaitól.

 

 

Egy makacs nyomozó küzdelme

 

June azonban nem az a típus, aki könnyen feladja. Hegarty ugyan sugallhatja, hogy ő elfogult vele szemben, mint fehér férfival, de June hamar ráébred, hogy Hegarty múltbeli eseményekkel kapcsolatos hajlandósága valamilyen kellemetlen titkot rejt. Úgy dönt, hogy Hegarty nyomozó főfelügyelő szabályai szerint játszik, és megpróbál közelebb kerülni hozzá, miközben felkeresi Errol ügyvédjét, Sonya Singh-t (Aysha Kala), és anyját, Doris Mathis-t (Cathy Tyson). June eltökélt szándéka, hogy megfejtse, miért ismerte el bűnösségét egy látszólag ártatlan férfi egy brutális és kegyetlen bűntettben, amit korábban tagadott.

Errol ügyének ellentmondásai és a névtelen telefonhívás mögötti rejtély fontos részei ennek a történetnek. Azonban a Bűnügyi nyilvántartás ennél jóval több, mint egy egyszerű bűnügyi rejtély. Amikor June és a nézők azt hiszik, hogy felfedeztek egy új elemet vagy nyomot, a történet hirtelen új irányt vesz, egy teljesen új útvonalra terelődik. További események, köztük egy lövöldözés és egy fiatal fiú letartóztatása kábítószer birtoklása miatt, felfedik Hegarty és June karakterének rejtett oldalait. Míg az idősebb nyomozó fenyegető és hidegnek tűnik, személyes életével kapcsolatos felfedezések egy sokkal árnyaltabb emberi lényt mutatnak. Bonyolult vén róka nyomozóként, Capaldi alakítása lenyűgöző; időnként rendkívül ellenszenves és nyers, máskor figyelmes és gyengéd, így a néző nem igazán tudja, mit gondoljon Hegartyról egészen a sorozat végéig.

Ami Jumbót illeti, June szerepében, ő is remekül alakítja karakterét. Egyik Hegarty cimborája által Meghan Markle-nek nevezve, bátor, merész és félelmet nem ismerő – még akkor is, ha ez veszélybe sodorja magát. A magánélete is érdekes, ahogy megpróbálja kezelni egy fekete fiú nevelésének szépségét és kihívásait Londonban, miközben egy fehér férfival házasodott össze. Az Egyesült Királyság mindig is híres volt a visszafogott, kevésbé nyilvánvaló rasszizmusról, mint ami az amerikai változatát jellemzi. June által tapasztalt rasszista és nőellenes bánásmód olyan nyílt és veszélyes, hogy a néző kénytelen megkérdőjelezni döntését, hogy miért választotta ezt a pályát, miközben együttérzünk vele abban a szenvedélyében, hogy felfedje az igazságot.

 

 

Az igazságszolgáltatás sötét bugyrai

 

Bár a Bűnügyi nyilvántartás mindössze nyolc órás, tele van érdekes, egyedi karakterekkel és izgalmas sztorivonalakkal, amelyek akár túlzottan bonyolultak és összetettek is lehetnének, de Rutman és a társrendezők, Jim Loach és Shaun James Grant soha nem veszítik el a fonalat. Itt az összes bonyolult puzzle-darab összekapcsolódik sokkoló és váratlan módon. June munkahelyi konfliktusainak kezelése az egyik dolog. De, amikor azon fáradozik, hogy összekösse a telefonhívót Errol ügyével, átkerül az intolerancia egyfajta mocsarába, ami beszivárgott a rendőrségbe.

Az Apple TV + sorozat ugyanolyan magával ragadó, mint amennyire felkavaró. A hetedik epizód, A Hatvan-Kettesek címmel, Errol hosszú ideje tartó barátnőjének meggyilkolása előtti és azt követő hetek eseményeit tárja elénk. Ez a rész különösen megterhelő a néző számára, mivel bemutatja, hogyan kezelte Hegarty és csapata az ügyet, és hogy milyen könnyedén sodródnak félre az emberek, mint kellemetlen akadályok, amikor nem illeszkednek bele abba a narratívába, amit mások rájuk szabtak.

 

 

Az emberi psziché labirintusa

 

A Bűnügyi nyilvántartás izgalmas betekintést nyújt az előítéleteink világába, az emberi hatalom és ranglétrák iránti megszállottságunkba, valamint abba, hogy milyen messzire vagyunk hajlandóak elmenni annak érdekében, hogy ragaszkodjunk azokhoz a narratívákhoz, amelyeket másokról és a környező világról alkottunk. A sorozat végén Hegarty elgondolkodva megjegyzi: „Ki tudja, mire vagyunk képesek egy adott napon?” Végül is, mindannyiunknak vannak titkai; valamit mindannyian rejtegetünk.

-Herpai Gergely (BadSector)-