FILMKRITIKA – A Légi csibészek alkotói számára a határ eredetileg talán a csillagos ég volt az akció és a nevettetés terén ebben az akció-vígjátékban, de inkább csak egy középszerű turbulenciát okoz a Netflix kínálatában. A film, melyben nagyszerű színészek és amely mögött veterán alkotógárda áll, egy olyan ötleten alapszik, ami akár izgalmas is lehetne: egy műkincstolvaj és csapata 500 millió dollár értékű aranyat próbál meg lopni egy repülőgépen. Sajnos, a történet elbukik a sablonos karaktereken és a felületes humoron, ami alatt még a legtehetségesebb színészek is elvesznek. A végeredmény egy olyan film, ami a Netflix végtelen kínálatában villámgyorsan alá fog bukni.

 

 

A Netflix Légi csibészek című filmje minden elemmel felvértezve vágott neki a nagy kalandnak: egy tapasztalt szereplőgárda Kevin Hart, Gugu Mbatha-Raw és Vincent D’Onofrio személyében, valamint egy olyan rendezővel az élükön, mint F. Gary Gray, aki már bizonyította rátermettségét a rablós filmek terén olyan művekkel, mint a „Set It Off” és a 2003-as Olasz meló remake-je, ráadásul egy Halálos iramban-film is fűződik a nevéhez. A történet – Cyrus Whitaker (Kevin Hart), a nemzetközi műkincstolvaj és technikailag fejlett bűnözőkből álló csapata 500 millió dollár értékű arany ellopására készül egy utasszállító repülőgépen – izgalmakat és nevetéseket ígér. Sajnos mindez nem menti meg a „Légi csibészeket” a középszerűségtől.

 

 

Élettelen, klisés karakterek

 

A Légi csibészek legnagyobb problémája, hogy a középszerű rendezés nem aknázza ki a színészek képességeit. A színészek többsége, bár nem feltétlenül rosszak, nem tudják élettel megtölteni a karaktereiket. A teljesen kikerekített, hiteles emberek megformálása helyett a színészi játékuk gyakran hatástalan, és kérdésessé válik, hogy ez a gyengébb forgatókönyvnek, vagy magának a színészi teljesítménynek köszönhető. Ez különösen igaz Cyrus bűnözőbandájára, akiknek a párbeszédei ugyan sejtetnek egy érdekes, közös múltat, de az egyéni karakterek inkább csak a munkaköri leírásaik unalmas karikatúrái. Yun Jee Kim alakította Mi-Sun karaktere is csak annyiban kiemelkedő, hogy ő a csoport ügyes hackerje.

Viveik Kalra által megformált Luc karaktere szinte láthatatlanná válik, amint már nincs szükség mérnöki tudására. Vincent D’Onofrio, aki rendszerint zseniális alakításokat nyújt, itt sajnálatos módon alulhasznált, mint Denton, az álruhás mester. Billy Magnussen játéka Magnus szerepében, bár élénk és energikus, csak részben tudja elkapni a karakter életvidám esszenciáját, aki nem csak egy egyszerű páncélszekrény feltörő, hanem ennél jóval többet hoz a történetbe. Hasonló a helyzet a Légi csibészek gonosztevőivel is: Jean Reno mindent megtesz az ördögi befektetési bankár Lars alakításában, de korlátozott szerepe miatt csak egy egyszerű kameóra degradálja őt a forgatókönyv.

 

 

A „femme fatale” rendben van

 

Amint Gugu Mbatha-Raw megjelenik Abby Gladwellként a képernyőn, a film színvonala érezhetően emelkedik. Mint az Interpol ügynöke és Cyrus potenciális szerelme, Mbatha-Raw finom érzelmi ábrázolása ritka csúcspontokat teremt a filmben. Arckifejezéseiből kiderül, hogy karaktere fokozatosan oldódik a tolvajokkal való együttműködés iránti fenntartásaiban.

Ezzel ellentétben Kevin Hart, Cyrus Whitaker szerepében, aki a bájos, karizmatikus vezetőt próbálja megformálni, nehezen találja meg a „régi típusú Hollywood-i gentleman” karakterét, amit a forgatókönyv testált rá. Hart ugyan néha jól alkalmazza az elegáns visszafogottságot, ami különösen a veszélyhelyzetekben működik jól, de a mélyebb érzelmek megjelenítésében az általában komikus szerepekben brillírozó színész már kevésbé hatékony.

 

 

Lezuhant

 

A Légi csibészek című film nem hozza azt a minőséget, amit elvárhatnánk. A színészek alakítása helyenként erősen középszerű, máshol kifejezetten gyenge, miközben maguk a rablási jelenetek sem kínálnak izgalmat: az ökölharcok a repülőn és a „hajmeresztő” csónaküldözések láttán is inkább elalszik a képernyő előtt az egyszeri néző. Ami a humort illeti, az is inkább az erőltetett kategóriába esik. Ez különösen meglepő F. Gary Gray korábbi munkáit ismerve, mint az Olasz meló vagy a Halálos iramban, melyek akciójelenetei egész biztosan nem volt unalmasak.

Mindent összevéve tehát a Légi csibészek nem nevezhető sikeres akció-vígjátéknak. A tehetséges szereplőgárda képességeit nem használták ki kellően, az akciójelenetek pedig alig felelnek meg az elvárásoknak. A humoros elemek sem kerülnek túlzott hangsúlyozásra, csupán néhány szórványos poén és váratlan baklövés láttán eresztettünk meg egy félmosolyt. Egy újabb mélyrepülés tehát ez a repülős akció-vígjáték, amely gyorsan alászáll a Netflix középszerű filmjeinek végtelen kínálatában.

-Herpai Gergely (BadSector)-