SOROZATKRITIKA – Isaac Asimov Alapítvány című epikus sorozatának televíziós adaptációját még egy évtizeddel ezelőtt senki sem mert volna megkísérelni. A második évad végére azonban az Apple TV Plus által vállalt kockázat úgy tűnik, kezd kifizetődni. Az új epizódok sokat ígérnek a jövőre nézve, de vajon az Alapítvány sorozat magasra teszi-e a mércét, vagy csak egy újabb fejezet egy túltervezett univerzumban?

 

 

Egy rövid évtizeddel ezelőtt senki sem mert volna fogadást kötni arra, hogy Isaac Asimov Alapítvány című opusza képernyőre kerül. Egyetlen hagyományos televíziós hálózat sem rendelkezett elegendő türelemmel, a BBC pedig sosem tudta volna indokolni a szükséges költségvetést. Még a kábeltelevízió óriása, az HBO is kitért volna egy olyan nagy költségvetésű sci-fi dráma elől, amely legalább másfél évadot igényel ahhoz, hogy valamennyire körvonalazódjon az iránya.

A streaming szolgáltatók korszakában, ahol az óriási költségvetésekkel operáló szereplők, mint például A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi vagy A Korona produkciói kapnak zöld utat, az Apple TV Plus az Alapítvány projekttel egy monumentális kockázatot vállal. A második évad végére azonban úgy tűnik, a vállalkozás kezd meghozni gyümölcsét. Persze, még most sem biztos, hogy vajon az Alapítvány egy, a könyveken alapuló remek sci-fi tévésorozat lesz-e, vagy végül megbukik?

 

 

Alapítvány első évad: a trónon három Cleon, szemben velük egy lázadó matematikus

 

A 2021-es premierrel debütált Alapítvány egy futurisztikus univerzumban játszódik, ahol egy Galaktikus Birodalom uralja az ismert világot. És nem, nem az a Birodalom, amire elsőre gondolnánk. Ezt az entitást egy genetikailag klónozott Császár-dinasztia vezeti, az eredeti Cleon utódai. Az irányítás egyedülálló módon három generációra szakad: a fiatal Testvér Hajnal, aki még tanul; a teljében lévő Testvér Nappal, aki a hatalom gyakorlásával van megbízva; és az öregedő Testvér Alkony, aki az élet bölcsességét és – hát, festményeket is – kínál.

Az uralkodó trióval nem mindenki van megelégedve. A matematikus, Hari Seldon egy komplex algoritmust fejleszt ki, amelynek segítségével megjósolja a jövőt és egy alternatív életutat kínál az Alapítvány segítségével. Mintha csak egy matematikakönyvvel felfegyverzett Luke Skywalker lenne, aki néhány száz év alatt dönti le a Birodalmat.

Az Alapítvány első évada egyfajta kitartási próbatétel volt. Egy olyan tévésorozat, amelyet inkább csodálni lehetett, mint élvezni. Ahogyan az évszázadokon átívelő, futurisztikus, űrhajózó társadalom történetét elmesélte, úgy éreztük, hogy ez gyakran csak bonyolult világépítés önmagáért. Ha valaha is volt egy sorozat, amelynek szüksége volt egy szójegyzékre vagy Pókember: Irány a Pókverzum-stílusú lábjegyzetekre, az az Alapítvány volt.

 

 

Szex az androiddal, paranoia és a tradíció megtörése

 

Lenyűgöző látványvilág és ambiciózus eszmék domináltak, mintha ezek lennének a kulcsfontosságú elemek egy olyan univerzumban, ahol az azonosítható, szimpatikus karakterek száma meglehetősen korlátozott. A sorozat gyakran hagyatkozik olyan vizuális effektekre, amelyek miatt az ember szívesen venne egy új, jobb tévét.

Ez a tendencia nem változik, amikor az Alapítvány második évada 138 évvel később folytatódik. Most egy új Cleon lép színre, akinek a genetikai kódja megegyezik az elődeiével – és természetesen továbbra is Lee Pace formálja meg a karaktert. Ez a Cleon új terveket szövöget; olyan hagyományos módon szeretne örököst szülni, hogy ehhez még királynőt is választana. Persze, emellett még az uralkodó szexel is a robot asszisztensével, amikor viszont romantikus pillanataikat merényletek zavarják meg, Cleon már amúgy is nagy paranoiaja csak tovább nő.

Időközben a Galaktikus Birodalom határain kívül, Trantor bolygóján az Alapítvány helyzete egyre kérdésesebbé válik. A fiatal, ámde kiemelkedő matematikus, Gael Dornick és pszichohistorikus társa, Hari Seldon, olyan új fenyegetéssel néznek szembe, amit még a matematikai modellek sem tudtak előre jelezni. A Birodalom széthullása már nem halasztható, és az eddig épített világ veszélybe kerül.”

 

 

Több érzelem, még érdekesebb, még színesebb karakterek, jobb színész játék

 

Az Alapítvány sorozat második évada olyan, mintha egy új dimenziót nyitott volna meg: végre nem csak a grandiózus galaktikus események kapnak szerepet, hanem az emberi érzelmek is. Az újonnan bevezetett és visszatérő karakterek közötti izgalmas dinamikák új színt hoznak a cselekménybe, miközben az összetett narratíva is megőrzi méltóságát. Most már nem csupán a lélegzetelállító űrállomások és a futurisztikus technológia kápráztat el minket, hanem a karakterek érzelmi világa is fókuszba kerül.

Színészi fronton is érezhető a fejlődés. Lee Pace, aki a Cleon szerepét továbbra is magas színvonalon hozza, és Laura Birn, aki Demerzelt alakítja, megőrzik az előző évadokban látott kiválóságot. Az új szereplők, mint egy potenciális királynő és egy titokzatos vándor, tovább színesítik és mélyítik a már így is gazdag történetet.

Az Alapítvány második évada nem csak a látványos kozmikus háttértörténetet tartja fenn, hanem végre valódi emberi érzelmekkel is megtölti az epikus univerzumot. A széria ezen etapja kétségkívül fejlődésnek örvend, hiszen nem csak az intellektuális mélységét őrzi meg, de közben sikerül az egészet egy fokkal emberközelibbé tenni.

Vajon megéri az időt és energiát az Alapítvány második évada? A válasz egy határozott igen. A széria talán egyetlen gyengéje, hogy még mindig nem teljesen barátságos azok számára, akik nem olvasták Asimov műveit vagy nem rendelkeznek elmélyült tudással a sci-fi univerzumban. Viszont ha adunk neki egy esélyt és kitartunk mellette, akkor garantáltan eljutunk arra az ‘ahaa’ pillanatra, amikor minden a helyére kattan és a sorozat megmutatja, hogy igazán mire is képes.

-BadSector-