FILMKRITIKA – Tobin Bell újra Jigsaw szerepében tér vissza a vászonra. A kreativitás és a brutalitás továbbra is a központban áll, ahogy a franchise legújabb epizódjában a kínzás és a kegyetlenség soha nem látott méreteket ölt. Régi ismerősök és új szálak fonódnak össze egy véres történetben, amely azonban erősen „elvérzik” a logikai bukfencek sorozatában.

 

 

A horrorfilmek rajongói izgatottan várták Tobin Bell visszatérését a legújabb Fűrész filmben. Bár az eredeti Jigsaw, John Kramer, már a Fűrész 3-ban meghalt, a filmkészítők új és ötletes módon tértek vissza az időben, egy olyan időszakra, ami a Fűrész és a Fűrész II. között játszódik.

 

Bár Chris Rock szerepelt a nagysikerű „Fűrész” horrorfilm-franchise legutóbbi darabjában, a „Spirál”-ban, azonban az eredeti John Kramer, akit Tobin Bell oly’ felejthetetlenül formált meg a sorozat többi filmjében, összehasonlíthatatlan bármilyen utánzó gyilkossal. A „kínzás-pornónak” is nevezett horrorfilmek rajongói, (akiknek nevét valószínűleg fel kellene jegyezni a helyi hatóságoknál), örömüket lelik abban, hogy Bell visszatér a „Fűrész X” című, 10. alkotásban, ahol még több képernyőidőt kap. A karakter ugyanis már/még/mégsem halott – de ez persze csak amiatt van, mert ez a sztori ennek megfelelő idősíkban játszódik.

 

 

Ez a film betegesen csavaros – de pont ezért szeretik

 

Azoknak, akik nem ismerik a franchise-t, rövid bevezetés: John Kramer, más néven Jigsaw (nem fogjuk most kifejteni, hogy miért is nevezik így), a „Fűrész 3”-ban vesztette életét. Ennek ellenére a producerek az utód filmekben flashbackek és régi felvételek segítségével mégis megtartották. Most azonban egy olyan filmhez érkezünk, amely az első és a második rész közötti eseményeket meséli el.

Ebben a részben Kramer még mindig halálos rákban szenved, bár ironikusan nem ez lesz az oka a halálának (keress rá, ha kíváncsi vagy). Az érdekessége ennek a filmnek, hogy Jigsaw – aki eddig is számtalan embert vezetett halálba brutális kínzásaival – most egy rákos betegeknek szánt támogató csoportban találja magát. Minden gonosztevőnek van egy érzékeny oldala, főleg, ha a saját végéről van szó.

 

 

Ez átverős történeti szál maga az átverés

 

Amikor Kramer egy rákos csoporttársával, Michael Beach-csel találkozik, aki lenyűgöző gyógyulást produkált, felfedezi egy norvég orvos által kifejlesztett, életmentő kezelést. Ezt azonban az USA-ban nem engedélyezték. Kramer ennek eredményeképpen felkeresi Ceciliát, az orvos lányát, aki az édesapja után átvette a gyakorlatot. A férfi Mexikóba utazik és egy Mexikóváros közelében lévő titkos klinikán veszi igénybe az állítólagos életmentő beavatkozást.

Azonban nem meglepően az egész csak egy átverés és az érintett orvosoktól kezdve a nővéreken át, egészen a reptérről érte jövő sofőrig, mind részesei ennek a csalárd színjátéknak. Ha pedig valakit nem szerencsés becsapni, az nem más, mint John Kramer. Nem sokkal később felismeri a helyzetet, és saját, egyedi módszereivel bosszút áll. Ebben megbízható tanítványa, Amanda, készséggel segít neki, aki ebben az időszakban még erős szövetségese volt. Attól az „apróságtól”, hogy mind Bell, mind Smith karaktereikhez képest korban sokkal idősebbek a film ezen részében, mint amennyinek lenniük kellene, most el kell tekintenünk.

 

 

Hiteltelen, lassan kibontakozó sztori

 

Mint ahogy egyéb történeti elemek is teljesen hiteltelenek, mint például az orvosi átverés, amely a valóságban, ebben a formában, ilyen sok beteget átverve teljesen megvalósíthatatlan lenne. Létezik, persze, orvosi átverés, magánklinikákon is, de azt nem ilyen nyilvánvaló módon alkalmazzák.

A Fűrész X sztorielemeinek egyébként is hibája, hogy lényegesen lassabban bontakozik ki, mint a korábbi részekben, de végül eljut arra a pontra, ami a franchise jellegzetessége: részletesen és vérfagyasztó módon mutatja be, hogy Jigsaw áldozatai hogyan próbálnak megmenekülni az általa tervezett, ördögi precizitással kialakított halálos csapdákból. Ezekben a pillanatokban az áldozatoknak gyakran borzalmas borzasztó döntéseket kell hozniuk, hogy ne haljanak szörnyű halált – amelyeket nem részletezünk, mert elvégre ez a film lényege. A „játékok” most is rendkívül kegyetlen módon kreatívok, ebből a szempontból a film nem okoz csalódást.

 

 

„Ti kurvára betegek vagytok…”

 

– jegyzi meg egy „megfigyelő” karakter Kramernek és Amandának, és igazából nem lehet vele vitatkozni. (Minek ide kritikusok, ha a szereplők elvégzik helyettünk a munkát?)  Bármennyire is perverzek ezek a filmek, nem lehet elvitatni azt, hogy hihetetlenül ravaszul ábrázolják Kramert, akinek valahogyan sikerül némi szimpatiát keltenie, még abban is, amikor az emberekkel elképzelhetetlen dolgokat tesz. Ahogy maga is gyakran említi: sosem öl meg senkit közvetlenül – az áldozatoknak mindig van esélyük túlélni, ha elég bátrak hozzá (néha szó szerinti értelemben). Amikor a film kezdetén Cecilia megkérdezi, hogy mi a foglalkozása, Kramer egyszerűen így válaszol: „Azt teszem, hogy segítek az embereknek megküzdeni a személyes problémáikkal” – és az ember hajlamos megkérdőjelezni saját gondolatait a karakterrel kapcsolatban. A végére pedig valahol mélyen gyökerező szimpátiát érzel iránta, egyrészt mert az áldozatai sokszor megérdemlik a sorsukat, másrészt mert elképesztő az, ahogy kifinomult csapdákat tervez. Hozzá kell azért azt is tennünk, hogy ez a „gyártsunk jófiút az ikonikus horrorkarakterből” már rendkívül fárasztó és olcsó fogás, ami szintén nem tesz túl jót a történetnek.

Persze, az egész sokkal kevésbé lenne hatásos Tobin Bell nélkül, akinek reszelős hangja és komor kisugárzása azzal a sötét varázslattal tölti meg Jigsaw ikonikus „Szeretnél egy játékot játszani?” mondatát, ami igazán emlékezetessé teszi. Bell alakítása tényleg kelti életre a karaktert, ahogyan Robert Englund tette ezt Freddy Krueger esetében. Más színésszel egyszerűen nem működne ugyanígy.

-BadSector-