SOROZATKRITIKA – A True Detective sorozat legújabb évada, a Night Country, egy sötét és lenyűgöző kalandra invitál minket egy olyan alaszkai településre, ahol a nap hetekig nem kel fel. Ebben az örökös éjszakában nem csak a régi és új bűnök és hátborzongató rejtélyek válnak egyre fenyegetőbbé, de a főbb karakterek legbelsőbb félelmei is felerősödnek, ahogy saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. A sorozat negyedik évadát Issa Lopez, a mexikói író-rendező, friss látásmódja és lendülete jellemzi, miközben a két új nyomozó, Liz Danvers és Evangeline Navarro, egy különös bűnügy mélyére ássák magukat. A természetfeletti elemekkel teli cselekmény és a lenyűgöző színészi játék garantálja, hogy az új évad élménye ezúttal tényleg maradandó lesz.

 

 

Azt mondják, hogy a legsötétebb pillanatok gyakran a hajnal előtt jönnek – kivéve a „True Detective: Night Country” című HBO-sorozat karaktereinél, akik egy olyan alaszkai városban élnek, ahol napokig, hetekig tart a sötétség. Ebben a helyszínen minden nap sötét, még sötétebb, a legsötétebb – akár a sorozatban felbukkanó bűnügyek, nyomasztó rejtélyek és a karakterek saját, belső démonai és borzalmas emlékei. Azok a ritka világos foltok, amelyeket néha látni, a hideg, fehér hó fényétől származnak, amely betakarja a holttesteket és a balesetben sérült autókat, valamint azoknak a hőseink zseblámpáitól.

 

 

Vissza a gyökerekhez

 

A „True Detective” sorozat 2014-es bemutatkozása óta hullámzó sikertörténetet írt, a felejthetetlen első évaddal, melyben Woody Harrelson és Matthew McConaughey szerepelt, majd két kevésbé meggyőző következő évaddal. A Night Country, melynek hat részét a magyarországi HBO Maxnak köszönhetően nézhettünk meg még a premier előtt, vasárnap este debütál, visszatér az eredeti stílushoz, de mégis friss új energiával, hiszen az eredeti alkotó, Nic Pizzolatto helyét Issa Lopez mexikói író-rendező vette át.

Az évad lendületesen sodor magával, végig súlyos, komor eseményeken és fordulatokon, misztikus, természetfeletti jellegű nyomokon, és zord tájakon végighaladva, olyannyira sikeresen a székhez szögezve, hogy a hat résznél is többre vágytam – ami ma, a hosszadalmas sorozatok idején, szokatlan. Lopez ügyesen használja ki a mindenütt jelenlévő éjszakát, amely olyan, mintha egy fenyegető szörny lenne, ami szüntelenül a karakterek nyomában leselkedik.

 

 

Ismét két detektív, akik nem passzolnak egymáshoz

 

A sorozat hagyományaihoz híven itt is két eltérő személyiségű, kissé megviselt detektív veszi kezébe a nyomozást egy összetett ügyben. Liz Danvers (Jodie Foster) és Evangeline Navarro (Kali Reis) korábban együtt dolgoztak, de egy balul elsült eset után megromlott a viszonyuk, ami Navarrót máig nyugtalanítja. Újra összeállnak, hogy kibogozzanak egy rejtélyes és összetett ügyet, amely akkor indul, amikor nyolc tudós nyomtalanul eltűnik egy északi kutatóállomásról, ahol minden lámpa és a tévé is bekapcsolva marad. Vajon mi lehetett a sorsuk? A „Night Country” áthatolhatatlan sötétségében olykor mintha csak egy vékony fal választaná el őket a másik világtól.

És mi az a tárgy a kutatóbázis padlóján? Igen, egy levágott nyelv – egy őslakos nőé, akit évekkel korábban meggyilkoltak, miután tiltakozott a helyi bányavállalat gondatlansága ellen. Mi a kapcsolat az új eset és a régi, megoldatlan ügy között? A történet szálai lassan bontakoznak ki, időnként a horrorfilmekre is feltűnően emlékeztető véres eseményekkel és ügyes félelemkeltéssel.

 

 

Két újabb remek alakítás

 

Foster kiváló alakítást nyújt, ami emlékeztet Kate Winslet „Mare of Easttown”-beli szereplésére. Ez az egyik legtermészetesebb és legkarizmatikusabb játéka. Teljesen átadja magát Danvers szerepének, aki megszállottan foglalkozik az üggyel, gyakran ingerülten, vagy drákói szigorral irányítva munkatársait, miközben látszólag cinikusan hagyja sodródni a többi részét az életének. Danvers analitikus, pragmatikus és procedurális nyomozó, nem érzelmes, még amikor lefekszik az egyik régi szeretőjével a sok közül, akkor is számítóan teszi – bár élvezi. Bizony, Danversnek kiérdemelten rossz hírneve van a házas férfiakkal való kavarásban, de számára ez csak egy blöff és kényszeres melléktevékenység, amivel „elüti az időt”, miközben a múltja elől menekül. A kis városban Danvers nem túl népszerű a többségében őslakos lakosság körében (különös tekintettel a megcsalt feleségekre), amelynek tinédzser mostohalánya, Leah (Isabella LeBlanc) is tagja – de Danvers-t nem zavarja túlzottan ez a népszerűtlenség.

Reis kiváló partner Fosternek, és színészként igazi felfedezés. Navarro egy állami rendőr, aki kemény életen ment keresztül, de megőrizte emberségét, és gondoskodik mentálisan beteg húgáról. Fiatalabb Danversnél, .2de lelkileg mégis érettebb személyiség. Egy ponton Danvers gúnyolódik Navarrón, mert bevallja, hogy imádkozik. „Te Istennel beszélsz,” mondja Danvers gúnyosan. „Nem, én hallgatom,” válaszolja Navarro. Navarro az évad lelke, és Reis megindítóan, de felesleges szentimentalizmus nélkül jeleníti meg ezt. Egy történet egy bizonyos pontján végül Navarro enged Danversnek, annak ellenére, hogy nehezen alakul a régi ellentétek miatti kapcsolatuk és Danvers Navarróval még a szokásosnál is durvább. A lényeg persze, hogy mindketten intelligens, profi, veterán nyomozók, akik az egyre kegyetlenebbnek tűnő igazságot keresik.

 

 

True Detective Noir

 

A horrorba hajló, természetfeletti jelenségek ebben az évadban kifejezetten erőteljesek, különös tekintettel a túlvilág és a halottak ábrázolására, akik a legtöbbször rendkívül fenyegetően, hátborzongatóan jelennek meg, mintha csak arra várnának, hogy megtámadják az élő világot. Ugyanakkor minden esemény a kemény valóságban gyökerezik, az őslakosokkal szembeni visszaélésekkel, rasszizmussal, a természet károsodásában, és az fontosabb szereplők szétszakadt családi kötelékekei és egymáson ejtett terén, amelyek esélyesen már sosem gyógyulnak be. Rendkívül kegyetlen, hideg és sötét évad ez a negyedik True Detective, de ha bírod a „noir” stílust, nem fogsz csalódni benne.

-Herpai Gergely (BadSector)-