FILMKRITIKA – A torontói ember egy unalmas, sablonos akció-vígjáték. Egy rosszul szerkesztett bunyójeleneten kívül alig van benne izgalmas akció és a film humora is bőven hagy kívánnivalót maga után.

 

Kevin Hartot a 2000-es évek közepén kezdte el megismerni a közönség az Along Came Polly és a Party Down című filmekben játszott kisebb szerepekben. Az általa felépített jó hírnév később ugródeszkaként szolgált a stand-up comedy közönségének bővítéséhez, és megnyitotta az utat a hatalmas filmes karrierje előtt.

A különbség e korai filmek és az olyan filmek között, mint A torontói férfi, nem Hart szerepe, hanem az, hogy itt képtelen megcsillogtatni komikusi képességeit. A 40 éves szűzben Hart az évtized egyik legjobb vígjátékában egyetlen jelenet erejéig is hatalmasat alakított. A filmre gyakorolt hatása monumentális, és ez lényegében egy cameo. A Scary Movie 3-ban ő és Anthony Anderson voltak a legjobb részei egy olyan franchise-nak, amely már rég a halál kapujában kopogtatott, és Hart volt az egyetlen pótolhatatlan új tag a szereplőgárdában. Patrick Hughes rendező (A bérgyilkos testőr) minden bizonnyal képes egy vicces Woody Harrelson-akcióvígjátékot készíteni, de A torontói férfi nem az. A film leginkább azt erősíti meg újra, hogy még mindig nincs meg az az ikonikus, nagy költségvetésű Hart-film, amerre a komikus karrierje eddig tartott.

 

 

A béna fitneszguru szerencsétlenkedése

 

Teddy (Hart) egy szerencsétlenkedő, feltörekvő fitneszguru, aki szereti a barátnőjét (Jasmine Mathews). Bár a lány viszontszereti őt, de az, hogy képtelen önállóan elindítani a karrierjét, kezd éket verni a kapcsolatukba. A férfi elhatározza, hogy elviszi a lányt egy romantikus születésnapi hétvégére, hogy feldobja a kapcsolatukat, de rossz útbaigazítást kap a szállásukhoz. Megérkezésekor a vendégek azt feltételezik, hogy ő az, akire vártak: a torontói férfi, egy kegyetlen bérgyilkos, aki az emberek kínzásában profi. Az utolsó pillanatban berobban az igazi torontói ember (Harrelson), és befejezi a munkát. Toronto vissza akarja kapni a nevét, Teddy pedig csak a vacsorához akar időben odaérni. A furcsa párost csak az akadályozza meg céljaik elérésében, hogy egy nemzetközi bűnözői hálózat próbálja megölni őket.

A torontói ember egy unalmas, sablonos akció-vígjáték, amelyből egyszerre hiányzik az igazi humor és az akció is. A Netflix ismét arra volt csak képes, hogy megmutassa: nagy sztárokkal is képes pocsék filmeket készíteni és a streamingszolgáltató bővelkedik kihagyható tartalmakban, amelyekben egy rajongók által kedvelt sztárok szerepelnek. Nemcsak a poénok bénák, de egy rosszul összevágott verekedős jeleneten kívül kevés a lebilincselő akció is. Egyedül Kevin Hart képes néha megnevettetni minket, de ő sem az iszonyúan béna forgatókönyvnek köszönhetően, hanem személyes komikus képességei miatt.

 

 

Rossz karrierválasztások

 

Tegyük hozzá, hogy Hart sem tesz mindent azért, hogy karrierjét bebetonozza: az olyan ócska drámai próbálkozások, mint az Igaz történet, ahol gyilkosként kell hihetőnek lennie, csak összezavarja a rajongóit.

Ráadásul ott is, itt is (és amúgy szinte mindig) azon erőlködik, hogy olyan férfit ábrázoljon, aki szereti a feleségét, és ez még jobban lehúzza A torontói férfit. Ahelyett, hogy legalább a bérgyilkos vonalat követné, a film izzadtságszagúan Teddy felesége születésnapi partijának történeti szálához van bilincselve. A csúcspontot jelentő információk átadásától kezdve a hatalmas akciójelenetekig állandóan mindent megszakít az a szerencsétlenkedés, ahogy Teddy beszél a feleségével, vagy bocsánatot kér tőle.

 

 

Újabb Netflix-bukta

 

A film elején Hart és Mathews karakterei legalább némi komikumra támaszkodhatnak, ahogy a férfi bizonytalanságai megcsillannak. De ahogy A torontói férfi megpróbál visszatérni az akció-vígjáték vonalhoz, a kapcsolatuk felbomlása ismét eltéríti a forgatókönyvet a helyes irányból és a kezdeti párkapcsolati problémák csak lehúzzák az amúgy sem acélos fősztorit.

Nagyon nem jött most jól a Netflix mostanában amúgy is hanyatló renoméjának ez a harmatgyenge akció-vígjáték. Miközben hatalmas a nyomás a streamingszolgáltatón és mindenféle „trükkel” kell már élniük, hogy a felhasználókat foggal-körömmel megtartsák, addig egy ilyen pocsék film csak megerősíti a más szolgáltatók felé „ácsingózó” fogyasztóikat. És rivális kínálat most már jócskán van…

-BadSector-