SOROZATKRITIKA – Robert Jordan Az Idő Kereke regényciklusa későbbi felvonásaiban egy olyan sokszínű szereplőgárda kerül elő, hogy a történet gyakran zavarossá és cselekvésszegénnyé válik. Az Amazon Prime által létrehozott második évad sem kerüli el ezt a csapdát: Rafe Judkins és írói gárdája szétszórtan bánik a karakterekkel, ezzel szinte irónikus módon idézve meg az eredeti mű egyik legnagyobb hibáját.

 

 

Az első évadot megnehezítette Barney Harris váratlan távozása, aminek következtében Mat Cauthon, a bajkeverő hiányzott az évad végének kulcsfontosságú epizódjaiból. Dónal Finn, a helyettese, egészen jól hozza az új epizódokat, de a karaktere által átélt fejlődés, ami egy nem várt csapdába vezeti, nem igazán üt akkorát, mint kellene. Ishamael, a Sötét Úr karizmatikus főhadnagya, számos cselszövéssel és toborzással tölti az idejét. Ám még hatásosabb lenne, ha nem reklámozná magát annyira, mint a megtévesztés és a megcsonkított álmok nagymestere.

A második évad izgalmas előzetese már most megtekinthető az első évad utolsó epizódjának végén. Az ízelítő hűen tükrözi Robert Jordan könyvsorozatának struktúráját, ahol minden kötet végén egy kis ízelítőt kapunk a következő könyvből.

 

 

Túl sok búslakodás, túl sok merengés, túl sok nyűglődés

 

Az évad egy nyomasztó és elmélkedő hangulattal veszi kezdetét. Rand al’Thor (Josha Stradowski) a szívós helyzet elől próbál menekülni, amit az okoz, hogy képes csatornázni az Egyetlen Hatalmat. Ezzel nemcsak az eszét kockáztatja, de azokat is veszélyezteti, akiket szeret. Az első évad végén saját halálát színlelte meg és elrejtőzött. Cairhienben bujkál, egy olyan helyen, ahol az emberek vagyona közötti hatalmas különbségek árulkodnak a város kettészakadt természetéről.

A sorozatban Rand sötétebb oldalának bemutatása izgalmas lehetőségeket nyújt, különösen a Cairhienben zajló cselekményvonalak tekintetében. Azonban amikor egy szexuálisan töltött álom közepette majdnem felgyújt egy épületet, és a jelenet arról szól, hogy egy nő először látja őt férfiként, a hatás sokkal inkább kínos, mint erotikus.

A sorozatban Rand és Mat Cauthon (Dónal Finn) külön utakon járnak, ami Perrin Aybarát (Marcus Rutherford) egyedül hagyja. Ő a Valere szarvát keresi, amelyet az első évad végén az áruló Padan Fain (Johann Myers) lopott el. Az alaptörténetet A nagy vadászat című könyv szolgáltatja, ahol mindhármuk a mágikus tárgyat keresi.

Perrin szegmenseiben túl sok időt töltenek a karakter halott feleségének emlékével, ami nem igazán épít a történetre és inkább eltereli a figyelmet. Ugyanakkor Perrin szála hozza az eddigi legnagyobb katarzist, amikor bemutatják a seanchanokat, a rejtélyes tengeri népet. A sorozatban való megjelenésük igazságot szolgáltat Robert Jordan eredeti viziónak. A seanchanok képernyőn való megjelenése félelmetes és brutális, a katonáik rémisztő sisakot viselnek és e látványos jelmezek és remekül koreografált mozgásuk révén még megkapóbbak ezek a rémek. Remélhetőleg az évad további részeiben több szerepet kapnak, és felgyorsulnak az események.

 

 

Rejtélyes történeti döntések kavalkádja

 

Moiraine Damodred (Rosamund Pike) váratlan elnémulása, ami megfosztja őt a varázslás képességétől és elvágja a misztikus kapcsolatot őrzője, Lan Mandragorannal (Daniel Henney), számos kérdést vet fel. Bár Moiraine remekül megállja a helyét mágiával vagy anélkül, a sorozat sok időt pazarol arra, hogy bemutassa, miként próbál meg szabadulni Lan mellől, míg a sztoikus harcos azon töpreng, hogyan segíthetné őt. A karakter mágikus képességek nélküli állapota is értelmetlennek és ismétlődőnek hat, mivel ez a szál már az előző évadban is felmerült más szereplőkkel. Tekintettel arra, hogy Moiraine-nak milyen erős ellenfelekkel kell megküzdenie, az ő hiányosságai csak tovább erősítik az alulmaradás lehetőségét. Azért még jó, hogy nem követi Yennefer példáját a „The Witcher” második évadából, és nem pazarolja az időt a veszteségei visszaszerzésére, hanem a közelgő apokaliptikus csatára készül a Fény és a Sötétség erői között.

A Fehér Torony intrikái, ahol Rand vidéki bölcs barátnője, Nynaeve al’Meara (Zoe Robins), és gyerekkori szerelme, Egwene Al’Vere (Madeleine Madden) megismerkednek a varázslás művészetével, a sorozat korai epizódjainak legkiemelkedőbb részeit adják. Az Idő Kereke egyfajta találkozási pontja a Gyűrűk Ura grandiózus világépítésének és a Trónok Harca politikai cselszövésének. Ez az összetett háló különösen az Aes Sedai főhadiszállásán, a Fehér Toronyban bontakozik ki, ahol a lányok varázslóként képzik magukat, miközben a nők sorsdöntő, nemzetekre kiható döntéseket hoznak.

A sorozatot követő nézők, akik nem olvasták az eredeti könyvsorozatot, valószínűleg nem fogják észrevenni ezeket a rejtélyes változásokat. De még nekik is nehézséget okozhat az új és visszatérő szereplők sokaságának nyomon követése.

 

 

Kiemelkedő alakítások

 

Madden és Robbins remekül játszanak, elképesztő a kontraszt közöttük. Nynaeve nem akarja elfogadni azt a rengeteg elismerést, amit varázslatos képességeiért kap, míg Egwene féltékeny, és mindent a szabályok szerint akar csinálni, mégsem ér el különösebb eredményeket. Az írók részletesen foglalkoznak azzal is, mit jelent egy Aes Sedai hosszú élete, ezt bemutatva mind Moiraine, mind főellenségük, Liandrin Guirale esetében, aki ügyesen kezeli Nynaeve-et és rávilágít arra, mi történhet, ha a hősök túlzottan elmerülnek a világmegváltásban és elfeledkeznek a hatalmi játszmákról.

Azoknak a nézőknek, akik nem olvasták a könyveket, valószínűleg nem fognak feltűnni az ebben az évadban történt változások. Ennek ellenére úgy érzem, számukra is nehéz lesz követni a rengeteg új és visszatérő szereplőt. Sajnos az első négy részben eltűnt a korábbi lenyűgöző főcím, ami bemutatta az univerzum minden szereplőjét összekötő mintázatot és az Aes Sedai frakciókat; helyette egy egyszerű forgó logót kaptunk. Ha már változtatni kellett volna, egy Trónok harca-stílusú térkép sokkal segítőbb lenne a nézőknek.

A Prime Video Az Idő Kereke sorozata második évadának első négy epizódja jelentősen eltér Robert Jordan könyveitől, és a változtatások nagyrészt nem tesznek jót a szereplőknek és a cselekménynek. Habár vannak pozitívumok és ígéretes történeti szálak, az évadnak gyorsan vissza kell térnie a helyes irányba, hogy az első évadban látott potenciált maradéktalanul kiaknázhassa.

-BadSector-