FILMKRITIKA – A francia „polar” és amerikai nyomozós, pszicho-thriller legjobb vonásait ötvözi Ujj Mészáros Károly filmje, amelyben az állandó poszttraumás stressz szindrómában szenvedő profi női felügyelő és egy vidékről feljött, ambiciózus, fiatal zsaru kutatnak egy rejtélyes gyilkosságsorozat után az alternatív, ám mégis nagyon ismerős, politikai korrupciótól bűzlő Budapesten.

 

Az örök looser, a legváratlanabb pillanatokban cselekvésképtelen, belső démonjaival küzdő detektív, vagy magánember, aki szinte (vagy sokszor ténylegesen) reménytelen küzdelmet folytat egy korrupt rendszer, egy maffia, vagy maffiakormány ellen: ez az amerikai vagy európai film noir ismerős motívuma.

Az örök vesztes alakja

Az ilyen hős a legtöbbször bukásra van ítélve, győzelme legtöbbször csak erkölcsi győzelem, vagy az sem, története azt hivatott ábrázolni, hogy a rendszer hogyan őröli fel kíméletlenül az ellenállókat. Az irodalomban talán legjobban a francia „Série Noire” regénykiadványok dolgozták fel ezeket a sokszor depressziós, sötét, reménytelen, vagy időnként groteszk történeteket – innen is ered a film noir (a „noire” a szó nőnemű alakja) kifejezés.

A műfaj természetesen a filmművészetben elterjedt – a nyolcvanas években, főleg az USA-ban, Franciaországban és Olaszországban élte virágkorát. Ha az X – a rendszerből törölve nem is tökéletes film, de azon ritka magyar filmalkotások egyike, amely értő kézzel nyúl a műfajhoz.

’’Ez egy igen, igen, igen kemény világ…”

Egy alternatív Budapesten egy korrupt kormány ellen tűntetnek a rendszer ellenállói, az anarchisták (köztük „X” (Molnár Áron), a legagresszívebb anarchista) miközben az utcákon, a szegénynegyedekben vagy éppen a luxusvillák falai között véres gyilkosságok történnek.

A gyilkosságok után a pánikbeteg Éva nyomoz (Balsai Móni), egy szuperintelligens és becsületes nyomozónő, aki szinte állandó poszttraumás stresszben él és aki emiatt sokszor alig képes normálisan elvégezni munkáját, de a bűntettek felderítését inkább megúszni akaró, korrupt renderőségnek egyébként sincs rá sok szüksége. Amikor kollégái előtt feltárja a balesetnek álcázott gyilkosságokat, inkább kinevetik, megalázzák, mert az eljövendő választást nyerőnek tűnő politikusainak nincs szükségük arra, hogy megoldatlan esetek rontsák a statisztikát.

Zoltán (Schmied Zoltán) a vidékről feljött ambiciózus zsaru viszont nem akarja annyiban hagyni és Évát „felrázva” komolyabban kezd nyomozni a gyilkosságsorozatok után. Ez a furcsa páros egy és egyre különösebb és ténylegesen hátborzongató ügy nyomára bukkan…

Egy zsarunő bőréért

Többet nem akarok a sztoriból elárulni, mert a vetítésen külön megkértek rá minket, hogy ne spoilerezünk, de annyit mindenképpen hozzá kell tennem, hogy minőségi, általában véve minden elemében jól kidolgozott, film noir, illetve nyomozós thriller elemeket is ötvöző történettel van dolgunk. A film a kritikám bevezetőjében említett műfaji elemeket szinte hibátlanul sorakoztatja fel, a pánikbeteg Éva nyomozása és küzdelme a legjobb francia Série Noire regényeket és filmes adaptációkat idézi.

A sikerben nagy szerepe van Ujj Mészáros Károly rendező és Balsai Móni főszereplő nagyszerű közös munkájának, akik a Lisa, a rókatündér után már másodszor dolgoznak együtt. A néző szimpátiáját maximálisan elnyeri a Balsai Móni által alakított, állandó betegségétől szenvedő Éva, akinek pánikroham közbeni jelenetei szinte sokkolóan élethűek, állandóan végig kísérve a lidérces nyomozás minden kulcsfontosságú momentumait.

Egy fokkal gyengébbek, illetve kevésbé ütősek azok a jelenetek, amelyek Kati (Bujáki Zsófi), Éva lázadó kamaszlánya körül zajlanak. Talán, ha ezekből egy kicsit kevesebbel találkozunk, akkor nem lennének annyira zavarók, talán a vágóollót itt érdemes lett volna nagyobb szigorral alkalmazni, a film nyomozós része is feszesebbé válhatott volna általa. Kicsit a „Családi kör” nevű hetvenes, nyolcvanasévekbeli műsor jutott eszembe, szinte már láttam magam előtt a már azóta elhunyt Ranschburg Jenőt, hogy a rá jellemző joviális stílusában elmagyarázza Éva nevelésében rejlő buktatókat. Szerencsére nem rontanak sokat a filmen ezek a részek és a film végére valamennyire ezek is szervesen épülnek bele a film mondanivalójába.

Feje tetejére állított Budapest

Az X – A rendszerből törölve egy rendkívül izgalmas képi világgal ellátott, remek film noir, amely nemcsak a műfaj sajátosságainak felel meg, de nekünk most több szempontból is kifejezetten fontos alkotás. A martfűi rém után ez a második olyan magyar krimi, amelyre azt merem mondani, hogy a zsáner nemzetközi porondján is megállja a helyet, a műfaj ínyencei számára is igazi kötelező darab.

-BadSector-