VÉLEMÉNY – Mint minden évben, most is megosztjuk veletek a tíz kedvenc PS4-es játékunkat – ezúttal egyetlen cikkben, egyetlen nap. A 2017-es év rendkívül jó PlayStation 4 címeket hozott el magával – akár az exkluzív kínálatot, akár a thirdy party játékokat nézzük. Nem is szaporítjuk tovább a szót, íme tehát a 2017-es év legjobb címei!

 

10. Dishonored: Death of the Outsider

„Ennek a történetszálnak, karaktergárdának vége van a Death of the Outsider névre hallgató standalone DLC-vel, ami nem tekinthető teljes értékű új Dishonorednak, úgyhogy a búcsú Corvoéktól keserédes, ám mégis egy adott értelemben új. Hogy elrepült ez az utóbbi öt év, amióta megjelent az első Dishonored!
A vizualitás tekintetében a Death of the Outsider követi azt, amit a 2-ben láthattunk tavaly, de nekem az első rész maradandóbb volt (ami nem azt jelenti, hogy most burkoltan leszóltam a 2-t). Audióban sem gyengélkedik, szóval ezen a két téren nincsen akkora gáz. A hiba ott van szerintem, hogy bár a Death of the Outsider próbált eltérni a már kitaposott ösvényről, nem nagyon tette ezt meg, így visszafogta magát. Nyugodtan lehetett volna kicsit brutálisabban kísérleteznie az Arkane-nek, hogy a Dishonored 3-ban (tuti, hogy lesz) gőzerővel támadjanak az új stáb tagjai.
Búcsút veszünk hát Corvoéktól, a végeredmény pedig csak egy 7,5-es. Hiába a kihívások (mint például az Ironman mód, ami büntet!), a történet nem valami egetverő, és jobban szerettem volna gördíteni látni, mint képregényekkel. Daud több szerepet kaphatott volna. Úgyhogy ez jó, de nem olyan jó, mint amit eddig láttunk. Ha 4-5 ezer forintért árulják, annyit megér. Én többet nem adnék érte, csak akkor, ha több bankos rész lenne, mert számomra az volt a csúcspont.”

-V-

Teljes tesztünket itt olvashatjátok.

9. Call of Duty: World War II

„Ismét felránthatjuk a második világháborús katonai bakancsot a Call of Duty sorozat legújabb részében, amely egyfajta visszatérés a régi szép időkbe, amikor még nem modern és sci-fi környezetbe ágyazott háborús környezetben harcolhattunk. A rajongók szinte követelték, hogy második nagy világégést visszakapják, így nincs más hátra, mint hogy górcső alá vegyük a játékot: vajon elég-e a nagy visszatérés az üdvösséghez?
A Call of Duty: WWII azt adja, amit a rajongók akartak és annak ellenére, hogy azért némi kreativitás hiányzik belőle a játékdesign tekintetében, ugyanakkor az egész játék rendkívül élvezetes és addiktív. Persze, mindig többet szeretnénk és persze, aki utálja a COD sorozatot, most tud találni kivetnivalót. Ettől függetlenül a Sledgehammer Games tényleg mindent beleadott és egy remek kis virtuális második világháborút hozott nekünk össze.”

-BadSector-

Teljes tesztünket itt olvashatjátok.

8. Middle-Earth: Shadow of War

“Ismét visszatérünk Tolkien világába, hogy orkokat, és más szörnyeket kaszaboljunk szanaszét, miközben Szauron és hatalmas serege ellen saját hadsereget építünk az élőhalott Talion és beleköltözött elf szellem, Celebrimbor szerepében. Vajon felér-e a monumentális Shadow of War az első rész óriási sikeréhez, vagy inkább a tegnap kijött Assassin’s Creed Origins open world világában mélyedjünk el? Tesztünkből megtudhatod…
A Warner és a Monolith nagy sikerrel visz minket Középföldére. A Shadow of War nem akkora meglepetés, mint a Mordorba való első utazás, de elég sok újdonságot tud felmutatni ahhoz, hogy továbbra is marasztaljon. A harc, az irányítás, a saját kis orkhadseregünk megszervezése révén nincs olyan játékcím, amelyben ennyire otthon éreznénk magunkat Tolkien világában, mint a Shadow of Warban.”

-BadSector-

Teljes tesztünket itt olvashatjátok.

7. Hellblade: Senua’s Sacrifice

“A Ninja Theory egy hihetetlen merész lépest tett. A Heavenly Sword, illetve az Enslaved alkotói ezúttal azt a döntést hozták, hogy egyik kiadó mellett sem teszik le a voksukat, hanem teljesen függetlenül jelentetik meg következő címüket, a Hellblade-et. A némileg személyesebb hangvételű tesztemben természetesen kivesézem a Hellblade játékélményét is, de azt mindjárt le kell szögeznem, hogy igazán eredeti és döbbenetesen szép játékkal van dolgunk – utóbbi a szó technikai és művészi értelmében egyaránt. Az egészre a koronát pedig a páratlan szépségű, ugyanakkor végtelenül egyszerű történet teszi fel.
Érdekes, hogy az eredetileg macho viking kultúrákban a nők szerepe mégis mennyire fontos és egy női főszereplőt olyan helyzetben találunk, amelyet egyébként – pláne férfiként – nehezen tudnánk megérteni.
A Hellblade: Senua’s Sacrifice minden idők egyik legfontosabb videojátéka és csak reménykedni tudok, hogy ebből a kiadótól független játékból sok másik fejlesztő tanul majd. Nem, nem egyszerű játék és ezúttal nem a játék nehézségére gondolok, vagy arra, hogy a környezeti elemekben formák felismerésére kényszerítő puzzle-feladatok azért itt-ott megbicsaklanak a kildolgozottság terén, így néha előfordul, hogy ezek miatt ragadunk le egy-egy helyszínen, ami azért nem csekély bosszúságot okoz.
Nem, valójában azért „nehéz” játék a Hellblade, mert pszichésen megterhelő a lelki szenvedés, amelyet Senua karakterén keresztül „átélünk”. És mégis, optimista üzenetet közvetít a játék: még a legnehezebb pillanatban is tovább tudunk és tovább kell harcolnunk. Így tudunk csak előre jutni.”

-BadSector-

Teljes tesztünket itt olvashatjátok.

6. Gravity Rush 2

“A PS Vita Nyugat-Európában elért szerény eredményei ellenére senki sem felejtette el a Gravity Rush-t és a főszereplő lányt: Katet, egy olyan videojátékban, amely remekül vegyítette az egyedi és érdekes univerzumát az igazán kreatív koncepcióval, amely a gravitáció manipulálásán alapult. A Sony sem felejtette el Katet és Ravent: mindketten visszatértek PlayStation 4-re – ezúttal a PS Vitát viszont cserben hagyták.
A Gravity Rush 2 nem csak egyszerű utánérzés, mint ahogy az oly sok folytatásra jellemző manapság, hanem egy igazi, teljesértékű AAA cím, mind a játékmenet, mind a játék egyedi stílusa tekintetében. Persze, a bugokat azért most sem ússzuk meg, és időnként a kamera sem remekel. De a játékmenet tekintetében kifejezetten az érdemel elismerést, hogy a Gravity Rush túllépett azon, hogy csak alapötletet használja fel orrvérzésig az egész játék alatt.
Elismerést érdemelnek még a francia művészi képregényeket idéző átvezető részek, amelyeknek köszönhetően nem kellett milliókat költeni a mozirészekre, miközben ezek stílusosan, elegánsan, élvezetesen mutatják be a történetet, illetve az egész Gravity Rush univerzumot. Ezeknek is köszönhető, hogy Gravity Rush 2 tele van élettel, akár játékmenet, akár az egyedi stílusának tekintetében. Olyan, mint egy szerető, csábító lány, aki egy rövid időre eltűnt, de most ismét visszatért, hogy elbűvöljön minket.”

-BadSector –

Teljes tesztünket itt olvashatjátok.

5. Nioh

“2017 nagyon zúzós év lesz a PlayStation 4 tulajok számára és a sikervárományos játékzuhatag egy olyan címmel indul, amelyet már 2007 óta fejlesztenek. Míg a Final Fantasy XV és a The Last Guardian nagyjából sikeresen elvarázsolták a gamer közönséget, ugyanakkor ezek rendkívül rizikós projektek voltak kiadóik számára, lévén majdnem tíz évig csak vitték a fejlesztésre szánt költségeket. Ugyanakkor mindkét játék szép kritikai és pénzügyi siker volt a tavalyi évben.
Összességében, még hiányosságai és a kezdeti enyhe csalódások ellenére is, a Nioh mindenképpen egy nagyszerű, hangulatos, összetett és látványos japán akció-szerepjátékként könyvelhető el. Nagyjából 20-30 óra alatt lehet végigvinni, de ebben benne van az összes mellékküldetés, illetve a szövetségesek megszerzése is.
Hogy tökéletes akció-RPG-nek mondható-e a Nioh? Nos, természetesen nem, hiszen a történet eléggé átlagos, a grafika kicsit „hullámvasút”, de mégis ott van az az igazi Team Ninja hangulat, amelyet már annyira hiányoltam, amióta a Ninja Gaiden 2-vel játszottam.
Mindenképpen nagyszerű vétel azoknak, akik szeretik az akció-RPG-ket, türelmesek, szeretik a brutális harcot és nem félnek a kőkemény nehézségtől.”

-Dante-

Teljes tesztünket itt olvashatjátok.

4. Persona 5

“A felnőtté válás egyik legkeményebb pillanata, amikor szembesülsz vele, hogy nem minden olyan szép és jó, ahogy a szüleid mondták. Mindig arra számítasz, hogy a tanáraid, a vezetőid, a politikusok csak a javadat akarják, és amikor rájössz, hogy sok esetben ez koránt sincs így, akkor az kamaszként egy elég nagy pofára esés. A Persona-sorozatban – és legújabb részében, a Persona 5-ben – ez egyik legfontosabb, legérdekesebb motívum.
A Persona 5 2017 eddigi egyik legerősebb címe, ami azért is igazán szép eredmény, mert az idei éve első negyede telis-tele van ütősebbnél-ütősebb játékokkal. Csak egészen apró negatívumok rontják le kicsit az összképet: Morgana karaktere kicsit idegesítő és Jokert irányító „vezetése” kicsit túlságosan visszafogja hősünket. A másik játékra vetülő halovány árnyék az angol szinkron, amely egy fokkal kevésbé természetes, mint a korábbi részekben.
A Persona 5 ugyanakkor nemcsak egy kiváló, stílusos és szellemesen kidolgozott szerepjáték, nagyszerű harcrendszerrel, hanem olyan gondolatébresztő kérdéseket is felvet, melyek révén igazán egyedi, kihagyhatatlan videojátékos és művészi élményt nyújt egyaránt. JRPG rajongóknak kihagyhatatlan, de azoknak is nagyon ajánlott, akik eddig ódzkodtak a műfajtól, de mégis nyitottak az újszerű játékélményekre.”

-BadSector-

Teljes tesztünket itt olvashatjátok.

3. Assassin’s Creed: Origins

„Bayek of Siwa a legújabb asszaszin az Ubisoft tíz éve futó sorozatának legújabb részében. Bár igazából mondhatnánk azt is, hogy ő a legelső, hiszen az Origins – ahogy a címe is mutatja – eredettörténet. Bizony, a legelső Assassin’s Creed előtt járunk és ebből ismerhetjük meg, mi volt az eredete az egész asszaszin mítosznak. A kérdés igazából csak az, hogy ennyi rész után számít-e egyáltalán az egész eredeti konfliktus, amely asszaszinok és templomosok örökös harcáról szól, amely modern, illetve ősi időkben egyaránt játszódik? Illetve a legfontosabb: megállja-e a helyét a játék a sorozatban, illetve az idén kijött kemény open world konkurencia mellett?

Tudom, furcsa ezt így leírni, de a történeti hiányosságok, vagy az unalmas főszereplő karakter ellenére is merem ezt állítani. A szerepjátékelemek nagyon jót tettek a játék egészének, ezt volt az az irány, amelybe a sorozatnak mennie kellett – még akkor is, ha a gyermekbetegségek azért érezhetők. Talán egy kicsit jobban fókuszált sztori és helyenként cizelláltabb játékmenet nem ártott volna, de még így is ez az év egyik legjobb open world akció-kalandjátéka, pedig kemény volt a konkurencia is. Nálam a Horizon: Zero Dawn, a The Legend of Zelda Breath of the Wild, és a Middle-earth: Shadow of War mellett ez a negyedik kedvenc. Hiába, no: 2017 a kiváló open world címek éve…

-BadSector-

Teljes tesztünket itt olvashatjátok.

2. Uncharted: The Lost Legacy

„A Naughty Dog valószínűleg egyetlenegy pillanatot sem habozott, vagy kételkedett, amikor úgy döntött, újrahasznosítják az Uncharted 4 játékelemeit, de az „újrahasznosítás” itt tényleg egészen mást jelent, mint más fejlesztők esetében! A Uncharted: The Lost Legacy ugyanazt az epikus akciót, szájtátásra késztető környezetet, maximálisan szerethető (vagy a főgonosz esetében: utálható), emlékezetes karaktereket és professzionális történetmesélést nyújtja, mint elsőrangú akció-kalandsorozatának más epizódjában. Igen, mindezt Nathan Drake főszereplése nélkül is…
8-10 óra játékidő (nyilván kiválasztott nehézségi szinttől, vagy a reflexeid nindzsa mivoltától függően) több, mint bőkezű egy „DLC”-nek: manapság ennyi egy nem open world AAA cím átlagos játékideje is. Mindamellett a The Lost Legacy semmilyen egyéb téren sem marad el a sorozat megszokott magasszintű minőségétől. Az egyedüli lényegesebb negatívum mindössze a kissé önismétlő harc, de ez is csak néhány helyszínre jellemző, illetve a játék első szakaszában lévő dzsipvezetős rész is lehetett volna egy hangyányit rövidebb. Ezeket ellensúlyozza a felfedezős és puzzle-részek elsőrangú kidolgozása, amelyek talán ebben a részben sikerültek a legjobban.
Mindezeken felül sem lehet pedig kellőképpen kihangsúlyozni, mekkora telitalálat a két főszereplő karakter, Chloe és Nadine főszerepeltetése, melynek köszönhetően ez a rész nem „csak” egy remek kiegészítő, vagy akár teljes értékű folytatás, hanem egyike az Uncharted legmeghatározóbb élményeinek.”

-BadSector-

Teljes tesztünket itt olvashatjátok.

1. Horizon: Zero Dawn

„Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel.” Ez a híres Albert Einstein idézet akár a Guerilla Games science-fiction és fantasy RPG-jének is mottója lehetne, hiszen a játék története szerint az emberiség visszakerül egy primitív állapotba és törzsekben, illetve királyságban él, miközben egymással, illetve furcsa, állati formájú, hatalmas robotokkal küzdenek. Ebben az apokaliptikus világban él Aloy, egy nemcsak fantasztikus képességekkel, hanem furcsa örökséggel is megáldott lány, eleinte számkivetett, később viszont közösségének igazi megmentőjévé, bálványává is válik. Üdvözlünk a Horizon: Zero Dawnban, a Sony PlayStation régóta várt mestermunkájában!
Az amsterdami Guerilla Games, amely eddig a PlayStation egy másik franchise-jával, a Killzone-al vált ismertté, összesen több, mint hat évet foglalkozott a Horizon Zero Dawnnal és ez meg is látszik rajta: a látvány elképesztő, a háttérsztori, a design, az univerzum kidolgozása előtt le a kalappal. Annyival magával ragadott ez a játék, hogy nagyon remélem: lesz még valamilyen tartalmasabb DLC hozzá, vagy legalább nem kell újabb hat évet várni a folytatásra.
Valóban ritka, hogy ilyen sokrétű egy játék és szinte semmit sem rontanak el rajta. A már említett, kicsit egysíkú emberek elleni harcot leszámítva, minden más tökéletes, és látszik, hogy igazán mesteri kézzel nyúltak a játékelemekhez. A Guerilla tényleg valami igazán különlegest tett le az asztalra, és a tömérdek „hype” ezúttal tényleg beigazolódott.

-BadSector-

Teljes tesztünket itt olvashatjátok.