FILMKRITIKA – A Navalnij című HBO Maxon megtekinthető dokumentumfilm Daniel Roher rendezésében Alekszej Navalnij, az orosz ellenzék 2024 február 16-án meghalt, kiemelkedő alakjának élettörténetét és küzdelmeit dolgozza fel, kiemelve azokat a kihívásokat és veszélyeket, amelyekkel szembenézett. A film egyik meghatározó pillanatában Roher megkérdezi Navalnijt arról, mit mondana az orosz népnek, ha megölnék, ami egy éles előrevetítése volt a későbbi eseményeknek, tekintve, hogy Navalnij élete valóban komoly veszélyben volt, amikor visszatért Oroszországba. Navalnij reakciója a kérdésre – amelyben kifejezte aggodalmát, hogy a film a haláláról szólhat – még személyesebbé teszi a történetet, különösen a tragikus kimenetel tükrében.

 

 

A mérgezési kísérlet túlélése után Navalnij és csapata igyekezett kideríteni, ki áll a merénylet mögött, ami a dokumentumfilmben egy izgalmas, kémfilmeket idéző nyomozássá alakul. Ez a rész nemcsak hogy feszültséggel teli, de betekintést enged Navalnij és csapata eltökéltségébe és bátorságába is, ahogy szembenéznek ellenfeleikkel.

A film ezen szegmensei olyan narratívát alkotnak, amely messze túlmutat egy egyszerű politikai dokumentumfilmen, és inkább egy emberi küzdelem történetét meséli el, amely bárkit megérint, aki látta. A dokumentumfilm így nem csak Navalnij küzdelmeinek krónikája, hanem egy univerzális történet arról, hogy milyen árat kell fizetni az igazságért és a szabadságért egy olyan rendszerben, ahol az ellenzéki hangokat nem tűrik.

Ezek a jelenetek még fontosabbá válnak, amikor szem előtt tartjuk Navalnij tragikus sorsát, aki az igazság keresése közben az életével fizetett. A film, ezzel a mély emberi dimenzióval, nem csak egy politikai dokumentumfilm, hanem egy emlékmű is, amely Navalnij bátorságát és elszántságát hivatott megörökíteni.

 

 

A gyilkosok nyomában

 

Navalnij kijelentette, hogy inkább egy izgalmas thrillerben látná viszont az életét, nem pedig egy gyászfilm keretein belül, amit Roher próbált róla készíteni. A dokumentumfilm ezután egy olyan fordulatos, szinte hihetetlen kalandokkal teli utazásra visz minket, amely során Navalnij és csapata megpróbálja kideríteni, ki állt a merénylet mögött. A film az abszurditás határát súroló eseményeket tár elénk, amelyek valósághűsége gyakran megkérdőjeleződik. Végül egy olyan film kerekedik ki belőle, amely lebilincselő ritmussal és folyamatos feszültséggel tartja a nézőt.

A dokumentumfilm elsősorban azok számára készült, akik még csak most ismerkednek Navalnij történetével, és inkább általános bevezetést nyújt, mintsem mélyreható elemzést. A film bemutatja, hogy Navalnij milyen fenyegetést jelentett Putyinra nézve, annyira, hogy az orosz elnök még a nevét sem volt hajlandó kimondani. A dokumentumfilm fellebbenti a fátylat a Navalnij által és az Őszinteség Elleni Alapítvány, valamint a Bellingcat és a CNN által nyilvánosságra hozott információkról.

A film ugyanakkor bemutatja Navalnij elkötelezettségét Oroszország korrupciójának leleplezése mellett, valamint korábbi kapcsolatait a jobboldallal és a nacionalistákkal. Az őt ért támadások ellenére bemutatja Navalnij online aktivitását és személyes báját is, például ahogy TikTok videókat készít, vagy éppen videojátékokkal szórakoztatja magát.

A film ezáltal nem csak egy politikai dokumentumfilmként funkcionál, hanem emberközelbe hozza Navalnijt, megmutatva őt mint egy bonyolult, sokrétű személyiséget, akinek élete és küzdelmei messze túlmutatnak a politikai színtéren való aktivitásán.

 

 

Amikor az orvosok is a gyilkos hatalom szolgálatában állnak…

 

A történet így folytatódik: Navalnij a mérgezés utáni időszakot és annak következményeit is dokumentálja, kiemelten Julija, felesége erőfeszítéseit, aki azon dolgozott, hogy férjét Németországban kórházba szállíthassák, ahol biztonságos és átfogó ellátásban részesülhetett volna. Ebben az időszakban nem kellett attól tartaniuk, hogy az orvosok elhallgatnak információkat, manipulálják a tényeket vagy további kárt okoznak Navalnijnak. A film igazán akkor lendül bele a cselekménybe, amikor Navalnij, már javulóban lévő állapotban, együttműködik a Bellingcat nyomozócsoporttal, hogy kiderítse az őt életveszélybe sodró támadás hátterét.

A film csúcspontját a nyomozás jelenti, amikor Navalnij és csapata már tudja, hogy megmérgezték őt, és a nyomok az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) négy tagjára vezetnek. Ekkor Navalnij maga kezd telefonon érdeklődni az érintetteknél. Az első két hívás során még a saját nevét használja, de mindkét alkalommal gyorsan leteszik a telefont. A harmadik személy szintén nem válaszol, amikor Navalnij egy másik személyiséget alakítva próbál információhoz jutni. Végül a negyedik, otthonában COVID-19 miatt karanténban lévő személy, talán a betegség vagy a zavaros állapot miatt, részleteket kezd el árulni arról, miért maradt Navalnij életben. Bár az eseményekről olvashatunk és nézhetünk videókat, a helyszínen tartózkodók reakcióinak láttán az egész jelenet egy másik dimenziót nyer.

 

 

Ő is egy ember volt

 

Ez a rész tökéletesen mutatja be Navalnij emberi oldalát is, amely a nehéz és feszült pillanatok közepette is képes a könnyedségre és a hétköznapi élet apró örömeinek megtapasztalására. Akár egy TikTok videó ütemének megtalálásáról, akár egy Call of Duty videojátékkal való kikapcsolódásról, vagy egy kedvenc műsorának, a Rick and Morty nézéséről van szó, ezek a jelenetek emlékeztetnek minket arra, hogy Navalnij bár egy rendkívüli küzdelmekkel teli életet élt, mégis maradt benne hely az egyszerű emberi örömöknek is. Ez a sokszínűség teszi őt igazán megfoghatóvá és emberségesé válik általa, megmutatva, hogy a politikai küzdelmek mellett ő is csak egy ember, aki hasonlóan érzi és él át dolgokat, mint bárki más.

-Herpai Gergely (BadSector)-