VÉLEMÉNY – MINDEN NAP frissítjük majd ezt a cikket – amely nem másról, mint a 2018-ös TOP 10 címeiről szól. 2018 vajon jó év volt? Melyek voltak az idei év legütősebb címei? És melyek érdemlik meg, hogy a TOP 10-be bekerüljenek? Íme, a mi véleményünk – ti máshogy gondoljátok? Osszátok meg a kommentárokban!
2018 felhozatala viszonylag erős volt, viszont olyan nagyon nagy meglepetésekről talán nem beszélhetünk. Íme az éves toptizes listánk, melyet naponta frissítünk újabb és újabb címekkel!
1. Red Dead Redemption 2 (Rockstar Games)
„Sohasem volt még annyira vad az a Vadnyugat, mint a 2010-es Red Dead Redemptionben, és most, nyolc évvel később, uszkve 100 órányi játékidő és az epilógus záró képsorai után elmondhatom, hogy a Red Dead Redemption 2-ben még vadabbá vált! Ismét egy törvényen kívüli durva westerncsízmájában járunk: a főhős ezúttal Arthur Morgan, Dutch van der Linde bandájának másik tagja, amelyben John Marston, a később játszódó Red Dead Redemption főszereplője is „zsiványkodott”.
A Rockstarhoz méltó módon, ismét egy döbbenetesen élethű és magával ragadó western világba kerülünk, tele bankrablásokkal, vonatrablásokkal, bandaháborúkkal és a banditákra vadászó Pinkerton detektívügynökség elleni véres összecsapásokkal. Állandóan menekülve, állandóan túlerővel szemben, szinte nulla esélyekkel a túlélésre egy vad, kegyetlen és irgalmat nem ismerő vadnyugati világban.”
-BadSector-
A teljes tesztet itt olvashatjátok.
2. Spider-Man (Sony Interactive Entertainment)
„Peter Parker, alias Spider-Man visszatér a hálóvető szuperhős legújabb, Sony-exkluzív kalandjában. Bár az Insomniac akció-kalandjátéka rengeteg ihletet merített olyan más, hasonló típusú címekből, mint például a Batman Arkham-sorozat, mégis egyértelműen ez a legjobb Spider-Man játék, ami valaha is elkészült. Elmeséljük, miért…
A Marvel’s Spider-Man igazi sikertörténet nagyon sok szempontból. Miközben elkápráztat a lengedezés a gyönyörűen lemodellezett New York felhőkarcolói között, magával ragad Peter Parker személyes drámája, egyéni problémákkal, elvarratlan szerelmi csalódással, régi és új barátságokkal, váratlan árulásokkal, győzelmekkel és vereségekkel. Elképesztően ott van a készítők részéről a fan service, a franchise iránti imádat és alázat, ugyanakkor mégis képesek újat, eredeti egyénit nyújtani. Kihagyhatatlan.”
-BadSector-
A teljes tesztet itt olvashatjátok.
3. Assassin’s Creed Odyssey (Ubisoft)
„Visszatért az Assassin’s Creed sorozat és ezúttal az ókori Görögország mítoszokkal és próféciákkal teli földjére látogathatunk el, abba a korszakba visszatérve, amikor Spárta és Görögország egymással harcolt. A kegyetlen háború hátterében egy kíméletlen szekta konspirál és a játékosnak kell felfedeznie az a görög mitológiával is átszőtt rejtélyeket. Egy magányos zsoldosként csöppenünk bele ebbe az állandó háborúval, epikus küzdelmekkel és a milliónyi küldetéssel és felfedezésre váró kincsekkel teli kalandba.
Az Odessey összességében egy igen élvezetes játék, irgalmatlan mennyiségű tartalommal és feldolgozandó információval, történeti elemmel.
Mindenképpen pozitívum azért, hogy a játékélmény általában véve élvezetes, a szerepjátékos elemek könnyen abszolválhatóak, de azt felejtsd el, hogy gyorsan végigszaladsz rajta.”
-Dante-
A teljes tesztet itt olvashatjátok.
4. Super Smash Bros. Ultimate (Nintendo)
Masahiro Sakurai minden egyes Smash Bros. részbe apait-anyait beleadott, konkrétan miatta fantasztikusak ezek a játékok. Ez igazi a Nintendo Switch-re megjelent Super Smash Bros. Ultimate-re is, amely nemcsak a műfaj, de a sorozat legjobb darabja is. Irgalmatlan mennyiségű tartalom, elképesztően innovatív játékmódok, japán szerepjátékos elemek tömkelege, és egy hihetetlenül látványos, egyszerre klasszikus, oldalnézetes, ugyanakkor szintén eredeti ötleteket tartalmazó verekedős rész várja a játékosokat.
A Super Smash Bros. Ultimate konkrétan az iskolapéldája annak, hogy mennyi tartalmat lehet egy verekedős játékba gyömöszölni. Mashior Sakurai és csapatának játékában tobzódnak a Nintendo karakterek, ennél ambiciózusabb crossover játékot aligha fogsz találni. Ráadásul a szerepjátékos részhez, és bizonyos egyéb játékmódokhoz tartozó „szellemek” még inkább feldobják e japán interaktív műalkotást. Ha Nintendo Switch-ed van és csak egy kicsit is szereted a műfajt, a Super Smash Bros. Ultimate kihagyhatatlan.
5. God of War (Sony Interactive Entertainment)
„Clint Eastwood öregkori westernjére, a Nincs bocsánatra emlékeztet bizonyos tekintetben az új God of War, hiszen ez is a letisztult, modernizált, időskori visszatérése Kratos-nak, a God of War egykori spártai harcosának, aki annak idején az olimposzi istenekkel szállt helybe, most viszont egy új helyszínen, az északi mitológia istenségeivel akasztja össze a megnőtt szakállát.
Vele küzd a fia, Atreus is és közösen próbálják eljuttatni Areus anyjának hamvait az Észak legmagasabb hófödte csúcsára.
A God of War egy igazán kiváló játék, főleg akkor fogod élvezni, amikor kitanultad az egyébként összességében profi (csak eleinte gyengusnak ható) harcrendszert. A Kratosról és fiáról szóló történet mindenképpen elsőrangú és nekem nagyon bejöttek az NPC-k is, akikkel kalandjaink során találkozunk. Kár, hogy az RPG és fejlődési rendszer inkább csak funkcionális és agyon van bonyolítva skillekkel, melyekből sokat nagy eséllyel akkor sem fogsz használni, ha megtanulod azokat, illetve nem mondanám, hogy mindegyik skillből árad a kreativitás.
Az északi univerzum, a szörnyek, a kalandok és küldetések igazán magával ragadók, azonban ez a félig open world annyira nem nyerte el a tetszésemet.
Szóval ebben a „Nincs bocsánatban” vannak olyan hibák is, melyeket nehezen, vagy egyáltalán nem tudok megbocsátani.”
-BadSector-
A teljes tesztet itt olvashatjátok.
6. Detroit: Become Human (Quantic Dream)
„Miután egy sorozatgyilkos után nyomoztunk négy különböző karakterrel a Heavy Rainben, menekültünk a CIA elől egy természetfeletti képességekkel rendelkező lánnyal a Stephen King regényeit idéző Beyond Two Souls-ban, David Cage és a Quantic Dream csapata visszatértek, hogy egy lázadó androidokról szóló interaktív történetét meséljék el nekünk az amerikai Detroit jövőbeli városában.
Cage mostani játéka sok olyan zsánerfilmből merít, mint a két Blade Runner, az A.I., a Terminator 2, vagy az Ex Machina, de természetesen az egyszerre lenyűgöző és mégis riasztó disztópikus sztori mégis teljesen egyedi tollakkal ékeskedik. Üdvözlünk a Detroit: Become Humanban, ahol három teljesen különböző android karaktert irányíthatsz, másféle célokkal és életúttal, de mégis ugyanabban az autógyártásról, majd gazdasági csődjéről elhíresült amerikai városban élve.
A Detroit: Become Human 100%-osan Quantic Dream játék, szóval az összes jellegzetessége, amely a céget leginkább a Heavy Rain óta jellemzi, benne maradt. Akik szerint nincs benne elég interakció, azoknak nem fog változni most sem a véleményük, ráadásul, ami játékmenetet illeti, a Telltale elárasztotta a hasonló stílusú játékokkal a piacot. Ugyanakkor nehéz lenne ebben a kategóriában jelenleg jobbat találni. Döntéseink itt végre tényleg maximálisan számítanak, szóval, ha most – a műfaj rajongójaként – afelől kell döntened, hogy megvedd-e ezt a játékot, vagy sem, akkor ennek a végkimenetele csak happy end lehet.”
-BadSector-
A teljes tesztet itt olvashatjátok.
7. Monster Hunter World (Capcom)
„Majdnem tíz évet kellett rá várni, hogy asztali konzolra végre megjelenjen a következő Monster Hunter, pedig már rengeteg rajongó várta, hogy végre magas felbontásban is élvezhesse a sorozat legújabb részét. Tekintettel arra, hogy sem a Wii, sem a 3DS rész nem hozott a franchise-t érintő jelentős változást, vagy átütő sikert, ezért kíváncsian vártuk, a PS4-re is elkészült rész vajon mit tartogat a tarsolyában.
Majdnem harminc órát töltöttem el szörnyeket fogva, gyilkolva és főleg túlélve a velük való összecsapásokat, így elmondhatom, hogy aki újonnan vág bele a franchise-ba, annak most érdemes ezt megtennie. Annak ellenére, hogy ez a Monster Hunter az előzőekhez képest lineárisabb játékélményt nyújt, szó sincs arról, ahogy leegyszerűsítettebb, vagy lebutítottabb részről lenne szó. A Capcom apait-anyait beleadott a Worldbe és ez a négy év megfeszített munka meg is hozta gyümölcsét, a kérdés már csak az volt, hogy a PlayStation és az Xbox játékosközösség a szó szoros értelmében vevő-e az új részre? Az eladások egyértelműen azt mutatják…”
-Dante-
A teljes tesztet itt olvashatjátok.
8. Shadow of the Tomb Raider (Eidos)
„A Shadow of the Tomb Raider a Crystal Dynamics által letett alapokat ugyan csak kismértékben fejlesztette tovább, azonban igazából ezek is elegendők ahhoz, hogy egy nagyszerű befejezést kapjunk. A darkosabb, sötétebb hangvétel, a nagyszerű történet, Lara jellemfejlődése, az akció, a színvonalas felfedezős részek, puzzle-k és a játék második harmadától szemkápráztató grafika (PS4 Prón) összességében el tudják feledtetni az olyan apró hiányosságokat, mint a kissé gyengébb célzó és guruló rendszer, vagy a játék kezdeti, perui szakaszában kissé lelombozó grafika. Ha nem is tökéletes a trilógia zárása, de összességében méltó a sorozat egészéhez.”
-BadSector-
A teljes tesztet itt olvashatjátok.
9.Soulcalibur VI (Bandai Namco Entertainment)
„A játék, amiben Ríviai Geralt is felbukkan a The Witcherből. A verekedős játékok egyik olyan tagjáról van szó, ami a kezdők felé is kihegyezett, és körítésben általában nem gazdag. Ettől függetlenül a célját teljesíti, és mindezt elfogadható minőségben teszi.
A SoulCalibur franchise hatos római számú tagja szerintem jól tette, hogy visszakanyarodott a korábbi részek után ahhoz, aminek lennie kellene: egy tempós, 3D-s harchoz, amiben könnyen képesek vagyunk megtalálni a ritmusunkat függetlenül attól, hogy ebben a műfajban éljük az életünket vagy sem.
A SoulCalibur VI megérdemel egy nyolcast azért, mert a harcok kifejezetten izgalmasak és a játékmenet bárki számára sikert nyújthat egy nagyon kevés gyakorlás/technika-elsajátítás után. Ha esetleg a sztorival kapcsolatos körítése gy kicsivel több figyelmet kapott volna, a harmadik oldal tetején egy nagy kilences virítana. Az online esetében is remek netkód vár, így az erre igényesek is nyugodtan megnyithatják azt a pénztárcát, legyen az képletes vagy valós – bár nem tudni még, hogy a Bandai Namco a római hetesig eljut a franchise-zal, mindenféleképpen meg kellene fontolniuk.”
-V-
A teljes tesztet itt olvashatjátok.
10. Yakuza 6 (SEGA)
„A Yakuza játékok valahogy mindig nehézkesen kerültek nyugatra, pedig hát a PlayStation brand egyik leghíresebb sorozatáról van szó. Szerencsére a Yakuza 0-val, a Yakuza Kiwami remake-jével és a nyáron megjelent Kiwami 2-vel a Yakuza játékok jövője biztosítva látszik, illetve végre azok is megismerhetik ez a remek sorozatot, akik csak a PlayStation 4-gyel kapcsolódtak be a Sony konzolvilágába, sőt, a Yakuza 0 már PC-re is megjelent.
A Yakuza 6: The Song of Life az ellentétek játéka, bár összességében nagyszerű élmény, de voltak benne hullámvasutak is rendesen. Arra számítottunk, hogy igazi technikai előrelépés lesz minden téren a Dragon Engine-nek köszönhetően, de sajnos pont az új motor kifejlesztése ölt fel annyi időt, hogy a harc, a felfedezés, vagy a tartalom terén azért kevesebbet kapjunk, mint az előző Yakuza részeknél.
A felkelő nap országát viszont egyetlen játék sem adja vissza ennyire a PS4-es jelenlegi generációban (legfeljebb a Nioh a középkori történelem és hiedelmek terén), szóval ha vannak is hiányosságai, azért igazi kihagyhatatlan élmény a Yakuza-fanoknak és az „új fiúknak” egyaránt.”
-BadSector-
A teljes tesztet itt olvashatjátok.
