SOROZATKRITIKA – Guy Ritchie, aki pályafutása során volt már mélyponton, de mindig képes volt újra a csúcsra törni, most egy újabb remekművel jelentkezik, ezúttal a televíziózás terén. Az „Úriemberek” című, Netflixre készült sorozata már a bemutató előtt nagy várakozást keltett a rajongók és kritikusok körében, hiszen a trailer visszahozta a klasszikus Ritchie-filmek hangulatát és stílusát. A rendező ikonikus stílusa remekül illeszkedik a kis képernyőre általa készített, akciódús drámában.

 

Amikor Guy Ritchie neve felmerül, mindenki tudja, mire számíthat: lebilincselő brit krimikre, amelyek évről évre gazdagítják filmográfiai repertoárját. Akár a Blöff, az Az U.N.C.L.E. emberei, vagy a Fortuna hadművelet kerül szóba, filmjei minőségben erősen változatosak lehetnek, de egy közös vonást mindig magukban hordoznak: Ritchie egyedi stílusát. Ez a stílus garantálja a laza párbeszédeket, a többszörös rablásokat, az elegáns, ám kissé excentrikus gengsztereket és a szellemes vizuális megoldásokat. Mindez meghatározza a Netflixen debütáló sorozatát, az Úriembereket, amely március 7-én mutatkozik be a nagyközönség előtt.

 

 

Spin-off, de nem kell az eredetit ismerni hozzá

 

Igen, a sorozat a 2019-es, Matthew McConaughey főszereplésével készült film spinoffja, de nem szükséges az eredetit látni ahhoz, hogy élvezni tudjuk Ritchie univerzumának továbbgondolását. A sorozat önmagában is megállja a helyét, köszönhetően a karizmatikus főszereplőknek, a színes ellenségseregnek, a váratlanul meghitt családi viszonyoknak, a pörgős tempónak és az akciójelenetek dömpingjének. Ez a kombináció egy ellenállhatatlanul szórakoztató műsort eredményez, amelyhez csupán az kell, hogy ne vegyük túlságosan komolyan vagy szigorúan logikusan.

A Netflix produkciója bár nem büszkélkedhet az eredeti film sztárparádéjával (McConaughey, Charlie Hunnam, Jeremy Strong, Colin Farrell, Michelle Dockery, Hugh Grant stb.), ez cseppet sem ront a sorozat minőségén. Theo James, az Emmy-díjas A fehér lótusz sztárja, kiválóan viszi a hátán a történetet. Ami kezdetben tartózkodó szereplésnek tűnhet, az hamar egy szeretnivaló, magabiztos, vonzó karakterré alakul át, pont, ahogy a forgatókönyv kívánja. James egy katonából lett herceget, Eddie Halsteadet formál meg, aki apja halála után örökli a címet és a birtokot, csak hogy ráébredjen: az ingatlanon egy hatalmas kannabisz birodalom működik Bobby Glass (Ray Winstone) irányítása alatt. Eddie apja évi ötmillió dolláros csendpénzt kapott a titokért cserébe. Eddie azonban nem hajlandó ebbe belemenni.

 

 

„Muszájból” lesz arisztokrata bűnöző

 

Az arisztokrata nem akar drogbáróvá válni, ehelyett teljesen ki akar szállni az üzletből, hogy megóvja anyját és két testvérét. Azonban a bűnözés útjára lépés nélkül nem tudja ezt megvalósítani, hiszen szembe kell néznie váratlan ellenségekkel, bosszút állni, rablásokat végrehajtani, és piszkos pénzzel foglalkozni. Végül Eddie megtanul élni ebben a hírhedt világban Bobby rendkívül okos lányának, Susienak (Kaya Scodelario) a segítségével, aki minden jelenetében stílusos öltözékben tűnik fel. A két főszereplő közötti kémia komótosan, sőt, olykor már szinte fájdalmasan lassan épül fel, sok-sok beszélgetéssel, vitákkal, a lojalitás próbájával, árulásokkal és időnkénti flörtölésekkel – mindez a kezdődő románcokra jellemző elemekkel átitatva. Bár Eddie és Susie különféle „szakmai utakat járnak”, hasonló kihívásokkal szembesülnek, mint saját személyes értékük bizonyítása és ügyetlen testvéreik védelme. Eddie esetében az idősebbik testvér, Freddie (Daniel Ings) lett volna a herceg, de Freddie inkább a kokain fogyasztásában, buta viselkedésben és problémák okozásában jeleskedik, bár folyamatosan próbálja menteni a helyzetet. Mindezek ellenére Az Úriemberek elegendő időt szán a karakterek fejlődésére és a nem mindennapi családi kapcsolatok ábrázolására. Ezek a szempontok a sorozat végére olyan fontossá válnak, mint az akció és a cselekmény fordulatai.

 

 

Mintha ismét Gus Fringet látnánk a Breaking Badből

 

Ne feledjük azt sem, ez egy Guy Ritchie mű, tehát számíthatunk a különféle, humoros nevű bűnözőkre – Thicc Rick, Chucky, Gospel John, Toni Blair –, akik különböző okokból keresztezik Eddie útját. Különösen emlékezetes Guz Khan alakítása Chuckyként – nem csak azért, mert Khan az író kedvenc hindi nyelvű szitkait használja. A legemlékezetesebb karakter mégis Stanley Johnston, akit a Breaking Badban sztárrá vált, lenyűgöző Giancarlo Esposito formál meg és egy hasonló karakter, mint a Breaking Bad ikonikus drogkereskedője, Gus Fring. A színész ugyan ritkán tűnik fel, de minden egyes megjelenésekor magával ragadóan formálja meg a gonosz szerepét, olyan hatással, mintha ő maga is élvezné a karakter által teremtett káoszt és intrikát.. És bár ő nem a történet gonosztevője, Joely Richardson is kitűnően hozza Eddie anyját, Lady Sabrina Halsteadet.

Az „Úriemberek” minden kétséget kizáróan szórakoztató mű, amelynek élvezetéhez azonban kicsit háttérbe kell szorítani a logikát. Eddie gyorsan beilleszkedik az alvilági életbe, ami meglepő lehet, tekintve, hogy csak egy ügyes katona. Egyes fordulatok talán túlságosan is simának vagy éppen abszurdnak tűnnek. Viszont pont ez adja a sorozat varázsát: nem szükséges minden történetnek mély vagy összetettnek lennie ahhoz, hogy magával ragadja a közönséget. Elég, ha egyszerűen csak szórakoztat, és ebben az „Úriemberek” kiválóan sikerrel jár.

-Herpai Gergely (BadSector)-