FILMKRITIKA – A történet ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt: D’Artagnan, a fiatal és vakmerő kardforgató, szíve hölgyét, Constance-t rabul ejtik, pont amikor a lány rájön azoknak a gazembereknek az arcára, akik a király ellen merényletet terveztek. És itt van Milady de Winter is, Eva Green alakításában, aki egy magas sziklaszirtről való visszaesése után, minden logika ellenére, nem a végzetét, hanem a visszatérését ünnepli. A második felvonás, bár nem olyan hektikus, mint az első, mégis lebilincselő szórakozást ígér.

 

 

Alexandre Dumas műve egy olyan kalandregény, ami nem ismer lehetetlent. A második rész, A három testőr: Milady, egy fordulatos és izgalmas folytatás, ami méltóan öltözteti történeti pompába a klasszikus alapművet. Az előzőhöz hasonlóan, a második film is Franciaországban debütált, és bár ott nem érte el az első rész nézettségi rekordjait, mégis méltán tarthat számot a közönség figyelmére.

 

 

Forrongó vallásos feszültségek kellős közepében egy vagány ifjú kardforgató

 

Az események 1627-be repítek minket, egy olyan korba, ahol a katolikusok és a protestánsok közötti ellentét enyhén szólva is feszült volt. Dumas regényében ez a gyakran vérengzésekbe torkolló vallások közötti feszültség mindig is központi szerepet kapott, csak a régebbi filmes adaptációk nem nagyon foglalkoztak vele – itt viszont hála az alkotóknak, most igazán fókuszban van. Athos, Porthos és Aramis oldalán D’Artagnan éles eszű és ügyes kardforgatóként tűnik fel, akik királyuk szolgálatában kardot rántanak, és nem tétlenkednek. Ezúttal azonban a történet nagyobb hangsúlyt fektet D’Artagnan Constance utáni kutatására, mint a fegyvertársak közötti baráti kalamajkára.

Louis XIII királyt alakító Louis Garrel különleges előadásmódja az első rész egyik gyöngyszeme volt. Ő visszatér, bár jó lenne többet hallani tőle. Talán a harmadik részben ez meg is valósulhat, hiszen a második rész nyitott befejezése erre utal – bár e Franciaországban csúcsnak számító színészgárda újraegyesítése nem kis kihívást jelent.

 

 

Eva Green ismét brillírozik

 

De kétségtelenül Eva Green ragadja meg a figyelmet, aki Milady karakterében egyszerre varázsol elbűvölő és szexi gonoszságot a vászonra, ugyanakkor a jellemábrázolás terén is hozza azt, amit ettől a remek, félig francia (Eva Green Marlene Jobert, hetvenes és nyolcvanas évekbeli francia színésznő lány) és félig angol színésznőtől megszokhattunk. Milady, aki úgy tűnik, a Richelieu bíborosnak kémkedik, kifinomult, érzéki ármánykodással, ravaszsággal és kegyetlenséggel tölti meg a vásznat.

Az ő és Athos közötti rendezetlen ügyek egy látványosan megrendezett párbajban csúcsosodnak ki egy égő kastélyban. Milady minden alkalommal, amikor úgy tűnik, sorsa megpecsételődik, kijátssza a francia férfitársadalmat. Angliában Buckingham hercege egy ravasz csellel esik áldozatul, ami szívszorító fordulatot hoz a történetbe.

A történetet számos alkalommal vitték már képernyőre, a némafilm korszakától kezdve a tévéfilmeken át, több nyelven, leginkább franciául vagy angolul. (És ne feledkezzünk meg a 2009-es Barbie és a három muskétás-ról sem, ahol Barbie macskája muskétássá válik. Vagy inkább de: próbáljuk azt a szörnyűséget elfelejteni…)

Ahogy az első részben, itt is láthatjuk, hogy Franciaország mennyi pompás helyszínnel büszkélkedhet, amelyek kiválóan mutatnak a kosztümös filmekben – szinte minden jelenetet helyszínen forgattak – és a francia technikai bravúrról is tanúbizonyságot tesz a két filmre fordított összesen 72 millió eurós költségvetés.

 

 

Nagy „dumás” volt ez a Dumas, várjuk a további modern adaptációkat is!

 

Egy francia kritikus „Dumaxploitation”-nek nevezte ezt a mostani trendet, amelynek keretében Dumas A Monte Cristo grófja című művét is leforgatták, Pierre Niney főszereplésével, ami jövőre kerül a francia mozikba, reméljük, hozzánk is eljut majd.

Két sajnálatos pont van csak a filmben, az egyik az, hogy ebben a részben egy hangyányit kevesebb az akció és a kardpárbaj és a király elleni merénylethez hasonlóan elképesztően drámai és bravúros jelenetet sem nagyon láthatunk. Persze, azért az akció ebben az epizódból sem hiányzik, és ezeket Bourboulon rendező valósághű megközelítésével igazi izgalmat és látványosságot nyújt a kardvívás terén.  A másik kisebb „málőr” pedig az, hogy az okosan megválogatott főszereplő trió (Vincent Cassel, Romain Duris és Pio Marmaï) ismét csak mellékszálakon kap szerepet, bár Cassel Athos karaktere komoly személyes történetet kap a fő cselekményben.Majdnem olyan izgalmas, mint azok a pompás kalapok.

Ezek azonban csak apró „nűanszok” és ha hozzánk hasonlóan az első rész, a D’Artagnan rajongója voltál, Milady sem fog csalódást okozni. Ha pedig még nem láttad D’Artagnant, készülj fel egy múlt év egyik legjobb filmélményére és utána irány a mozi a második részhez!

-Herpai Gergely (BadSector)-