SOROZATKRITIKA – Bár nem ez az első ügyvédes sorozat a Marvel történetében (a Daredevil még mindig az etalon), de azért elég feltűnő, hogy hajszálpontosan a Better Call Saul utolsó epizódjának a végére került a magyar „Amazon ügyvéd” címmel ellátott (angolul: She-Hulk: Attorney at Law) új széria, amely a jól ismert, nagyra nőtt, zöld szuperhős: Bruce Banner „női verziójának” (unokahúgának) kalandjait dolgozza fel, vígjátékos formában, Tatiana Maslany főszereplésével. Már csak az a kérdés, hogy vajon tényleg jól tesszük-e, ha She-Hulkot hívjuk? A Disney Plus által megjelenés előtt küldött négy részt néztük végig.

 

 

Aki azt akarja állítani, hogy manapság túl sok a Marvel, arra talán a She-Hulk a legjobb bizonyíték. A Marvel tévésorozatai közül az Amazon ügyvéd egy egyértelmű komédia, egy bájosan bolondos sorozat, amely kicsit olyan, mintha a Better Call Saul sikerét szeretné meglovagolni – nemcsak az ügyvédes témával, de a humoros hangvételével is. Az igazi probléma az, hogy mégis hiányzik belőle egy igazi jogi dráma szakértelme, egy sci-fi sorozat látványos akciói (a másik, a bevezetőmben említett Marveles ügyvédes sorozattal: a Daredevillel ellentétben), vagy akár más Marvel-sorozatok szíve-lelke és – mondjuk ki – profi színvonala is.

 

 

Jogában áll szuperhősnőnek lenni

 

A mától (augusztus 18-ától) a Disney Pluson sugárzott Amazon ügyvéd főszereplője Tatiana Maslany, mint Jennifer Walters, egy ambiciózus ügyvédnő, aki hirtelen olyan szuperképességekre tesz szert, amelyeket egyáltalán nem akart. Az egész az unokatestvére, Bruce hibája – igen, azé a Bruce Banneré, akit a Marvel Moziuniverzum egyik alappillére, Mark Ruffalo alakít, és aki a legkisebb provokációra is nagy zöld óriássá változik. Ez az okos, rátermett nő egyáltalán nem örül annak, hogy „She-Hulk”-nak nevezik, de a hülye név a legkisebb gondja, mivel egy új világba kerül, ahol szupererőkkel rendelkező furcsaságok veszik körül – nem is beszélve arról, hogy az átlagemberek is nagyon furcsán viselkednek vele, most, hogy neki is van ereje.

A Marvel képregények rajongói tudják, hogy a She-Hulk nem egy, hanem két erőteljes ötlet köré épül. Először is, a furcsa új jogi kihívásokkal foglalkozik, amelyek akkor merülnek fel, amikor egyes embereknek szuperképességeik vannak. Másrészről pedig egy nő szemszögéből kérdőjelezi meg a férfi szuperhősök uralmát.

Ez a második rész a She-Hulkot átszövő okos és fanyar vonulat. Amikor Bruce elmondja Waltersnek, hogy a Hulkká való átalakulását a félelem vagy a düh váltja ki, a nő azt válaszolja, hogy ez egy nő számára a mindennapi érzelmek alapvonala. Amikor felveszik egy emberfeletti ügyekre szakosodott jogi osztály vezetésére, aggódik, hogy mindenki azt fogja hinni, hogy csak a külseje miatt kapta az állást. És amikor Bruce azt mondja neki: „Ha az emberek szörnyetegnek kezdenek látni, az sosem múlik el”, Hulk szónoklata fájdalmasan idézi fel, hogy a nyilvánosság előtt álló nőkkel milyen kegyetlenül lenézik őket és kettős mércével mérnek – ahogy Britney Spears, Monica Lewinsky vagy Amber Heard is tanúsíthatja.

 

 

Jobb, ha Sault hívod

 

A „She-Hulk” nevű karakter haloványságát tehát valami meglepően elgondolkodtató dolog támasztja alá. De míg Maslany szolid alakításával tényleg remek főszereplő, a sorozat mégis elbukik abban a tekintetben, hogy valóban egy vicces jogi vígjáték-dráma legyen. A karakter egyik jellegzetes (a 80-as és 90-es évek képregényeire visszanyúló) furcsasága, hogy Walters megtöri a negyedik falat, és közvetlenül a nézőkkel beszélget, de a sorozat ezen kívül mégsem túl különleges, és a humora, vagy a stílusa is elég erőltetett. A Better Call Saulnak például a közelébe sem ér

Az sem segít, hogy a dolgok a műfaj eddigi talán legfelemásabb eredettörténetével kezdődnek. És bár az effektek konkrétumaiban nem találok hibát, a CGI She-Hulk kissé félresikerült, és a sorozat általános kinézete is olyan furcsán igénytelen hatást kelt, ami mondjuk a nyolcvanas évek, alacsony költségvetésű, kelet-európai designjára emlékeztet. (Hello, Pirx kapitány!)

Azért kapunk néhány enyhén szórakoztató bírósági bohóckodást, amikor Walters-t Tim Roth Hulk-szerű gonosztevőjének, Emil Blonksy-nak a védelmére hívják, és egy alakváltó asgardiai okoz gondot. De az első négy epizódban, amelyet a Marvel bocsátott rendelkezésünkre, a szuperhős ízesítésű jogi ügyek sajnos egyszerre túl leegyszerűsítettek és ugyanakkor nem is elég különlegesek, vagy viccesek, mint Vince Gilligan ikonikus Saul-sorozata, de akár a Daredevilt is ide sorolhatjuk, mert annál is jóval gyengébb.

 

 

Felejthető karakterek

 

Miközben a Saul karakterei mind-mind, egytől-egyik emlékezetes figurák, addig egy árva szót sem tudnék mondani Walters barátairól és kollégáiról, az életükről, reményeikről vagy félelmeikről, sőt, őszintén szólva még a nevükre sem emlékszem, pedig a Better Call Sault évek óta nézem, a She-Hulk négy részét pedig csak talán egy másfél hete láttam. A nyitó epizódokból egyértelműen hiányoznak a jellegzetes másodlagos karakterek.

Igen, persze, ott vannak az ismerős MCU-főszereplők, és Mark Ruffalo és Benedict Wong szellemes alakításai még mindig nézhetőek. Érdekes látni, ahogy Bruce Banner feltárja, mit jelent Hulknak lenni, különösen, ha ellenpontozza Emil Blonsky nézőpontját, hogy kit neveznek szuperhősnek, és kit dobnak börtönbe. Sajnos azonban a felületes hangvétel nem sok teret enged ezeknek az elgondolkodtató pillanatoknak, hogy nagy mélységre jussanak.

 

 

Vádbeszéd és ítélet

 

Az Amazon ügyvéd „védbeszéde” nálam sajnos nem jött be, pedig tényleg pozitívan álltam hozzá. Ügyvédes sorozatként nemcsak a sokat emlegetett Better Call Saul veri kenterbe, de gyakorlatilag minden mostanában készült ilyen széria. Mint Marvel-sorozat, a szintén nem olyan régen megjelent Holdlovag, de tulajdonképpen az összes jobb az Amazon ügyvédnél, szinte minden téren. Tatiana Maslany tényleg tehetséges alakításának köszönhetően még így is nézhető az Amazon ügyvédnő, de nem kell hozzá esküdtszék, hogy belássam: nálam a tárgyalást elveszítette.

-BadSector-