FILMELŐZETES – Jamie Lee Curtis ismét egyik leghíresebb szerepében, Laurie Strode megformálójaként látható, aki utoljára csap össze a maszkos Michael Myersszel. Negyven évvel vagyunk a tragikus Halloween-éjszaka után, amikor Laurie kis híján Myers ámokfutásának áldozatává vált.
Malek Akkad családjának cége, a Trancas International Films a kezdetektől a Halloween-filmek gyártója, ezért nagy örömmel vállalkozott arra, hogy friss megközelítéssel térjen vissza a klasszikus történethez, és hasonló gondolkodású partnerre talált Jason Blum producer személyében. Akkadot régóta lenyűgözte, ahogyan Blum a bénító rémületet magas minőséggel ötvözi, ezért lelkesen fogott munkához a producerrel, aki régi rajongója édesapja életművének… és képes arra, hogy új életet leheljen a klasszikus franchise-ba.
„Az első film akkoriban készült, amikor édesapám, Moustapha Akkad és egy Irwin Yablans nevű úriember forgalmazó céget alapítottak Compass International Company néven – emlékszik vissza Malek Akkad. – Olyan projekteket kerestek, amelyeket finanszírozhatnának és forgalmazhatnának. Nagy rajongói voltak John Carpenter korai filmjének, A 13-as rendőrörs ostroma című thrillernek. Találkoztak a rendezővel, akinek egy volt egy The Babysitter Murders (Bébicsősz-gyilkosságok) című low-budget filmötlete. Apámék vállalták a kockázatot, a többi már történelem.”
200 ezer dollárból készült
„A forgalmazó azt kérte, hogy csináljam meg 200 ezer dollárból – emlékszik vissza Carpenter. – Mondtam, OK, de akkor enyém a kreatív kontroll és az én nevem legyen a stáblista elején.”
A rendező Debra Hill-lel írta a forgatókönyvet, és sejteni véli, a közönség miért retteg negyven éve a maszkos gyilkostól. „A maszkot és benzinkutas-kezeslábast viselő Michael Myers az emberi és a természetfeletti princípium határmezsgyéjén tartózkodik. Ő a megtestesült gonoszság. Kegyetlen, és a jóisten sem tud tőle megmenteni. Egyetlen célja van: hogy mindenkit megöljön. Legyőzhetetlen, mint a természet ereje. Amikor közeledik, csak egy megoldás van: ki kell térni az útjából.”
Blum az első Halloween nagy rajongójaként meg van győződve arról, hogy ez a legtökéletesebb horrorfilm, és nem vágott volna bele a projektbe, ha az a rendező, aki egész karrierje számára ihletforrásul szolgált, nem vesz részt a munkában. „John Carpenter áldása kellett ahhoz, hogy cégem, a Blumhouse részt vegyen a projektben – mondja a producer. – Szóval ő volt az első, akitől megkérdeztem, hajlandó-e beszállni. Természetesen igen volt a felelet.”
Blum megígérte Carpenternek – akit a horror LeBron James-ének nevez –, hogy csak azzal a rendezővel fognak együtt dolgozni, akire ő is rábólint, és a forgatókönyvet is jóvá kellett hagynia. Blum választottja, David Gordon Green nem csupán a rendezést vállalta el, de régi szerzőtársait is bevonta a forgatókönyv megírásába.
„A Blumhouse-nál szent meggyőződésünk, hogy nincs szükség nagy horrorrendezőre ahhoz, hogy jó horrorfilmet csináljunk – mondja a producer. – Jó filmrendező kell. Davidet nagyra tartom első filmje, a George Washington óta, és már többször próbáltam őt bevonni egyik-másik projektünkbe. A Halloweennel ez végre sikerült. David tökéletesen illik a filozófiánkhoz: ha jó filmrendező vagy, segítünk neked jó horrorfilmet csinálni.”
Bill Block, aki olyan változatos műfajú filmek producere volt, mint a District 9, az Elysium – Zárt világ vagy a Rossz anyák (Bad Moms), Greent szintén ideális választásnak tartja. „Kevés rendező képes olyan könnyedén átlépni egyik műfajból a másikba, mint David. Sokrétű munkássága hatalmas szakmai tudással vértezte fel, és ennek is köszönhető, hogy a mostani filmmel magasabb szintre tudott emelkedni.”
A producer szerint a közönség régóta várt Lauire Strode és Michael Myers végső összecsapására, és a tapasztalt Green mesteri módon tálalja nekik a dermesztő finálét.
A forgatókönyvírók
A forgatókönyv szerzői, Jeff Fradley, Danny McBride és David Gordon Green azóta jó barátok és alkotótársak, amióta együtt koptatták az Észak-Karolinai Egyetem Művészeti iskolájának padjait. Halloween-történetük kiindulópontja meghökkentően egyszerű, ám eredeti volt: mi lett volna, ha Michael Myerst elfogják az első film végén? Mi lenne, ha Laurie és Michael nem is testvérek, hanem csak két idegen, akiknek találkozása gyökeresen megváltoztatja mindkettejük életét? Hogyan alakulna emiatt a hetvenes évek végén kezdődött történet, és miként változna meg a hősnő és a rém további sorsa?
Mint oly sokan, akiknek a Halloween volt a kapudrog a horrorműfaj felfedezendő tájai felé, Fradley is élénk emlékeket ápol arról az éjszakáról, amikor a kimondhatatlan gonosszal találkozott: „Tisztára frászt kaptam Michael Myerstől. Nem értettem, kicsoda ez a maszkos figura, és azóta is kiráz tőle a hideg.” A film olyan mély nyomot hagyott az író-producerben, hogy egész pályafutása során érezteti hatását: „Kissrácként teljesen megbabonázott, és ez késztetett arra, hogy videókamerával rohangáljak mindenfelé és elkészítsem a magam Halloween-változatát.”
McBride elárulja, barátaival eszükbe sem jutott, hogy a Halloween remake-jét készítsék el, inkább olyan történetre gondoltak, amely eddig fel nem térképezett irányba indul el. „Arra gondoltunk, hogy Laurie Strode figurája még mindig érdekes lehet, tehát keressünk új idővonalat, amely az első filmhez kapcsolódik, és jelöljünk ki új utat számára. Tudtuk, hogy ha letérünk az eddigi főcsapásról, valami újat tudunk mutatni, ezért nem azon a kitaposott ösvényen kell bandukolnunk, ahol a korábbi folytatások alkotói.”
Amikor belefogtak az írásba, Carpenter még nem adta áldását a projektre, és abban sem lehettek biztosak, hogy Jamie Lee Curtis elvállalja a főszerepet. „Igyekeztünk olyan karaktert írni, amiről feltételeztük, hogy színésznőként érdekes lehet számára – magyarázza McBride. – Úgy gondoltam, klassz lesz, ha újra eljátszhatja a karaktert, hiszen nagyon méltánytalan volt, hogy Laurie-t megölték a 2002-es Halloween: Feltámadásban. Úgy láttuk, most meg nem történtté tehetjük az egészet.”
Amikor kész lett a forgatókönyv, a három jó barát gyöngyöző homlokkal megmutatta a mesternek, aki ugyan kreatív tanácsadó volt a Halloween-filmeknél, de egyetlen produkciót sem rendezett a sorozatban. „Ijesztő volt, hogy elmentünk az egyik legnagyobb példaképünkhöz, és azt mondtuk neki: ’te alkottad meg Michael Myerst és Laurie Strode-ot, és most van pofánk ideállítani a saját ötleteinkkel. Tessék, így folytattuk a történetet ott, ahol te abbahagytad’. Nagyon fogékonynak bizonyult az ötleteinkre, ez sokkal több volt, mint amit reméltünk.”
„A találkozó remekül sikerül, Johnnak volt jó néhány ötlete és persze pár dolog nem tetszett neki. Ezeket alaposan megbeszéltük. Aztán elszabadult a pokol: megszólalt John telefonja, mégpedig a Halloween fő témáját játszotta. Mindannyian üdvrivalgásban törtünk ki, és ez jó átvezetés volt a következő témához: rá akartuk venni, hogy komponálja meg az új film zenéjét.”
Fradley számára nagy élmény volt, amikor Carpenter megérkezett a forgatás színhelyére pont egy jelenet felvétele közepén. Ez komoly déjá vu élményt jelentett a veterán rendezőnek meg Jamie Lee Curtisnek is. „Éppen azt vettük fel, hogy Jamie kirohan a házból, és beleütközik Michael Myersbe – meséli Fradley. – Jamie később elmesélte, pont olyan érzés fogta el, mint 40 évvel azelőtt, teljesen Carpenter forgatásán találta magát. Az eredeti filmben is volt egy hasonló jelenet, és megrohanták a régi emlékek.”
Jamie Lee Curtis visszatér
Laurie Strode, a védelmező alakja végigkísérte Jamie Lee Curtis életének több mint kétharmadát. A hetvenes évek végén a Curtis által megformált hősnő olyan tette hajtott végre, amely a megmentendő hölgyek szintjére degradált filmes nőalakokra nemigen volt jellemző a horrorfilmekben.
Túlélte a borzalmakat.
Csupán egy vállfa, egy kötőtű és az élni akarás alkotta a fegyvertárát, s ezekkel szállt szembe a kimondhatatlan gonosszal, amely betört nyugodt kis világába és megölte a barátait. Curtis hősnője nem akart áldozat lenni, és ezzel örökre megváltoztatta a filmes játékszabályokat. A nők vissza tudnak vágni, és igenis vágjanak vissza, mert nincs olyan férfi vagy mumus, aki megállíthatná őket, amikor az életükért harcolnak.
A színésznő három további filmben is alakította a híres karaktert az 1978-as eredeti óta, ám Curtis majdnem 16 évvel ezelőtt úgy érezte, búcsút kell mondania Laurie-nak. Mindez azonban megváltozott, miután találkozott Greennel.
Curtis rengeteg dolgot megtanult negyvenéves szórakoztatóipari pályafutása során, a legfőképpen azt, hogy pontosan tisztában van azzal, miféle előadóművészként tekinthet magára. „Majdnem hatvan vagyok, és 19 éves korom óta űzöm ezt az ipart – mondja a színésznő. – Ez a tapasztalat működtet, és ez az oka, hogy azt várják el tőlem a filmesek, amit. Nyilván soha nem fogok Erzsébet királynőt játszani. A tehetségem az alkatom naivitásából fakad, erre már réges-régen rájöttem.”
„Van egy kitűnő regény, a Special Topics in Calamity Physics (kb. A kataszrófafizika különleges esetei) Marisha Pressl tollából, amit nagyon szeretek – folytatja a színésznő. – A hősnő arról beszél, szerintünk mi az élet, aztán azt mondja, eddig mindent rosszul gondoltunk róla. Így vélekedik: ‘Az élet néhány sorsfordító pillanaton múlik, amikre nem vagyunk felkészülve. Attól kezdve az ekkor hozott döntés határozza meg, mi történik a továbbiakban, de nem fogjuk tudni, milyen döntést hozunk, amíg ez a pillanat be nem következik.’ Ilyen az élet, ilyen a házasság, ilyen a gyereknevelés és így néz ki egy rendes horrorfilm is.”
Curtis régóta szívében hordozza Laurie-t és tudja, miért kötődik annyira a közönség ahhoz a végzetes éjszakához. „Laurie Strode okos gimnazista lány volt, valószínűleg egyetemre készült, nézegette a felsőoktatási intézmények listáját, hogy hová felvételizhetne, és akkor felbukkant Michael Myers. Az élete néhány pillanaton múlt, amire nem volt felkészülve, az élete hátralevő részét pedig az a film foglalja össze, amit most készítettünk. Negyven évvel később ez a nő tudja, hogy Michael Myers visszatér, neki és családjának pedig fel kell készülnie erre… de senki nem hallgat rá.”
Még egy Halloween???
Amikor felhívták Curtist, hogy készülhetne még egy Halloween-film, a színésznő érthető óvatossággal fogadta az n+1-edik projekt ötletét. Ám bátraké a szerencse. „David roppant lelkes és pozitív volt. Amikor elkezdte volna kibontani a sztorit, félbeszakítottam: ‘Kérlek, ne fáradj. Küldd el a forgatókönyvet, és a nyitójelent alapján megmondom, mit szólok hozzá’.”
A forgatókönyv elolvasása után Curtis pontosan értette, mit akarnak a szerzők. „Tökéletes hommage volt, ugyanakkor meg is újította a sztorit. Úgy ítéltem meg, hogy klassz dolgot műveltek. Ilyen egyszerű volt az egész. Ez a film megáll a saját lábán, miközben ezer szállal kapcsolódik a múlthoz, átívelve negyven évet.”
Curtisnek tetszett a forgatókönyvírók ötlete, hogy Laurie az egész életét azzal tölti, hogy Michael Myers visszatérésére készül. „Laurie naponta elhajt az elmegyógyintézet mellett, felhívja a rendőröket, akik fegyveres őrt rendeltek ki az épülethez, és megkérdezi, minden rendben van-e – mondja a színésznő. – Egyetlen cél hajtja, miközben minden más szétesett az életében. A gyerekét elvették tőle, nincsenek már barátai, nem talál örömet az életben, csak az a tudat élteti, hogy Michael Myersnek az elmegyógyintézetben kell maradnia, vagy szállítsák át egy szigorított börtönbe.”
Azt is nagyra értékelte a színésznő, hogy az új Halloweennek köszönhetően találkozhat az eredeti filmben megismert barátaival, és az egész forgatás megint kevesebb mint egy hónapig fog tartani. „Jelentősek a hasonlóságok. John Carpenter, Tommy Wallace látványtervező és Nick Castle /a szakmáját tekintve forgatókönyvíró-rendező játssza az álarcos rémet az eredeti filmben és néhány perc erejéig szerepel a mostani produkcióban is – a ford./ a Halloween nagy trimuvirátusa. Annak idején együtt mentek filmfőiskolára, együtt alapítottak zenekart Coup de Villes néven, és együtt készítettek filmet Debra Hill-lel, akinek Laurie a fizikai megtestesülése. Nem volt semmi görcs, csak tiszta gerillafilmezés: húsz nap, 200 ezer dollár, és bumm.”
-PS4Pro- (Folytajuk)
