TESZT – A Trine már az ötödik részénél tart, és bizony fel kell tenni a kérdést, hogy milyen újítást tud magával hozni, hogy fenn tudja tartani a figyelmet. Régebben, pont három évtizede a Mega Man sorozat (sőt, két évtizede is egy másik spin-off sorozattal…) hasonló problémáktól küszködött, mint ahogy most a Trine is. Mintha kissé megfáradt volna a formula, így Zoya, Pontius és Amadeus nem lesz hosszabb távon maradandó.

 

 

A Trine sorozat visszatér a legnagyobb kalandjával! Az ötödik részükben a Trine hősei aljas és kétszínű gonosztevőkkel találják magukat szembe. Ők semmitől sem riadnak vissza, hogy átvegyék a királyság feletti uralmat. Az óra ketyeg, hogy megmentsék Trine világát!

 

 

Zoya

 

A régebbi karakterek és a képességeik is visszatértek. Zoya, a tolvaj, Pontius, a lovag, illetve Amadeus, a varázsló az, akiket irányíthatunk. Amadeus ezúttal is képes a semmiből egy platformot teremteni, Zoya kisasszony az íjával cselekedhet, míg Pontius a lövedékeket el tudja hárítani a pajzsának használatával. A franchise régebbi részeit ismerőknek azonnal minden összeáll, de ez egyben probléma is, hiszen ezen a téren így nincsen komoly vérfrissítés. A történet bár idézi a trió régebbi kalandjait, még mindig felejtős, de legalább kidolgozza a karaktereket, és aki esetleg újonc, a kezdeti küldetések során el tudja sajátítani a hőstrió képességeit. A játékmenet sem nagyon tér el az eddigiektől, ugyanis most is egy két és fél dimenziós, fizikára építő, puzzle-kkel megpakolt platformert kapunk némi harccal.

Nem sokat változott a koncepció a Lost Vikings óta, maximum annyiban, hogy nem teljesen 2D-s, és kissé nagyobb szerepet kapott a fizika. Mint mindig, így most is arra kell koncentrálni, hogy a három karakter képességei közötti szinergia megszülessen, és főleg a platformokkal foglalkozunk majd nem keveset. Van azért egy kisebb újítás a küldetési rendszerrel. Így a karaktereket a rejtélyes folyadék segítségével fejleszthetjük. Érte skillpontokat kapjuk, hogy a már meglevő képességeket erősítsük, vagy bővítsük a trükkjeink armadáját. Legalább ezzel kapcsolatban lehet egy újítást megnevezni, ami a legtöbb játékmenetbeli elem esetében nem mondható el, és emiatt a Trine 5: A Clockwork Conspiracy már-már kiszámíthatónak nevezhető, mert a régebbi részeket ismerő közönség megkapja, amit már megszokott, de annál többről már nehézkesen lehetne beszámolni annak hiánya miatt. Viszont mégis ott motoszkálhat mindenki fejében, hogy tényleg csak ennyire futotta közel négy évnyi várakozás után? Persze vannak még dolgok, amik megmaradtak, és jónak nevezhetőek, és emiatt nem kap végül egy túlzottan rossz értékelést a Frozenbyte játéka. Egyedül viszont… huh.

 

 

Amadeus

 

Szóval igen, lehet a Trine 5-öt szólóban játszani, de ennek negatívuma az, hogy folyamatosan váltogatni kell a karakterek között. Viszont akinek van kivel játszania, javasolt, hogy co-opban tegye. Helyileg, de online is össze lehet ülni másokkal, és így dönthetünk arról, hogy szeretnénk-e, ha valamelyik karakterből egynél több legyen, vagy mindegyikükből maximum egyre számíthatunk… de cserébe a Frozenbyte játéka sokkal nehezebbé teszi a feladványokat, és nem egyszer az is bekövetkezhet, hogy ha helyileg játszunk együtt valakivel, és a másik illető lemarad, akkor emiatt meghal. Frusztráló tud lenni néhol maga az előttünk álló feladat is. A puzzle-k itt-ott idegesítőek, mert néhol mintha pixelre pontosan kell kivitelezni a megoldást, és az öt fejezet utóbbi felében lesz ez egyre gyakoribb, és akár afelé dőlhetünk, hogy hagyjuk a fenébe a gépi katonákat.

Ha pedig nem, kb. nyolc óra alatt mindegyik gyűjthető tárgyat felszedve végig lehet érni a játékon, ami meglepőem jó szinkronnal rendelkezik, és öröm volt hallani, ahogy egymást ugratják. Az irányításra nem volt panasz a későbbiekben sem, amikor a három karakter több képességgel bírt, és ennek köszönhetően a feladványok is nehezebbé váltak. A plusz kihívás viszont talán a hangulatra is hatott, ugyanis néhol mintha megtörte volna a játékmenet dinamikáját, és valóban nem egyszer bekövetkezhet a „na itt mi a fenét kell csinálni?” bámulás a képernyőre. Eközben pedig rádöbbenhetünk arra, hogy művészetileg a Trine 5: A Clockwork Conspiracy nem szégyenkezhet, de közben nem teljesen összefüggő valamiért, mert a karaktermodellek kissé ósdinak hatottak az amúgy látványos környezetben. Ironikus módon a játék értékelésére is alkalmazható ez az elem.

 

 

Pontius

 

A Trine 5: A Clockwork Conspiracy esetében is két értékelést kellene alkalmazni. Ha egyedül játszunk, a Trine 5 kissé frusztráló lehet, mert közben nincsen lehetőség a többieknek beszólogatni, így ott egy hatfeles értékelést kapna a Frozenbyte játéka. Viszont ha van lehetőségünk mással közösen játszani, az értékelés felmegy egy hetesre, ugyanis így sokkal hangulatosabb az élmény. Mégis kissé avíttasnak hat több ponton is, a történet majdhogynem tré, és néhol mntha túlzásba vitték volna a feladványok pontosságának igényét. A Trine 5 jó játék, de ez maximum egy természetes evolúciója a franchise-nak, holott neki egy REVOLÚCIÓ kellene már.

-V-

---

Kiadó: THQ Nordic (Embracer Group)

Fejlesztő: Frozenbyte

Stílus: 2,5D-s puzzle-platformer

Megjelenés: 2023. augusztus 31.